November 5-én, késő este jött a hír: meghalt Szőcs Géza. „Meglehetősen bonyolult és körülményes dolog Szőcs Gézáról írni, az általa teremtett világot értelmező szavakkal érzékeltetni, megjeleníteni”, írta róla Zalán Tibor a költő negyedik – első magyarországi – kötete, A szélnek eresztett bábu kapcsán 1986-ban. A dolog nehézségét Zalán szerint az adja, hogy „szinte képtelenség szétválasztani az ő esetében alkotót és művet, költőt és versét”. Mert neve mellé sok mindent odaírhatunk: költő, író, drámaíró, esszéista, műfordító, szerkesztő, irodalom- és közösségszervező, lap- és kiadóalapító, az 1970–1980-as években a (román) hatóságok által üldözött, többször letartóztatott és súlyosan bántalmazott ellenzéki, a rendszerváltozás után képviselő, politikus, kulturális államtitkár, miniszterelnöki főtanácsadó. Mégis elég ennyit mondanunk: meghalt Szőcs Géza, aki egyszerre jelentette mindezt, aki ezzel a sokrétegűségével volt ugyanazon emberi, esztétikai, erkölcsi és közösségi értékek hajthatatlan, még a gumibotok árnyékában sem megalkuvó, következetes képviselője, akiből nem lehetne kivonni egyiket sem, mert mindez együtt s egyként volt ő. Mégsem írom most le róla napjaink értelmetlen eufemizmusával, hogy elment, mert ez úgysem lenne igaz. Hiszen maga sem akarhatott még menni, mert rengeteg dolga, tennivalója volt… melyek továbbra is itt tartják őt köztünk e földön… e földnek közép-európányi terepén. Sőt, ha valamivel igazán jellemezni szeretnénk, azt mondanánk: ő maga volt Közép-Európa (Marosvásárhelyen született, élt Kolozsváron, Bécsben, Genfben, Budapesten), aki több haza lakójaként minden mozdulatával, sorsának minden elemével a „tágabb hazát” (ahogy Fábry Zoltán nevezte): Közép-Európát s magyarságával is a közép-európaiságot, egyfajta, a történelem kohójában formálódott közép-európai szabadságeszményt és értékelvűséget testesítette meg. Emlékszem, annak idején, az 1970–1980-as évek husáki Csehszlovákiájának félhomályában, sötétségében is mekkora erőt adtak jó néhányunknak már első kötete megjelenésétől a testvéri szocialista országok szigorúan [ellen]őrzött határain is átjutó, az irodalmi-szemléleti modernitás jegyében fogant versei. S arra is, milyen figyelemmel kísértük a ceauşescui diktatúra sötétségével szembeszegülő s általa szerkesztett Fellegvárt, Echinoxot, végül Ellenpontokat, no meg a személyét ért hatósági atrocitásokról érkező híreket, miként ő is tisztában volt mindennel, ami Pozsonyban történik…
Természetesen sokaknak lehettek vele vitáik, egy dolgot mégsem lehet elvitatni tőle: bárhova s bármihez nyúlt, minden területen jelentőset alkotott, teremtő nyugtalansága minden területen a legkiválóbbak közé emelte (számos jelentős irodalmi elismerése mellett ezt bizonyítja Kossuth-díja is). Eszményeit – eszményeinket – mindvégig makacs következetességgel képviselő, küldetéses ember volt világéletében. Küldetéses, tehát kérdező ember, aki kezdettől s minden léthelyzetben a kérdéseit szegezte szembe a világgal. Aki most – kit ellenfelei, az övéitől eltérő eszményekben hívő, nem egy esetben politikai ellenlábasai és kisszerű becsmérlői soha nem tudtak legyőzni – a végzetes kórral szemben mégis alulmaradt. Biztosra veszem azonban, hogy – több haza halottjaként – Szőcs Géza megmarad ugyanennek a kérdező embernek a halála után is, mert a kérdések, a kérdéseink ezután is ugyanazok, mint november 5-e előtt voltak. És végletesen összekuszált, évezredes alapértékeivel is szembeforduló, minden elemében átideologizált és sok esetben álságos szólamokat harsogó, végzete felé rohanó világunkban – életműve és életpéldája révén – az ő dolga sem kevesebb…
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2020. novemberi számában.)
Viola Szandra író, költő, rádiós műsorvezető és kulturális forradalmár. Három verseskötet, a Léleksztriptíz (2008), a Testreszabás (2014) és a Használt fényforrások (2021) szerzője, a Poétikon rádióműsor szerkesztő-műsorvezetője, a testverselés műfajának megalkotója, és számtalan rendhagyó irodalom-népszerűsítő tevékenység, például a verskarácsonyfa, a versékszerek, a vers-divatbemutató ötletgazdája, illetve szervezője.
Juhász Anna neve hívószó az irodalom világába vágyó embernek, és egyben garancia is. Mégpedig arra, hogy egy-egy irodalmi est, séta, előadás vagy bármely más alkalom erejéig valódi kapcsolatot teremthetünk a művészettel. Erről tanúskodik a neve alatt futó összes teltházas irodalmi és kulturális rendezvény, és erről a több mint egy évtizede működő Irodalmi Szalon is, amely idén, november 15-én ünnepelheti 13. születésnapját. Ennek apropóján beszélgettünk az elmúlt évek történéseiről, a jelen(lét)ről, erőt adó ars poeticáról és a még dédelgetett, de már egyre inkább kiforrni látszó álmokról.
2023. október 21-én mutatták be a szabadakarat>>>> című koncertszínházi produkciót az Erkel Színházban. A régóta várt előadás az előzetes híradások ígéretei szerint hozta mindazt, amit a bemutató előtt elárultak a szervezők: a mai fiatal felnőttek elé állítja Petőfi és Szendrey Júlia szerelmi történetét, amelyet a történelmi hitelesség és a versszövegek tesznek átélhetővé, a sztori drámaisága pedig a befogadó értelmezésére bízatik: emberi dráma, költői sors vagy katonasztori.
Póda Erzsébet hivatásos újságíró, szerkesztő, író. Volt munkatársa az egykori Szabad Földművesnek, az Új Nőnek, a Csallóköz hetilapnak és a Pátria Rádiónak. netBarátnő (www. baratno.com) elnevezéssel saját internetes női magazint alapított. Eddig három mesekönyve és egy jegyzetgyűjteménye látott napvilágot, hamarosan megjelenik a novelláskötete Macskakő címmel.
Az idei budapesti Ünnepi Könyvhét alkalmából jelent meg Géber László Vershamisító című verseskötete a Forum Könyvkiadó Intézet gondozásában. Jelen interjúban nemcsak a frissen megjelent kötetére összpontosítunk, de igyekszünk közelebb kerülni a szerzőhöz és az opusához is.
Bolemant Lászlónak négy önálló verseskötete jelent meg; a legutóbbi 2019-ben A megrajzolt idő címmel, amely versfordításait és fotóit is tartalmazza. 2020- ban elnyerte a pozsonyi Irodalmi Alap Madách Imre Nívódíját. Korábban versfordításai jelentek meg szlovák, cseh, skót szerzőktől, valamint önálló kötetében Tom Bryan, skót-walesi költő egyik verseskötetét ültette át magyarra.
Tony Lakatos ismert és elismert dzsesszszaxofonos, aki már egészen fiatalon szakított a családi hagyománnyal, miszerint felmenőihez, családtagjaihoz hasonlóan neki is hegedülnie kellene. Már korán úgy érezte, hogy világot akar látni, és eldöntötte, hogy nagy hal akar lenni a nagy vízben. Ez Tony Lakatos története, akivel a Nyárhangoló Fesztiválon az esti fellépése előtt beszélgettünk.
Hirtling István Jászai Mari-díjas színész, érdemes és kiváló művész, kitűnő színpadi alakításai mellett számos emlékezetes filmszerepet is a magáénak tudhat. Láthattuk őt olyan kultikus magyar filmekben, mint A Hídember vagy a Magyar vándor, valamint az Üvegtigris című vígjáték harmadik részében is játszott. Az ő hangján szólal meg magyarul Bruce Wayne Batman szerepében, a népszerű Stranger Things sorozat egyik szereplőjének is ő kölcsönözte a hangját, és ő tolmácsolja Az igazi című Márai-regény férfi főhősének gondolatait hangoskönyv formájában.
Gyerekkorában még sorba kellett állnia, hogy idősebb testvérei mellett hozzájuthasson édesapja gitárjához. Jó hallásának és kitartásának köszönhetően végül sikerült elérnie, hogy abból éljen, amit szeret, az pedig nem más, mint a gitár és a dzsessz. Bár ma már Berlinben él, a Kossuth-díjas zenész sosem felejtette el, honnan is jött. A palicsi Nyárhangoló Fesztiválon a hangpróba előtt sikerült „elrabolnunk” pár percre. Ez Snétberger Ferenc története.