Leczo Bence: A jövő feltalálója – Százhúsz éve született Gábor Dénes

2020. június 13., 07:54

„A feltaláló első feladata az, hogy képzelete segítségével láthatóvá tegye azt a dolgot vagy állapotot, amely talán még nem létezik, de számára valahogy kívánatosnak tűnik. Aztán elkezdi a meglevő és az elképzelt között a párhuzamot keresni mindaddig, míg megoldást nem talál” (Részlet Gábor Dénes 1958-as professzori székfoglaló beszédéből)

Gábor Dénes – Forrás: Wikipédia

Gábor Dénes 1900. június 5-én született Terézvárosban, Günszberg Dénes néven. Zsidó családja 1902-ben kapott engedélyt, hogy Gáborra magyarosítsa vezetéknevét. Apja, Gábor Bertalan mérnöknek készült, de fiatalon munkába kellett állnia, viszont a tudomány szeretetét sikerült megőriznie, és továbbadnia fiának. Gábor Dénes saját bevallása szerint egyik első emléke, hogy apja Verne Gyula egyik regényét olvassa fel. Német, francia és angol nevelőnői megalapozták nyelvtudását, a család barátai – egy orvos és egy ügyvéd – pedig fiatal kora ellenére gyakran vonták be komoly beszélgetéseikbe.

Tízévesen jelentette be első szabadalmát, az aeroplán-körhintát. A szerkezet lényege az volt, hogy egy motorral hajtott tengelyhez több repülőgép volt rögzítve (amelyeket szintén egymáshoz kapcsoltak), így a főtengely forgásakor a repülőgépekre ható centrifugális erő, valamint a felhajtóerő megemelte az aeroplánokat egyfajta körhintaként.

A feltaláló 1918-ban érettségizett, két héttel később pedig behívták az olasz frontra. Egy évvel később evangelizált, ezután a műegyetem gépészkarán tanult, majd Berlinben szerzett elektromérnöki diplomát. Tanulmányai végeztével eldöntötte, hogy ledoktorál, kutatási témájául a villamos távvezetékeknél fellépő elektromos tranziens jelenségek vizsgálatát választotta. Ezek a jelenségek villámláskor vagy kapcsolati művek alkalmazásakor keletkeznek, és csak nagyon rövid ideig tartanak. Az akkori oszcilloszkópok – olyan berendezés, amely elektromos feszültségek időtartománybeli ábrázolására és mérésére szolgál – alkalmatlanok voltak az ilyen irányú kutatásra, ezért Gábor Dénes kezdésnek épített egy nagyobb katódfeszültségen, 60 kilovolton működő oszcilloszkópot, majd légüres térbe egy fényképező lemezt helyezett, az elektronsugarakat vassal körülvett tekerccsel fókuszálta – így az oszcilloszkóp már alkalmasnak bizonyult, ugyanakkor a magyar feltaláló megalkotta az első elektronlencsét.

Gábor Dénes érdeklődése az elektronlencsén keresztül – miután kidolgozták a mágneses terekkel fókuszált elektronsugarak matematikáját – az elektronmikroszkóp felé fordult, hiszen a képalkotás szabályai ugyanúgy érvényesek lehettek a Gábor által kutatott területeken is. Ebből a tényből adódott, hogy a mágneses lencse is felnagyíthatja a tárgyak képét. Már a húszas évek végén többször is beszélgetett Szilárd Leóval arról, hogyan lehetne elektronmikroszkópot építeni, de arra jutottak, hogy ez lehetetlen, hiszen a vákuumba nincs értelme élő szervezetet rakni, ráadásul az elektronsugár mindent salakká is égetne. Egy levelében Gábor azt írta: Ki merte volna elhinni, hogy a salak megőrzi nemcsak a mikroszkopikus testek szerkezetét, hanem még a szerves molekulák alakját is? Ironikus egyébként, hogy a feltaláló régi tanszékén, Charlottenburgban az ő oszcilloszkópjával kezdték meg az elektronmikroszkóp kifejlesztését. Sajnálta, hogy akkor már nem volt ott.

1933-ig Németországban dolgozott (Szilárd Leóval is itt beszélgetett), majd a növekvő antiszemitizmus miatt hazatért, és egy évig az Egyesült Izzóban a gázkisülések fizikájával foglalkozott, majd Angliába költözött. Egészen 1948-ig a British Thomson-Houston Társaság laboratóriumában dolgozott Rugbyben. Itt találkozott későbbi feleségével, Marjorie Butlerrel is. Több találmány fűződött a nevéhez – plazmalámpa, lapos televízió képcsöve –, azonban a legnevezetesebb a hologram lett. 1947-ben egy húsvéti napon Gábor Dénes arra várt, hogy végre teniszezhessen, amikor megoldotta a kérdést, hogy miként lehet leképezni egy tárgyat három dimenzióban. Az elmélet lényege az volt, hogy az elektronmikroszkóp képét, a mérés minden adatát felhasználva optikai eszközökkel meg lehet kezdeni a tárgy képének rekonstrukcióját. Tehát Gábor Dénes az elektronmikroszkópok felvételeinek tökéletesítésére törekedett. Gábor elméletéhez azonban koherens elektronforrásra volt szüksége, ez akkoriban nem állt rendelkezésre, emiatt fénnyel kezdtek kísérletezni, azonban koherens fényforrás sem állt akkor rendelkezésre (a koherencia itt azt jelenti, hogy az atomok kollektíven sugároznak fotonokat, azonos energiával és impulzussal). Higanygőzlámpa fényét egy nagyon apró lyukon engedték keresztül, ami így kellően koherensnek bizonyult a kísérlet elvégzéséhez. 1948-ban erről Gábor Dénes tanulmányt publikált, amelyben minden lényeges dolog megtalálható, amit tudni kell a holográfiáról. A diffrakciós diagramot hologramnak nevezem, mert holost, vagyis mindent jelent – írta újévi üdvözletében Selényi Pálnak.

Rekonstrukció törött hologramlemez segítségével – Forrás: Wikipédia

Az elméletnek gyakorlati talajt később sikerült találni, a lézer felfedezésével, mely elég erős koherens fényforrásnak bizonyult. Addigra azonban Gábor Dénes már nem igazán foglalkozott a holográfiával, ennek ellenére a felfedezés után 24 évvel, 1971-ben Nobel-díjat kapott az elméletért. Azon szerencsés fizikusok egyike vagyok, akik láthatták, hogy ötletük a fizika terjedelmes fejezetévé válik. Tehetséges fiatal kutatók egész hadserege fejlesztette ezt a gondolatot tovább, ezért nekik szeretnék szívből köszönetet mondani, amiért munkájukkal hozzásegítettek a legmagasabb tudományos elismeréshez – mondta köszönőbeszédében. A holográfiát máig sok helyen használják: biztonsági jelekként – pénzeken, bankkártyákon –, dísztárgyakon, illetve a tudományban, amikor nagyon hamar végbemenő, és nagyon rövid ideig tartó folyamatokat akarnak dokumentálni. Ilyenkor egyetlen lézernyalábbal készítenek egy holografikus fényképet ahelyett, hogy bonyolult fényképészeti megoldásokhoz nyúlnának.

1949-től Gábor Dénes a londoni Imperial College munkatársa lett. Hamar megszabadult mindenféle adminisztratív és tanítási feladataitól, hogy csak a kutatásnak élhessen. Doktoranduszaira általában ötleteinek megvalósítását bízta, ilyen volt a lapos tévéképcső is. Az volt a gondolata, hogy ha eltéríti az elektronsugarakat (előbb felfelé, majd 90 fokkal oldalra, hogy egy képernyőre essenek), akkor megoldható a lapos televízió. Habár a készüléket nem sikerült megépíteni, a Sinclair a hatvanas évek végén piacra dobott egy lapos katódcsöves tévét, mely Gábor Dénes elvei alapján működött.

Naponta borotválkozott, többször is hangsúlyozta, hogy sok ötlete borotválkozás közben jutott eszébe. Óva intette a fiatal, szakállas kutatókat attól, hogy távol maradjanak a gondolkodás ezen formájától. 1962-ben hazalátogatott. 1967-ben nyugdíjba vonult. Egy évvel később az akkor alapított Római Klub tagja lett. A társaság a jelenlegi és jövőbeli problémákat tanulmányozta, jelenleg is működik, azonban nem váltotta be a hozzá fűződő reményeket. Ebből is látszik, hogy Gábor Dénes nem hagyta figyelmen kívül az emberiség problémáit. Találjuk fel a jövőt! – című könyve angolul 1963-ban jelent meg (magyarul pedig 2002-ben), főként filozófiai mélységű, az emberiség jövőjével foglalkozó írásokat tartalmaz. Gábor Aldous Huxley-nak ajánlotta művét, és három fő problémára hívja fel a figyelmet az emberiség jövőjét illetően. A modern háborúról az a véleménye, hogy a nukleáris rakéták ellen védekezni egyszerűen nem lehet, így könnyen az egymás elrettentésének körforgásában találhatjuk magunkat. A túlnépesedésnél párhuzamot von a fogamzásgátlás és a modern orvoslás között: utóbbinak köszönhetően világszerte csökkent a halálozások száma, emiatt szükség lehet arra, hogy a fogamzásgátlás minél szélesebb körben elterjedjen, hogy megmaradjon a biológiai egyensúly. A kényelemszeretetről szólva pedig kiemeli, hogy minden találmány ürességet hoz magával, ami után kell egy másik. Ha kifogynak a fosszilis energiaforrások, át kell térnünk nukleáris, majd termonukleáris energiaforrásokra. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy ez ne legyen így, mert akkor a vesztünkbe rohanunk. Vallotta, hogy korának legnagyobb kihívása az automatizálás: hogy a fizikai munkájukat vesztett tömegek hol fognak tudni elhelyezkedni, ha egyáltalán sikerül nekik.

Gábor Dénes 1974-ben agyvérzést kapott, és öt évvel később, 1979-ben hunyt el Londonban. Életében nyolcvan tanulmánya jelent meg és több mint száz szabadalma volt. A 72071 számú kisbolygó is az ő nevét viseli. Emlékét Magyarországon főiskola, emlékérem, díj, és több iskola őrzi, korábbi munkahelyén, az Imperial College-ben mellszobra mellé Nobel-díját is kiállították.

 

(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. június 13-i számában.)