Zrínyi Miklós – Jan Thomas festménye a XVII. század közepéről
Propozíció, invokáció, enumeráció – sorolja fanyalogva még az irodalomszerető diákok többsége is, ha meghallja Zrínyi Miklós nevét. Ugyanis a négyszáz éve született költő, hadvezér főművéhez, a Szigeti veszedelemhez kapcsolódva volt alkalma megtanulni az eposzi kellékeket. Lássuk be, kevés tizenévest hoz ez lázba. Lássuk be, kevés tanár tud erről úgy beszélni, hogy bármiféle lelkesedés szülessen a szavai nyomán a penzumszerűen legyúrt mű kapcsán. Pedig Zrínyi Miklós ma is népszerű nagy hősünk lehetne, ha a maga korában is nehézkesnek, erőltetett rímelésűnek tartott eposzával nem kellene így megküzdeni az érettségi felé menetelve. Természetesen nem azt állítom, hogy a mű érdemtelenül szerepel a tananyagban, hanem arra hívnám fel a figyelmet, milyen kár, hogy a magyar fiatalok többsége így és ezért találkozik először Zrínyi Miklós nevével. Pedig valóban kivételes nagyság volt, nemcsak valamely provinciális büszkeség mondatja azt a szakemberekkel, hogy a korszak kiemelkedő gondolkodóját tisztelhetjük benne.
R. Várkonyi Ágnes történész Zrínyi teóriáinak számbavétele után – a nemesi adózás, állandó hadsereg, központosított államgazdaság és közigazgatás, a vallási tolerancia és jobbágyvédelem – reformernek nevezte a szigetvári hős dédunokáját, aki többször megfogalmazta irányadó téziseit „reformáljuk magunkat” vagy „szabjunk már rendet dolgainknak” buzdítással. „A reformpolitika gyakorlata Zrínyi korában már nevezetes közelebbi és távolabbi hagyományokra tekinthet vissza; Európában a XVI–XVII. század a reformok kora is. Két nagy területen zajlott. Az egyik az országok belső viszonyait, a másik az európai államhatalmak egymáshoz fűződő kapcsolatait ölelte fel. A kettő szorosan össze is függött egymással, hiszen a politikai, gazdasági és a gondolkozás, műveltség, vallás szférái sokszorosan áthatották egymást. Az ismert megállapítás, hogy Európa a török hódításra reformok sorozatával felelt, úgy is igaz, hogy az Oszmán Birodalom támadásait feltartóztatni, majd visszaszorítani csakis a megújuló Európa tudta. Az abszolutista államrendszerek kialakulása, a racionális természetismeret, a törökellenes nemzetközi szövetségek megteremtésének próbálkozásai az új típusú kereskedelemmel együtt a reneszánsz, a reformáció és ellenreformáció korában megannyi feltétele volt annak, hogy a keresztény világ fölébe kerekedhetett a mohamedán világnak” – mutat rá a történész. Ez a kontextus is igazolja, van miért visszatekintenünk erre a korszakra, érdemes megismernünk, kik és mi módon tudták érvényre juttatni a keresztény Európa megmaradásának ügyét. Zrínyi Miklós nemcsak politikai gondolkodóként segítette ezt, hanem hadvezérként is.
A korán árvaságra jutott Zrínyi fivéreket Pázmány Péter nevelte, hitben és tudományban, hadászati stratégiában, gazdasági ismeretekben egyaránt jártasak voltak. A fiatal főúr a legkorszerűbb gazdálkodást valósította meg a birtokán, jelentős kapcsolatot ápolt Velencével, és kiemelkedően jó katona volt, aki elnyerte a magyar királyság harmadik főméltóságát, a báni méltóságot.
A horvát bán 1664. január végén– február elején huszonötezer katonával kétszáznegyven kilométerre hatolt be a törökök által megszállt országrészbe, elfoglalt négy helyőrséget, jelentősen lassítva a törökök előrenyomulását. Európa a keresztény világ védelmezőjét tisztelte benne, a törökök pedig az erős ellenfelet. (A törökök örömujjongásban törtek ki, amikor értesültek a Zrínyi Miklós halálát okozó vadászbalesetről.)
Zrínyi Miklós máig érvényes írásokkal gazdagította a hadászati irodalmat, hatékonyan használta a sajtót a politikai propagandában, az információáramlás és a diplomácia szerepét is jól ismerte. (Velencében éppen a magyarországi törökellenes háború előkészítése idején történt az első kísérlet a nyomtatott hetilap megindítására – mutat rá Bene Sándor a Zrínyi testvérek diplomáciai, kereskedelmi és kulturális kapcsolatait is feltáró, A Zrínyi testvérek az Ismeretlenek Akadémiáján című tanulmányában.)
És ezek mellett Zrínyi Miklós költő is volt. Azonban így érdemes látnunk őt, egy minél összetettebb portré által, így lehet igazán megérteni annak a jelentőségét, hogy a gazdaságát felvirágoztató tanult főúr, a hadászati stratéga és bátor katona, a keresztény hit védelmezője a magyar irodalom területén is következetesen képviseli és megfogalmazza mindazt, amit teljes életművével is példáz.
Az is jelzés értékű, hogy a Zrínyi Miklós születésének 400. évfordulója alkalmából meghirdetett emlékévet a Honvédelmi Minisztérium kezdeményezte. Érdemes volna következetesen tenni azért, hogy Zrínyi Miklós Mátyás királyhoz vagy Petőfi Sándorhoz hasonlóan népszerű hősünk legyen, ez talán a költő megértését és az irodalomtanítást is segítené. Az emlékév több programját ellehetetleníti a koronavírus, de a május 3-i évfordulóra Zrínyi hívei hátha előrukkolnak online is elérhető filmekkel, animációkkal, képregényekkel, a fiatalokat valóban megszólító tartalmakkal, sokakat mozgósító vetélkedőkkel. A legendagyártás és a méltó értékelés lehetősége is az utókoré, ha végre mindkettő megvalósul, azzal a nemzeti kultúra gazdagodik.
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. április 25-i számában.)
