Szalai Klaudia: 195 éve született Xántus János

2020. október 05., 10:32

Xántus János, vagy ahogyan az Amerikai Egyesült Államokban ismerik John Xantus de Vesey az egyik legkalandosabb életű magyar természettudós. Természettudományi, valamint néprajzkutatói munkásságának hála jelentős mértékben gazdagította a Magyar Nemzeti Múzeum növény- és állattani kollekcióját. Egyes feltételezések szerint Karl May róla mintázta Old Shatterhand alakját, miután olvasta Xantus János amerikai tudósításait.

Barabás Miklós: Xántus János (1861) – A kép érdekessége, hogy amerikai tengerész egyenruhában ábrázolja Xantust, de valójában nem volt tengerész

Xántus János a Somogy megyei Csokonyában látta meg a napvilágot 1825. október 5-én. Tanulmányait szülőfalujában és a győri bencés gimnáziumban, illetve a pécsi ciszterci gimnáziumban végezte, majd ugyanitt tanult jogot. Kaposvárott helyezkedett el mint aljegyző, s köz- és váltóügyvédi vizsgáját 1847-ben Pesten tette le. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején önkéntes nemzetőrként szolgált, majd honvéd tüzérként vett részt a pákozdi csatában és huszár főhadnagyként Komárom védelmében is. Később fogságba került, azonban a világosi fegyverletétel után emigrálni kényszerült, így végül 1852-ben áthajózott az Amerikai Egyesült Államok területére.

Elsőként New York-államban vállalt munkát, ahol többek között matróz, könyvkereskedő, gyógyszerész, de zongoratanító és boltossegéd munkát is elvállalt. Az itt töltött hánytatott időszak után végül részt vett a Saint Louis-Kalifornia államát összekötő vasútvonal építési munkafolyamataiban és munkásságát megbecsülve végül Kansasban mérnökké léptették elő. Itt találkozott előszőr indiánokkal és a magyar kutatók közül első ízben készített részletes leírást az őslakók életviteléről, mindennapjairól. Maga is elsajátította az indiánok vadászati szokásait, többek között mestere lett a bölények elejtésének is. Természetkutatói munkásságát a vadászatok által tovább fejlesztette, feljegyzései pedig számtalan újabb növény- és állatfajjal bővültek.

Az 1853-as évek változást hoztak a fiatal etnológus életébe. A New Orleans-i egyetemen oktatói állást kapott, majd a magyarok által lakott New Budára is ellátogatott, ahol a környező prériken különféle növénnyel és állattal ismerkedett meg. A prérin rengeteget vadászott, és az elejtett állatokat gondosan konzerválva juttatta el Washingtonba. Xántus gyűjteménye 2 000 madarat, 200 emlőst, sok száz madárfészket, hüllőt, halat, rovart, növényt, koponyát és csontvázat tartalmazott. Az itt összegyűjtött növény- és állatgyűjteményét később a Magyar Nemzeti Múzeumnak adományozta.

Végül 1856-ban kapta meg első nagyszabású, önálló munkáját: az Arkansas folyó forrásvidékének teljeskörű feltérképezését, így kutatói munkáját nemcsak szárazföldön, hanem a vizekben is kamatoztathatta.

Az Egyesült Államokban töltött évei alatt számtalan helyen megfordult. 1857-ben például Washingtonba utazott, ahol a Smithsonian Intézet kaliforniai térképező munkákkal bízta meg. A munka megkezdése előtt többek között járt Oregonban, felhajózott a Columbia folyón, valamint Kaliforniában folytatta gyűjtőmunkálatait és tovább bővítette a növény- és állattani kollekcióját.

Munkásságát elismerve, a gyűjtemények és a beszámolók alapján 1859. december 15-én a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjának választották.

A Kaliforniai-félsziget feltérképezését már az 1858-as években megkezdte, azonban munkája a hatvanas években bontakozott ki igazán, amikor a Coastal Survey megbízásából ismételten megfigyeléseket végezhetett a félszigeten. Az itt töltött idő lehetőséget adott számára, hogy a tenger élővilágáról szerzett tudását és gyűjteményét is bővítse. 1862-ben hazatért Magyarországra és megtartotta első akadémiai székfoglaló beszédét Adatok a tenger természettani földrajzához címmel.

1862 júniusában még visszatért Amerikába, ahol régi barátjával William Alexander Hammond képzett orvos- és természettudóssal a polgárháború egészségügyi alakulatában szolgáltak. 1864-ig különféle pozíciókban helyezkedett el, többek között volt az Egyesült Államok mexikói konzulja is, azonban kezdődő betegsége miatt végleg hazatért.

Hazatérte után egészségügyi állapota megromlott, azonban munkásságába vetett hite még mindig rendületlen maradt. 1866. augusztus 6-án kutatói munkásságának, gyűjteményeinek és feljegyzéseinek hála megnyitotta kapuit a (mai nevén) Fővárosi Állat- és Növénykert. Magyarország legrégebbi és legnagyobb gyűjteményével rendelkező állatkertje számos generációnak mutatta be a világunk élővilágának egy részét, jóval többet mint amit egy átlag ember el tudott volna képzelni. Az Amerikában töltött évek alatt több mint húsz alkalommal indított útjára gondosan csomagolt ládákat, amelyek a magyar növényi- és állattani kollekciót bővítették. Xántus János páratlan tevékenysége által 72 emlőst, 1267 madarat, 294 madártojást, 105 madárfészket, 116 hüllőt, 3783 csigát és kagylót, 23 sugárállatot, 28 polipot, 1608 példány rovart és számos becses könyvet jutatott a nemzet részére – olvasható Kubassek János tanulmányában, amely a Rubicon 2009. 8. számában jelent meg.

1868-ban Kelet-Ázsiába indult, hogy további etnológiai gyűjtéseket végezzen. Eljutott többek között Ceylonba, Kínába, Japánba, azonban mégis a Borneó és Jáva szigetén végzett kutatói munkája miatt lett felbecsülhetetlen az expedíciója. Ezeken a területeken ugyanis hatalmas állattani anyagot gyűjtött. Az egyik legkiemelkedőbb darab egy preparált orángután volt, emellett pedig 2500 darabos borneói gyűjteménnyel tért haza, amely később a Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának, valamint a Néprajzi Múzeumnak az alapjául szolgált.

1872. március 5-én a Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának első igazgatójává nevezték ki. Ugyanebben az évben Rómer Flórissal összeállították a bécsi világkiállításon szereplő első magyar néprajzi gyűjteményt. 1872-ben részt vett a Magyar Földrajzi Társaság megalapításában, amelynek 1890-ben alelnöke lett.

A magánéletéről kevés feljegyzés van. Xántus kétszer nősült. Első felesége Doleschall Gabriella volt. Tőle született az etnológus egyetlen gyermeke, Xántus Gábor. Később Steden Ilonát vette feleségül.

1894 tavaszán súlyos tüdőgyulladáson esett át, végül ez év december 13. napján elhunyt. Sírja a Kerepesi temetőben található. Ükunokája Xantus Barbara színésznő, filmszínésznő, énekesnő – eredeti nevén Kalász Barbara –, aki üknagyapja tiszteletére változtatta meg családnevét.

A magyar származású etológus páratlan gyűjteményének és kutatói munkásságának hála olyan állat és növényfajokkal ismerkedhetett meg a nemzet, amelyek létezéséről még nem, vagy csak nagyon keveset tudtak.

„Xántus János küldeménye nemzeti intézetünkre nézve kétszeres nyereménynek tekinthetők, mert nemcsak hogy sok fajjal gazdagítá gyűjteményeinket, de egyszersmind azoknak a rendszerbeli rokonságát, s eszerinti összeállítását tetemesen elősegíté.” – értékelte természetrajzi gyűjtő munkásságát Frivadszki János, a természettudományi osztály őre. Az értékelés Kubassek János összegző tanulmányából származik.

Feljegyzéseibe belelapozva a kalandos életút tárul az olvasó elé. A saját kezűleg készített illusztrációi pedig rendkívüli grafikus készségekről árulkodnak. Xántusnak több növény- és állatfaj tudományos neve állít emléket, mint például az őszirózsafélék családjába tartozó Chaenactis xantiana, az állatvilágban a kolibrifélék közül a Hylocharis xantusii, a gekkófélék közül a Phyllodactylus xanti, sőt a pikkelyes hüllők egyik családjának tudományos neve Xantusiidae is.