– Zoli bácsi, nem kell sietni, van időnk, úgyis önkéntes karanténban vagyunk. Itt van előttem az általad dedikált, Örvendjetek, némaság lovagjai! című köteted, az, amit én valamikor aláhúzogattam, mert minden könyvembe beleírok annak jeléül, hogy használom. Ebben írtad, hogy „a mi tájainkon minden versmondó művész magányos harcot folytatott a versért és a pódiumért”.
– Na, kérlek szépen, az emberek talán még emlékeznek a váltókezelő munkájára. Régebben, ugye, ha a másik vágányra kellett átmenjenek a vonatok, akkor a váltókezelő átirányította a váltót. Mi ketten váltókezelők vagyunk, én egy öregebbik váltókezelő, aki a két világháború közötti erdélyi előadó-művészet után váltottam, te pedig az utóbbi években. A két világháború közötti erdélyi előadóművészet: Jancsó Adrienne, Tessitori Nóra, György Dénes, Brassai Viktor már egyszer kialakítottak egy versmondó kultuszt. Aztán Tessitori Nóra teljesen a beszédtechnika oktatásának szentelte életét a színiakadémián, Jancsó Adrienne átment Magyarországra, György Dénes bácsi kivénült, Brassai Viktort meg kivégezték. Tehát, amikor én 1964-ben bemutattam a Bartalis János-estemet Életem a versben címmel, akkor újraindítottam az önálló előadóestek műfaját, a pódium művészetét, és ebből egy hatalmas mozgalom nőtt ki.
– Egyáltalán: miért kezdtél bele ebbe a vállalkozásba?
– 1963-ban megjelentek Bartalis János összegyűjtött versei, és engem rendkívül megihlettek. A kötetet elolvasva rájöttem, hogy az erdélyi magyar líra teljesen egyenrangú a világ bármelyik népének a lírájával, beleértve az anyaországi magyart is. Eldöntöttem, hogy minden évben egy nagy erdélyi költőt pódiumra viszek.
– Milyen szempontokat követtél, miből indultál ki, mikor új műsort szerkesztettél?
– Az előadóművészi pályám első felében egy-egy költő életművének bemutatását tartottam feladatomnak. 1970-ben a Bartók-műsoromtól kezdve éreztem azt, hogy így soha nem érek a végére, anynyi jó költő van, hanem egy-egy eszmét kell kitűzni, és aköré kell anyagot gyűjteni. A legjobb költők legjobb versei örök életűek. Nincs elévülés. Aktualitásuk egyszerűen örökkévaló, mert az örökkévaló emberi témákról szólnak: élet, halál, szerelem. Ezen belül olyan erényekről vagy eszményekről, mint szabadság, igazság, szeretet, barátság. Csak amik ilyesmiről szólnak, és nem szöveget raknak szövegre, csak az a vers vagy költői mű él még száz év múlva is.
– Beszélj egy kicsit a vers és a dal viszonyáról!
– Ez a mi műfajunk (éppen amiatt, hogy színpadi magányt jelent), feltételezi a többi művészetekhez való érzékenységet, tájékozódást is. A művészeteket mindig összességében figyeltem és értékeltem, mert nincs olyan, hogy valakinek van irodalmi műveltsége és közben azt sem tudja, hogy ki volt Kodály Zoltán. A műveltség annyit jelent, hogy az összes művészetekben van jártasságod. A zenét a mi pódiumművészetünk társművészetének lehet mondani. Maga a vers zene. A nyelvnek a legszebb tulajdonságai érvényesülnek a versben. Az igazi vers a köznapi beszédnek a művészi formája, és ezen művészi forma egyik alapvető sajátossága a zeneiség. A magyar nyelvnek, ha szépen beszéled, olyan zeneisége van, olyan hangmagasságok és olyan hangszerhatások jelennek meg egy-egy szónak a kimondásában, amilyen egyetlenegy más nyelvben sem található meg. A magyar szó olyan hiteles, olyan igaz. Amikor kimondom az igen, a nem, a kenyér szavakat, ráadásul egy olyan művészi formában, mint amilyen a vers, hát az óriási felelősséggel jár. Hogy azt úgy hallják, mint az imádságot. Ehhez nem kell letérdelni, hanem csak meggyőződéssel, a nyelv törvényeihez hűen kell kimondani. Egy betűt sem nyelni el. A beszédet tanítani kellene.
– A könyvedben „a gondolatmenet igazságáról” beszélsz. Mit is jelent ez pontosan?
– Akkor nem követhetsz el hamisítást, ha azt a gondolatmenetet, amit a költő elrejtett a versben, te újraértelmezed, újraértékeled a magad személyisége szerint. Csak akkor követsz el hamisítást, ha neked nincs a versről véleményed, és úgy próbálod a költőt kifejezni. Ilyen nincs. Te, az előadóművész egyenrangú vagy a költővel. Azért választod az ő versét, mert abban magadat találod meg. Na, akkor tessék magadat adni.
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2020. áprilisi számában)
A Magyar Ezüst Érdemkereszt és a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma ezüst plakettjének kitüntetettje, a PRO URBE-díjas Banyák István prímás az idén három kerek évfordulót ünnepel. 20 évvel ezelőtt élesztette újra a Bihari Napokat, 20 éves a Lipcsey György alkotta Bihari János-szobor Dunaszerdahelyen, és október 8-án ünnepelte 85. születésnapját. A nagyabonyi születésű zenész neve évtizedek óta fogalom a cigányzene szerelmesei körében.
Viola Szandra író, költő, rádiós műsorvezető és kulturális forradalmár. Három verseskötet, a Léleksztriptíz (2008), a Testreszabás (2014) és a Használt fényforrások (2021) szerzője, a Poétikon rádióműsor szerkesztő-műsorvezetője, a testverselés műfajának megalkotója, és számtalan rendhagyó irodalom-népszerűsítő tevékenység, például a verskarácsonyfa, a versékszerek, a vers-divatbemutató ötletgazdája, illetve szervezője.
Juhász Anna neve hívószó az irodalom világába vágyó embernek, és egyben garancia is. Mégpedig arra, hogy egy-egy irodalmi est, séta, előadás vagy bármely más alkalom erejéig valódi kapcsolatot teremthetünk a művészettel. Erről tanúskodik a neve alatt futó összes teltházas irodalmi és kulturális rendezvény, és erről a több mint egy évtizede működő Irodalmi Szalon is, amely idén, november 15-én ünnepelheti 13. születésnapját. Ennek apropóján beszélgettünk az elmúlt évek történéseiről, a jelen(lét)ről, erőt adó ars poeticáról és a még dédelgetett, de már egyre inkább kiforrni látszó álmokról.
2023. október 21-én mutatták be a szabadakarat>>>> című koncertszínházi produkciót az Erkel Színházban. A régóta várt előadás az előzetes híradások ígéretei szerint hozta mindazt, amit a bemutató előtt elárultak a szervezők: a mai fiatal felnőttek elé állítja Petőfi és Szendrey Júlia szerelmi történetét, amelyet a történelmi hitelesség és a versszövegek tesznek átélhetővé, a sztori drámaisága pedig a befogadó értelmezésére bízatik: emberi dráma, költői sors vagy katonasztori.
Póda Erzsébet hivatásos újságíró, szerkesztő, író. Volt munkatársa az egykori Szabad Földművesnek, az Új Nőnek, a Csallóköz hetilapnak és a Pátria Rádiónak. netBarátnő (www. baratno.com) elnevezéssel saját internetes női magazint alapított. Eddig három mesekönyve és egy jegyzetgyűjteménye látott napvilágot, hamarosan megjelenik a novelláskötete Macskakő címmel.
Az idei budapesti Ünnepi Könyvhét alkalmából jelent meg Géber László Vershamisító című verseskötete a Forum Könyvkiadó Intézet gondozásában. Jelen interjúban nemcsak a frissen megjelent kötetére összpontosítunk, de igyekszünk közelebb kerülni a szerzőhöz és az opusához is.
Bolemant Lászlónak négy önálló verseskötete jelent meg; a legutóbbi 2019-ben A megrajzolt idő címmel, amely versfordításait és fotóit is tartalmazza. 2020- ban elnyerte a pozsonyi Irodalmi Alap Madách Imre Nívódíját. Korábban versfordításai jelentek meg szlovák, cseh, skót szerzőktől, valamint önálló kötetében Tom Bryan, skót-walesi költő egyik verseskötetét ültette át magyarra.
Tony Lakatos ismert és elismert dzsesszszaxofonos, aki már egészen fiatalon szakított a családi hagyománnyal, miszerint felmenőihez, családtagjaihoz hasonlóan neki is hegedülnie kellene. Már korán úgy érezte, hogy világot akar látni, és eldöntötte, hogy nagy hal akar lenni a nagy vízben. Ez Tony Lakatos története, akivel a Nyárhangoló Fesztiválon az esti fellépése előtt beszélgettünk.
Hirtling István Jászai Mari-díjas színész, érdemes és kiváló művész, kitűnő színpadi alakításai mellett számos emlékezetes filmszerepet is a magáénak tudhat. Láthattuk őt olyan kultikus magyar filmekben, mint A Hídember vagy a Magyar vándor, valamint az Üvegtigris című vígjáték harmadik részében is játszott. Az ő hangján szólal meg magyarul Bruce Wayne Batman szerepében, a népszerű Stranger Things sorozat egyik szereplőjének is ő kölcsönözte a hangját, és ő tolmácsolja Az igazi című Márai-regény férfi főhősének gondolatait hangoskönyv formájában.