Xántus János a Somogy megyei Csokonyában látta meg a napvilágot 1825. október 5-én. Tanulmányait szülőfalujában és a győri bencés gimnáziumban, illetve a pécsi ciszterci gimnáziumban végezte, majd ugyanitt tanult jogot. Kaposvárott helyezkedett el mint aljegyző, s köz- és váltóügyvédi vizsgáját 1847-ben Pesten tette le. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején önkéntes nemzetőrként szolgált, majd honvéd tüzérként vett részt a pákozdi csatában és huszár főhadnagyként Komárom védelmében is. Később fogságba került, azonban a világosi fegyverletétel után emigrálni kényszerült, így végül 1852-ben áthajózott az Amerikai Egyesült Államok területére.
Elsőként New York-államban vállalt munkát, ahol többek között matróz, könyvkereskedő, gyógyszerész, de zongoratanító és boltossegéd munkát is elvállalt. Az itt töltött hánytatott időszak után végül részt vett a Saint Louis-Kalifornia államát összekötő vasútvonal építési munkafolyamataiban és munkásságát megbecsülve végül Kansasban mérnökké léptették elő. Itt találkozott előszőr indiánokkal és a magyar kutatók közül első ízben készített részletes leírást az őslakók életviteléről, mindennapjairól. Maga is elsajátította az indiánok vadászati szokásait, többek között mestere lett a bölények elejtésének is. Természetkutatói munkásságát a vadászatok által tovább fejlesztette, feljegyzései pedig számtalan újabb növény- és állatfajjal bővültek.
Az 1853-as évek változást hoztak a fiatal etnológus életébe. A New Orleans-i egyetemen oktatói állást kapott, majd a magyarok által lakott New Budára is ellátogatott, ahol a környező prériken különféle növénnyel és állattal ismerkedett meg. A prérin rengeteget vadászott, és az elejtett állatokat gondosan konzerválva juttatta el Washingtonba. Xántus gyűjteménye 2 000 madarat, 200 emlőst, sok száz madárfészket, hüllőt, halat, rovart, növényt, koponyát és csontvázat tartalmazott. Az itt összegyűjtött növény- és állatgyűjteményét később a Magyar Nemzeti Múzeumnak adományozta.
Végül 1856-ban kapta meg első nagyszabású, önálló munkáját: az Arkansas folyó forrásvidékének teljeskörű feltérképezését, így kutatói munkáját nemcsak szárazföldön, hanem a vizekben is kamatoztathatta.
Az Egyesült Államokban töltött évei alatt számtalan helyen megfordult. 1857-ben például Washingtonba utazott, ahol a Smithsonian Intézet kaliforniai térképező munkákkal bízta meg. A munka megkezdése előtt többek között járt Oregonban, felhajózott a Columbia folyón, valamint Kaliforniában folytatta gyűjtőmunkálatait és tovább bővítette a növény- és állattani kollekcióját.
Munkásságát elismerve, a gyűjtemények és a beszámolók alapján 1859. december 15-én a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjának választották.
A Kaliforniai-félsziget feltérképezését már az 1858-as években megkezdte, azonban munkája a hatvanas években bontakozott ki igazán, amikor a Coastal Survey megbízásából ismételten megfigyeléseket végezhetett a félszigeten. Az itt töltött idő lehetőséget adott számára, hogy a tenger élővilágáról szerzett tudását és gyűjteményét is bővítse. 1862-ben hazatért Magyarországra és megtartotta első akadémiai székfoglaló beszédét Adatok a tenger természettani földrajzához címmel.
1862 júniusában még visszatért Amerikába, ahol régi barátjával William Alexander Hammond képzett orvos- és természettudóssal a polgárháború egészségügyi alakulatában szolgáltak. 1864-ig különféle pozíciókban helyezkedett el, többek között volt az Egyesült Államok mexikói konzulja is, azonban kezdődő betegsége miatt végleg hazatért.
Hazatérte után egészségügyi állapota megromlott, azonban munkásságába vetett hite még mindig rendületlen maradt. 1866. augusztus 6-án kutatói munkásságának, gyűjteményeinek és feljegyzéseinek hála megnyitotta kapuit a (mai nevén) Fővárosi Állat- és Növénykert. Magyarország legrégebbi és legnagyobb gyűjteményével rendelkező állatkertje számos generációnak mutatta be a világunk élővilágának egy részét, jóval többet mint amit egy átlag ember el tudott volna képzelni. Az Amerikában töltött évek alatt több mint húsz alkalommal indított útjára gondosan csomagolt ládákat, amelyek a magyar növényi- és állattani kollekciót bővítették. Xántus János páratlan tevékenysége által 72 emlőst, 1267 madarat, 294 madártojást, 105 madárfészket, 116 hüllőt, 3783 csigát és kagylót, 23 sugárállatot, 28 polipot, 1608 példány rovart és számos becses könyvet jutatott a nemzet részére – olvasható Kubassek János tanulmányában, amely a Rubicon 2009. 8. számában jelent meg.
1868-ban Kelet-Ázsiába indult, hogy további etnológiai gyűjtéseket végezzen. Eljutott többek között Ceylonba, Kínába, Japánba, azonban mégis a Borneó és Jáva szigetén végzett kutatói munkája miatt lett felbecsülhetetlen az expedíciója. Ezeken a területeken ugyanis hatalmas állattani anyagot gyűjtött. Az egyik legkiemelkedőbb darab egy preparált orángután volt, emellett pedig 2500 darabos borneói gyűjteménnyel tért haza, amely később a Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának, valamint a Néprajzi Múzeumnak az alapjául szolgált.
1872. március 5-én a Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának első igazgatójává nevezték ki. Ugyanebben az évben Rómer Flórissal összeállították a bécsi világkiállításon szereplő első magyar néprajzi gyűjteményt. 1872-ben részt vett a Magyar Földrajzi Társaság megalapításában, amelynek 1890-ben alelnöke lett.
A magánéletéről kevés feljegyzés van. Xántus kétszer nősült. Első felesége Doleschall Gabriella volt. Tőle született az etnológus egyetlen gyermeke, Xántus Gábor. Később Steden Ilonát vette feleségül.
1894 tavaszán súlyos tüdőgyulladáson esett át, végül ez év december 13. napján elhunyt. Sírja a Kerepesi temetőben található. Ükunokája Xantus Barbara színésznő, filmszínésznő, énekesnő – eredeti nevén Kalász Barbara –, aki üknagyapja tiszteletére változtatta meg családnevét.
A magyar származású etológus páratlan gyűjteményének és kutatói munkásságának hála olyan állat és növényfajokkal ismerkedhetett meg a nemzet, amelyek létezéséről még nem, vagy csak nagyon keveset tudtak.
„Xántus János küldeménye nemzeti intézetünkre nézve kétszeres nyereménynek tekinthetők, mert nemcsak hogy sok fajjal gazdagítá gyűjteményeinket, de egyszersmind azoknak a rendszerbeli rokonságát, s eszerinti összeállítását tetemesen elősegíté.” – értékelte természetrajzi gyűjtő munkásságát Frivadszki János, a természettudományi osztály őre. Az értékelés Kubassek János összegző tanulmányából származik.
Feljegyzéseibe belelapozva a kalandos életút tárul az olvasó elé. A saját kezűleg készített illusztrációi pedig rendkívüli grafikus készségekről árulkodnak. Xántusnak több növény- és állatfaj tudományos neve állít emléket, mint például az őszirózsafélék családjába tartozó Chaenactis xantiana, az állatvilágban a kolibrifélék közül a Hylocharis xantusii, a gekkófélék közül a Phyllodactylus xanti, sőt a pikkelyes hüllők egyik családjának tudományos neve Xantusiidae is.
Ez a kötet rólam, rólad és róla szól. Arról, hogy te is ugyanolyan tehetetlen, vak és gyenge leszel, ha elér az az alattomosan támadó, az a megmagyarázhatatlan, minden logikát mellőző, gyilkos érzés, amit szerelemnek becézünk. Fájón ismerős történetek és alakok, közös, mégis egyedi emlékekkel megtűzdelve. A kötet kiforgat, beforgat, majd egy röpke pillanatra felemel, végül váratlanul gyomorszájon vág, amiért te kérsz bocsánatot.
"A vágyak miatt fordultam a gyerekkor felé. Egy másik dolog viszont, ami nincs helyén kezelve a gyerekkorral kapcsolatban, hogy sokakban él a gyerekkor iránti nosztalgia. Ilyen például, amikor azt halljuk, hogy „azok a régi szép idők”, a gondtalan gyerekkor. Pedig a gyerekkor talán pont annyira félelmetes világ, mint a felnőttkor, mégis nagyobb téttel bír, mert a gyereknek számít a becsülete, a szava, és van mit elveszítsen. Ezt a tisztaságot szép lassan elveszti többek között a nemi érés okán. Utána pedig jönnek a rossz döntések, amivel felér végül a felnőttkorba."
"Amióta elköltöztem Budapestről, sokkal nyugodtabbnak és kiegyensúlyozottabbnak érzem magam. Úgy gondolom, másképpen nem is működne az itteni élet, mint hogy az ember hozzálassul környezetéhez. A túrák, a természet, a közösség, valamint az a csönd, amely átjárja otthonunkat, egészen más léptékű, mint az élet Budapesten. Nem mondom, hogy ez jobb vagy rosszabb. Egyszerűen csak teljesen más."
Állítólag akkoriban, a kilencszázas évek elején a legszebb zentai hölgy Berzenczey Domokos felesége volt, aki nagyon szépen énekelt. Szűcs Lajosné a polgári lányiskola igazgatónője, Endreiné pedig a lánynevelő intézet tulajdonosa volt. Ezek a hölgyek mind gazdag férfiak feleségei voltak, ők vettek részt a jótékonyságban.
H. Nagy Péter saját elmondása szerint nem tud a naplóírással azonosulni, mégis valami hasonló került ki a kezéből a Karanténkultúra és járványvilág című mű kiadásával. Vajon hogyan hat a vírus az irodalomra? Erre és még sok más kérdésre válaszolt nekünk H. Nagy Péter irodalomtörténész, egyetemi oktató.
Meggyőződésem, hogy gyerekeknek nehezebb írni, mint felnőtteknek. Talán közhely, de a gyermekek igényesebb olvasók, ők még a lelkükkel és a szívükkel is látnak. Bármilyen fércmunkát nem fogadnak el, nem szeretik meg, nem érzik sajátjuknak. Így a költő nem hajolhat le a gyermekhez, rossz felnőttként nem gügyöghet, nem selypeghet neki, hanem át kell, hogy változzon, és a gyermeki képzelet lobogó színeiben kell láttatnia a témáját, mondandóját. Csak az képes erre, akiben magában is épségben maradt meg a gyermek.
L. Takács Bálint nem sokat teketóriázik. Megfogja a valóság keserű, íztelen termékét, belevágja egy befőttesüvegbe, hozzáad egy kis fekete humort, cukrozott álmot, velős társadalomkritikát végül ezt az egészet egy kis titkos létesszenciával megbolondítva olyan elképesztő agymenés-koktélt kever, hogy az olvasó csak pislog bambán.
Kozma Attiláról sokaknak a székely humor jut eszébe. Akár a színházban, akár az önálló produkcióiban, akár a reklámokban látom, akár a különböző lapokban közölt írásait olvasom, sziporkázóan szellemes. Ez az ő világa, ezt szeretjük benne.
Gyermekkoromban kissé megdöbbenve figyeltem a mohácsi busójárást, amint ijesztő maszkokat viselő emberek vonulnak fel a tavaszváró és téltemető ünnepen. A mohácsi busójárás 2012 óta hungarikumnak számít, köszönhetően a hagyományokat megőrző maszkfaragóknak és jelmezkészítőknek. Baráth Gábor az egyik legismertebb maszkfaragó, aki munkásságával méltán érdemelte ki, hogy 2011-ben a Magyar Nemzeti Bank által kibocsátott emlékérmén az általa készített maszk, valamint ő maga szerepel busójelmezben. Értékrendje középpontjában a környezettudatosság áll.
A női test biztonsága Bánkövi Dorottya első verseskötete, melyben kirajzolódik a nagybetűs nő. Ott szúr, karmol, harap, ahol addig lágyan simogatott, finoman csókolt, majd, mint aki kegyetlen tettétől megretten, szempilláját ártatlanul megrebbenti és elszökdécsel.