Egyetemi előadás közben, 1940-es évek
Felvétel a SZTE EK gyűjteményéből. Forrás: hu.wikipedia.org
Nyelvi kalandozások (12.)
Bálint Sándorról van szó. A magyarság vallási néprajzának, Szeged népéletének és nyelvének, szólásainak elkötelezett kutatójáról. Művei soha nem évülnek el: Népünk ünnepei. Az egyházi év néprajza (1938), Szegedi szótár (1957), Szeged népe (1965), Szegedi példabeszédek és jeles mondások (1972), Karácsony, húsvét, pünkösd (1974), A szögedi nemzet (1977), Ünnepi kalendárium (1977). Bálint Sándor a népet és a nyelvet egyben látó tudós volt. A szegediek szerint: a „legszögedibb szögedi”, hiszen ő tudta a legtöbbet Szegedről. Temesi Ferenc Por című szótárregényében a szeretetteljes Sanyika névvel (és címszóval) szerepel: „Bálint Sándor vagyok, mutatkozott be… A tanítványai csak Sanyikának hívták egymás közt a néprajztudóst, Porlód mindönösét, aki játszi mosollyal törődött bele a névadásba. Szelíd, engedelmes, jóságos gyerekarca, korosodván mindjobban női lélekre vallott. Utoljára csak Rúzsa Sándort tisztelték errefelé Sándor bácsinak.”
Bálint Sándor mindvégig „szögedi” nyelvjárásban beszélt: „én ragaszkodom a szögedi tájszólásomhoz, szépnek találom, a hangzása, úgy érzem, külön értéke a magyar nyelvnek” – jegyezte meg Trogmayer Ottó kérdésére egy interjúban. Szeged néprajzi, történeti és nyelvi (városi nyelvjárási) monográfusa azonban az egész magyarságra kiterjedő feltáró munkát végzett a vallási (szakrális) néprajz, másként a népi hitélet területén. Aprólékos részletességgel összegyűjtötte az egyházi évhez kötődő népszokásokat, művelődési, nyelvi hagyományokat. Figyelme kiterjedt a búcsújáró helyeken kívül a legkisebb falvakra is – főleg a templomok védőszentjeihez kapcsolódó ünnepekre (patrocínumokra). Bálint Sándort – szelíd, visszahúzódó természete miatt – „szobatudósnak” tartották, aki minden néprajzi és nyelvi apróságot összegyűjt, megment, ám a vele készült interjúból kiderül, hogy ő ennek pontosan látta a magasabb értelmét – éppen egy gyermekkorában Szegeden hallott Bartók-zongoraest kapcsán fogalmazódott meg benne: „valahogy a legmagasabb, a legkorszerűbb műveltség és e között a paraszti tradíció között valami összefüggés van, valami mély humanizmus kötheti össze ezt a kettőt egymással”.
Nyelvi gyűjtései valóságos kincsestárnak tekinthetők. Fölfigyelt arra, hogy addig tart a szögedi határ, ameddig Dicsértessék a Jézus formulával köszönnek az idegennek. Az alsóvárosi nép kérlelő-rábeszélő formulája (Az Isten vére áldjon meg) a szegedi vérző ostya hagyományából ered. Középkori európai hiedelemre vezethető vissza ez a szögedi szólás: Ideig-óráig az ördögnek is gyertyát kő gyújtani. (Az egyiket szeretetből az Istennek, a másikat félelemből az ördögnek – a szólást Temesi Ferenc is átvette regényébe.)
Bálint Sándor 1904. augusztus 1-jén született a szegedi Alsóvárosban. A szegedi piaristáknál végezte el a középiskolát, majd a Ferenc József Tudományegyetemen magyar–történelem szakos diplomát szerzett. Ugyanitt lett tanársegéd, később a Néprajzi Intézetben gyakornok, 1934-ben magántanár, 1944-ben egyetemi tanár. 1951–1956 között kitiltották az egyetemről, később ugyan taníthatott, de állandó megfigyelés alatt állt. 1965-ben egy nyugatról származó könyv birtoklása kapcsán felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték, majd nyugdíjazták. Bálint Sándor ezt úgy élte meg, hogy akkor még több ideje jut majd a néprajzi és nyelvi kutatásra. És úgy is lett. Sorra jelentek meg nagy összefoglaló munkái. 1980. május 10-én közlekedési balesetben hunyt el. Barna Gábor néprajztudós így jellemzi – a tudományos és szakmai életben elődje – életét: „Bálint Sándor a keresztény humanizmus eszméinek képviselője, európai műveltségű és kitekintésű tudós, igazi pedagógus, hitvalló ember.” Bálint Sándort szerénysége, hitvalló élete, máriás lelkisége, valamint szülővárosának nyelvi-néprajzi hagyománya iránt érzett mély elkötelezettsége miatt már életében is nagy tisztelet övezte. A „legszögedibb szögedi” halálának negyedszázados évfordulóján 2005-ben a Szeged–csanádi Egyházmegye a boldoggá avatását kezdeményezte, s ebből az alkalomból egy imádságot tett közzé. „Isten- és emberszeretete kimagasló volt – olvasható a püspök körlevelében. – Sokan emlegetik, sokan tisztelik. Az ismerősei kérésére indítottam el boldoggá avatási ügyét. Kérem, hogy imádkozzanak ennek sikeréért, hogy példaképül állíthassuk a magyar szentekkel és boldogokkal együtt magyar testvéreink elé.”
Az ima pedig így hangzik: „Istenünk! Te megengeded nekünk, hogy a kegyelmedet felhasználó embereket, mint példaképeket magunk elé állítsuk és a magunk hivatásában, életében követni próbáljuk. Sándor szolgád szeretett Téged és mindig figyelt lelkiismerete szavára, amelyben a Te szavadat akarta felismerni és utasításodat megvalósítani. Ezért képezte magát, ezért ment a nép közé, hogy a magyar vallásos kultúra gyöngyszemeit mindnyájunk számára hitet növelő kinccsé tegye. De megalázottságának és szenvedéseinek útján is benned bízott, Téged nézett és a te erőddel győzött emberi szenvedélyein. Add meg neki a hozzád hűségeseknek megígért mennyei örök életet és add meg nekünk, hogy őt a boldogok között tisztelhessük és így még inkább példaképünknek tarthassuk. Krisztus a mi Urunk által. Ámen.”
Nyilván sokan kételkedtek a kezdeményezés sikerében. Boldoggá avatni egy – bármennyire is érdemes – néprajzkutatót, nyelvészt? A fordulat bekövetkezett. Ferenc pápa 2021. május 22-én jóváhagyta az Isten szolgája, Bálint Sándor világi hívő, családapa hősies erényeiről szóló dekrétumot.
Bálint Sándor ösztönzésére indult el a vallási néprajz kutatása, de Szegedi szótára hatással volt a városi nyelvi szokások gyűjtésére is, bár ez a folyamat megakadt. Nincsen kecskeméti, hódmezővásárhelyi, makói, kiskunhalasi szótár – bár lehetne. Bálint Sándor kultusza természetesen már korábban elkezdődött. A Tiszatáj című folyóirat 1987. augusztusi számát Bálint Sándornak szentelték Péter László, Juhász Antal, Erdélyi Zsuzsanna, Dömötör Tekla, Balázs Géza és Apró Ferenc tanulmányával, Trogmayer Ottó interjújával, Lengyel András, Weöres Sándor, Polner Zoltán, Ördögh Szilveszter, Sőtér István, Tóth Béla és Horváth Dezső emlékezésével. 2004-ben emlékkönyvet jelentettek meg tiszteletére „…szolgálatra ítéltél…” címmel (szerkesztője: Barna Gábor). 2021-ben a szülőháza helyén épült ingatlan falára emléktábla került.
