2021. január 14., 06:20
Gyermekkoromban kissé megdöbbenve figyeltem a mohácsi busójárást, amint ijesztő maszkokat viselő emberek vonulnak fel a tavaszváró és téltemető ünnepen. A mohácsi busójárás 2012 óta hungarikumnak számít, köszönhetően a hagyományokat megőrző maszkfaragóknak és jelmezkészítőknek. Baráth Gábor az egyik legismertebb maszkfaragó, aki munkásságával méltán érdemelte ki, hogy 2011-ben a Magyar Nemzeti Bank által kibocsátott emlékérmén az általa készített maszk, valamint ő maga szerepel busójelmezben. Értékrendje középpontjában a környezettudatosság áll.
"Egy hajdúböszörményi férfi 70. születésnapjára készíthettem egy lovat" - Fotó: Baráth Gábor
A képre kattintva galéria érhető el.
– Mikor ismerkedett meg a kultúránk ezen szegmensével?
– Tekintve, hogy Mohácson születtem, a busójárás mindig is az életem része volt. Már kisgyermek koromban lenyűgöztek a maszkok, amelyeket 12 évesen kezdtem el faragni. Egy félkész maszkot kaptam a szomszédunktól, mondván, próbáljam befejezni. Így lett kész az első maszk, amelyet azóta több száz követett; a maszkok vésését egyébként autodidakta módon, magam tanultam ki. Megállás nélkül gyártom a maszkokat, főleg a hideg, téli napokon a meleg kályha mellett. Egy-egy maszk elkészítése egyébként átlagosan 8-10 órába telik, de volt olyan alkalom is, amikor éveket gondolkodtam azon, hogy az adott maszk milyen formájú, stílusú legyen. Célom, hogy az elkészült maszkok tükrözzék a saját formavilágomat, mindemellett tiszteletben tartsam a hagyományainkat is.
– Ha jól tudom, építészként dolgozik. Végül miért éppen ezt az utat választotta?
– Még kisgyermek voltam, mikor a szüleim az otthonunkat építtették. Emlékszem, hogy egész álló nap az ácsokkal és kőművesekkel lebzseltem. Nagyon tetszett a munka ezen világa, és már itt eldöntöttem, ha felnövök, én is építész leszek.
– A szobrászatot tehát egyfajta hobbinak tekinti?
– Nem feltétlenül. A hulladékszobrászattal öt éve kezdtem el foglalkozni, a La femme magazin ötven tehetséges magyar fiatal programja által. Fő célom az volt, hogy köztéri szobrokat is készíthessek, amelyeket az emberek a mindennapokban meg tudnak tekinteni, és általuk maga az alkotás is életre kel. A pályázat beküldése után csodával határos módon bekerültem a programba. Bevallom őszintén, álmomban sem gondoltam volna, hogy részese lehetek. A mentorom végül Böszörményi Nagy Gergely lett, a Design Terminál főigazgatója. Rengeteget köszönhetek neki, többek között általa ismerkedtem meg a példaképem, Szőke Gábor Miklós szobrászművészetével, valamint részt vehettem különböző fesztiválokon is – mint például a Sziget Fesztiválon –, ahol más szobrászokkal nagyon jó barátságot kötöttem.
– Szobrászként milyen anyagokkal dolgozott először?
– A mentorprogram idején számos olyan szobrásszal ismerkedtem meg, akik leginkább fával dolgoznak. Ekkor döntöttem el, hogy szeretnék valamely más anyaggal dolgozni, ami különleges és a környezetvédelem szempontjából is hasznos. Egy külföldi alkotónál láttam meg először a gumiból készült alkotásokat, és tudtam, ez lesz az én anyagom is. Amellett, hogy sokkal időtállóbb, mint a fa, a kezelése is könnyebb. A gumikat egyébként itthon is számos helyen újrahasznosítják: egyrészt a gyártási folyamatok során, másrészt a játszótereken, sőt még az aszfalt előállítása során is fel tudnak használni valamennyit. Fából egyébként még nem készítettem köztérre szobrokat. Nemrégiben azonban kaptam egy felkérést, hogy készítsek két óriási szobrot a Mecsekbe. Ezeket deszkákból és lécekből fogom elkészíteni – jelenleg is ezen dolgozom.
– Hogyan készül egy gumiszobor?
– Elsőként az abroncsokat szerzem be, amelyek kizárólag használtak – lényegében ebben rejlik a környezettudatosságom. Mohácson viszonylag sok a kerékpáros, így a kerékpárszervizekben mindig találok használt, már kidobásra szánt kerekeket. A helyiek már ismernek, sokszor ők hozzák nekem az elhasználódott gumikerekeket, így nekik nem kell kidobni, nekem pedig mindig jól jön. A szobrokhoz motorgumikat is használok, amelyek beszerzése már kissé nehézkes, illetve autógumit is, amelyeket szervizekből kapok.
A malac - ez volt Baráth Gábor első gumiszobra (Fotó: Baráth Gábor)
A megrendelővel folytatott egyeztetés után kezdődik az alkotófolyamat, amikor kitalálom, hogy milyen legyen a való életben a szobor. A vázlat és a tervrajz elkészítése után megépítem az alapot, amely vagy műgyanta váz, vagy zártszelvény váz – ez leginkább a szobor méretétől és a várható terheléstől függ. Végül az autógumikból elkészítem a bordázatot, majd a finomításokat a sokkal lágyabb bicikli- és motorgumikkal végzem. A gumikból szinte bármit meg lehet valósítani, hiszen amellett, hogy rendkívül jól formázhatók, nagyon tartósak is.
– Mennyi idő kell egy szobor elkészítéséhez?
– Attól függ, mekkora szoborról van szó. A háromfejű sárkány elkészítési ideje például 3-4 hónap volt, míg egy kisebb szobor átlagosan 1-2 hónap alatt készül el.
– Ezeket a szobrokat megrendelésre készíti? Hol tekinthetők meg?
– Igen, megrendelésre készítem őket, de szerencsére a legtöbb alkotás közterületre kerül, így bárki láthatja őket. Budapesten például a Dagály Strandfürdőnél és a TVE III. kerületi Torna- és Vívóegylet bejáratánál, valamint a Szegedi Ifjúsági Centrum és Stadion területén látható egy-egy alkotásom.
A Szegedi Ifjúsági Centrum és Stadion címere - Fotó: Baráth Gábor
– Van olyan szobor, amely nagyon emlékezetes önnek?
– Igen, van egy történet, amely nagyon kedves emlék marad. Egy hajdúböszörményi férfi 70. születésnapjára készíthettem egy lovat, amely hatalmas meglepetés volt a családtól. A történethez hozzátartozik, hogy a bácsi lótartó volt, de egy ideje gumisműhelyben dolgozott. Így jött tehát a családnak az az ötlete, hogy készüljön egy lovat ábrázoló szobor gumiból. Rendkívül pozitív visszajelzéseket kaptam, sőt a születésnapos egy eredeti hortobágyi csikósruhát is öltött, hogy igazán különleges képek készülhessenek ezen a napon.
Nemrégiben egy hasonló felkérésnek tettem eleget, amely szintén születésnapra készült, és egy hollót ábrázol. A születésnapos ugyanis amellett, hogy rajong a hollókért, ráadásul a Holló utcában is lakik. Tekintve, hogy soha nem készítettem még ehhez hasonló szobrot, izgalmas munka volt, és mindenképpen emlékezetes marad ez a történet is a számomra.
Holló - A születésnapos amellett, hogy rajong a hollókért, a Holló utcában is lakik (Fotó: Baráth Gábor)
Rendkívül fontosnak tartom, hogy az általam készített szobrok életre keljenek a közterületeken. A Mecsekben található háromfejű sárkányról például napjában kapok fényképeket, ahogy kicsik és nagyok egyaránt életre keltik fantáziavilágukat a szobor által.
– A hétköznapokban is törekszik a környezettudatosságra?
– Természetesen! Sajnos a vírushelyzetre való tekintettel nem mutathatom meg az otthonomat, de így, a virtuális világon keresztül igyekszem szemléltetni mindazt, ami jelenleg a nappalimban ülve körülvesz. A lámpám például újrahasznosított hulladékból, a beépített szekrényem pedig már kidobott fadarabokból, régi bútorok darabjaiból készült. Igyekszem a már kidobásra szánt dolgokat újra felhasználni, és különleges, egyedi bútorokat gyártani belőlük az otthonomba.
Baráth Gábor a lovon - Forrás: Baráth Gábor
– Mik a távlati céljai? Gondolkozik esetleg egy saját kiállításon?
– Nem. Inkább azt szeretném, hogy az emberek között legyenek ezek az alkotások, mintsem egy teremben porosodjanak. Szeretném, ha az általam készített szobrok életre kelnének. Rendkívül büszke vagyok, amikor látom, hogy rámásznak a gyerekek, fényképeket készítenek a felnőttek, és ha csak pár percre is, de vidámságot lop az emberek szívébe egy-egy alkotásom. Legfőbb célom, hogy sikerüljön megnyitni Mohácson az általam megálmodott, játszótérként is funkcionáló bábszínházat, amelyhez jelenleg az épületet újítgatom. A bábszínház udvarára természetesen különféle állatokat megjelenítő gumiszobrokat is tervezek, amelyek a szabadban játszást teszik lehetővé.
