Czigler Győző építész 1850. július 19-én született Aradon ifj. Czigler Antal építész és Dittl Róza fiaként. Eleinte apjától tanult, később a bécsi képzőművészeti akadémián folytatta tanulmányait, ahol Teophil Hansen tanítványa lett.
Ifj. Czigler Antal 1871-ben elhunyt, a fiatal Czigler Győző pedig kezdetben apja épületeit fejezte be, emellett tanulmányutakon járt szerte Európában. 1874-ben végül Budapesten telepedett le, és a fővárosi építészeti hivatalban dolgozott. Négy évvel később kapta első komolyabb megbízását: ekkor tervezte és építette meg az Andrássy úti Saxlehner-palotát. A Műegyetem ókori építési tanszékének tanára lett, később dékánná lépett elő. 1894 és 1900 között a Magyar Mérnök és Építész Egyesület elnöke volt, számos cikket, tanulmányt írt, megalapította a magyar anyagvizsgálók egyesületét, alelnöke volt az Iparművészeti Társulatnak. 1905 elején daganatos betegsége miatt visszavonult. Márciusban hunyt el, halálát hirtelen szívmegállás okozta.
27 fontosabb budapesti épületet tervezett, emellett a balatonfüredi Vaszary-villa, a gyulai József Szanatórium, a szombathelyi Savaria Múzeum, a győri bencés főgimnázium, a sátoraljaújhelyi, fiumei és nagyszebeni törvényszék és fogház, valamint a bécsi Pázmáneum terve fűződik a nevéhez.
Építészetét sokan ódivatúnak, modernellenesnek tartották, Lyka Károly írta róla, hogy a modern művészettel nem tartott semmiféle rokonságot. Czigler építészetét a bécsi tanulóévek miatt az ottani trendek határozták meg: ekkoriban pedig Bécs eklektikus volt. Ez a stílus a gyakorlatban azt jelenti, hogy a régmúlt korok trendjeiből a legjobbat válogatja ki, gyakran kaotikusnak hat az ugrálás a korszakok között. Ékes példája Rómában II. Viktor Emmánuel emlékműve és a párizsi Sacré Cœur.
Az eklektikus stílus szószólója lett Czigler, emiatt volt népszerű a lakosság és a szakma szemében is. Jelentősége elvitathatatlan, a ma ismert budapesti látkép nagyrészt az ő munkájának az eredménye.
Véleményformáló szerepe is jelentékeny volt, szaklapokban publikált az építészet égető kérdéseiről, illetve az újonnan betörő irányzatokról. Az elsők között bírálta Korb Flóris és Giergl Kálmán szecessziós tervét a Zenakadémia épületére. Meghökkenést váltott ki, mikor 1900-ban a Kálvin téren javasolta felépíteni az új Nemzeti Színházat az ott álló református templom helyén, úgy hogy templomot a Fővám téri vásárcsarnokkal szemben helyezkedő térre tette volna át.
Nehéz felsorolni, mi mindent épített. A vidéki épületek mellett a kereskedelmi akadémia és az erdészeti egyesület házai az Alkotmány-utcában, a tüdőbajosok szanatóriuma a Budakeszi úton, a Statisztikai palota és az állami szőlészeti kísérleti állomás Budán, a polgári és királyi serfőzők telepei Kőbányán, a Hold utcai és Hunyadi téri vásárcsarnok, az Országos Kaszinó Kossuth Lajos-utcai palotája, a Budapesti Hírlap háza, a pesti hazai első takarékpénztár körúti palotája, a Hadik-Barkóczy-féle Károly-kör-úti bérpalota, a régi városház-téren levő Szápáry palota, a hercegprímás esztergomi palotája és balatonfüredi nyaralója mind az ő nevéhez fűződik. Lotz Károllyal együtt restaurálták a tihanyi apátságot.
Nem alapított családot, életét az építészetnek szentelte. Feszített tempóban dolgozott, ez is hozzájárult váratlan halálához. Megesett, hogy lelkesedésből tervezett épületeket, 1902-ben a Vigadó felújítására adott be tervet, a bizottság meglepetésére pedig nem kért honoráriumot.
Dékánként oktatta is a felnövekvő építészgenerációt, akik rajongva szerették. Halála után az egyetem vezetősége eldöntötte, hogy az általa tervezett kémiai pavilonban ravatalozzák fel, és onnan viszik át a Kerepesi temetőbe. Tudományos ülést tartottak, díszoklevelet és emlékérmet adta ki Czigler előtt tisztelegve. Nemcsak az építészeti szaklapok, hanem napi sajtó is nekrológokban búcsúzott tőle.
Azzal, hogy Budapest akkori és jelenlegi arculata hozzá köthető, a magyar építészet meghatározó alakja lett, hiszen Budapest gyakorlatilag a magyar architektúrát jelenti – írta Lyka Károly.
A rengeteg tervezett épület azonban eltörpül legnagyobb munkája, a Széchenyi fürdő épületének tervezése mellett. Habár a terveket Hegedűs Árminnal közösen készítette, az építkezést pedig Dřorák Ede vezette, Czigler hatása hozzájárult a végleges tervekhez. A czigleri jegyek, az eklektika egyértelmű, a Városligetre néző szárny klasszicista, azonban az épület többi része neoreneszánsz. A beruházás közel négymillió koronába került, és Czigler már az 1880-as években elkezdett vele foglalkozni. Végül 1903-ban hagyták jóvá a terveket, Dřorákot pedig egészségügyi állapota miatt nevezte ki helyettesének Czigler. A teljes beépített terület hatezer négyzetméter. Eredetileg Artézi fürdő néven emlegették, végül pedig Széchenyi gyógyfürdő néven kezdett működni 1913-ban. Tizenhárom évvel később bővítették, ekkor építették meg ifj. Francsek Imre tervei alapján „friss reneszánsz” stílusban a karéjt és a homlokzatot, amely három medencét fog körbe. Habár sok idő telt el a megépítés és a felújítás között, az épület továbbra is egységes képet mutat. Érdekesség, hogy egyes források neobarokk, mások neoreneszánsz stílusúnak titulálják. Az eklektikus jobban leírja, vagy ha azt mondjuk: czigleri.
Mikor Budapest összefüggő bérház- és palotarengetegében járunk, érdemes elmélázni kinek is köszönhető, hogy Európa egyik legszebb belvárosa így néz ki. Czigler Győző nevét Ybl Miklóséval és Hauszmann Alajoséval ellentétben kevésbé őrizte meg a köztudat, pedig építészeti jelentősége vitathatatlan.
