Mi a vonzat? A legegyszerűbb meghatározása: kötött bővítmény. Szorosan (elválaszthatatlanul) hozzátartozik az alaptaghoz (többnyire igéhez), lényeges mozzanattal egészíti ki. Persze a vonzatok egy része sem örökkévaló: az alaptag elveszítheti vonzatát vagy kicserélheti másra. Pontosan ugyanúgy, mint az életben… Így jártunk, járunk a számonkér igével is.
A számonkér ige kötelező vonzata a tárgy és a határozó: (valaki) számonkér valakitől/valamin valamit. Az értelmező szótárban is így szerepel, igaz, a számonkérés címszó alatt: az a tény, hogy valamit számonkérnek valakitől. Akkor lássuk a példákat:
* Egy férfinak az eladó elmondta, mi történt, mire a férfi a vádlott után eredt kocsival, és a közelben utolérte, majd számonkérte a kifizetetlen számla miatt.
* Mindketten leittasodtak, a nő más férfiakkal is táncolt, a vádlott ezért számonkérte és lökdöste.
Nem hiányzik ezekből a mondatokból valami? De igen. A vonzat. Számonkérni nem pusztán valakit szokás, hanem valakitől/valakin valamit. De úgy látszik, hogy a határozói vonzatok visszaszorulóban vannak:
*Eldugta a pénzét, de a nő megtalálta. Nem sokkal később a férfi élettársa is megjelent nála, hívás nélkül bement a lakásba, majd számonkérte az idős embert, amiért nem adott pénzt a párjának.
* A zárt kapun keresztül bemászott az udvarba, ahol ordibálni kezdett, számonkérte a sértettet, amiért otthagyta őt.
Mindkét esetben hiányzik a határozó. Így lenne jobb:
*…majd számonkérte az idős emberen, hogy miért nem adott pénzt a párjának.
*…ahol ordibálni kezdett, számonkérte a sértetten, amiért otthagyta őt.
Ha valamiért ez a számonkérés problémás, lehetne más igéket és vonzatokat találni: felelősségre von vagy kérdőre von valakit.
Lássunk más vonzathibákat!
*Neki is tartalékolnia kell az energiával.
Helyesen: tartalékolni valamit, jelen esetben tartalékolnia kell az energiát. A vonzathibát ebben az esetben szerkezetkeveredés okozza: a tartalékolni az energiát és a takarékoskodni az energiával szerkezetek vegyültek igen szerencsétlenül.
*A normandiai partraszállás évfordulós megemlékezései Franciaországban. A koronavírus-járvány miatt a II. világháború 77 évvel ezelőtti legjelentősebb hadműveletére már második éve nem tudnak méltón megemlékezni.
Helyesen: megemlékezni valamiről, tehát jelen esetben: …a II. világháború 77 évvel ezelőtti legjelentősebb hadműveletéről már második éve nem tudnak méltón megemlékezni. Vagy: emlékezni valamire: …a II. világháború 77 évvel ezelőtti legjelentősebb hadműveletére már második éve nem tudnak méltón emlékezni. Ez a rossz, azaz téves vonzatot tartalmazó mondat is szerkezetkeveredésből jött létre.
* az adott időjárási körülmények mellett – a generátorok kiesése, az akkumulátorok kimerülése miatt – már nem volt többé műszaki lehetőség a biztonságos leszálláshoz.
Helyesebben: lehetőség valamire, tehát: nem volt többé műszaki lehetőség a leszállásra.
* felhívta a figyelmet, hogy ma már egyértelmű, csak az oltások segítenek a koronavírus ellen.
Helyesebb lenne, ha ki lenne téve a vonzat: felhívta a figyelmet valamire, tehát: felhívta a figyelmet arra, hogy…
A vonzatok nemcsak ragok, hanem névutók is lehetnek – s itt talán még több a tévesztési lehetőség. Főleg akkor, ha a névutó helyett raggal is kifejezhető a mondanivaló.
*A sertéstelep bűze miatt panaszkodnak
Nem helytelen a miatt névutó, de azért magyarosabb lenne így: a sertéstelep bűzére panaszkodnak… Hasonló a következő eset is:
* Nem bírt a jó erőkből álló Veszprém csapata ellen a KTE-Piroska Szörp.
Mennyivel jobb lenne raggal: Nem bírt a Veszprém csapatával…, de még ez is jobb lenne: nem bírt győzni a Veszprém ellen.
* A különböző helyszínek könnyebb elérése szempontjából pedig BKK-bérletünk volt a hétre.
A szempontjából helyett sokkal jobb vonzat: céljából, érdekében.
*Az idő kegyes volt a nézők és a rendezők számára, bár előző éjszaka nagy zápor volt a térségben, igaz, a homok az utolsó csepp vizet is elnyelte.
Sokkal természetesebben, magyarosabb hangzik raggal: Az idő kegyes volt a nézőkhöz és a rendezőkhöz…
Sokszor ostorozott példa a hivatalos nyelvben a terjengős (terpeszkedő) szerkezet, amely kiválható lenne raggal, s abban az esetben még egyértelműbb is lenne a közlés:
*a falu vezetője elmondta, hogy a helyiek rendszeresen tesznek bejelentést az önkormányzat vagy a rendőrség felé, eddig több tucat migránst fogtak el a településen vagy a közelében.
* elmondta azt is, hogy a lakosok rendszeresnek jelzik a hivatal, a körzeti megbízott vagy a polgárőrség felé, amikor feltételezett migránsokat látnak a faluban és a környékén.
Jelzik a rendőrség, a polgárőrség felé. Ragos vonzattal így hangozna: jelzik a rendőrségnek, jelzik a polgárőrségnek. Ilyenkor szoktuk azt mondani, ha nem valaki/valami felé intézkednének, hanem valakinek vagy valaminek mondanák el a panaszt, akkor talán el is érne a címzetthez!
Bizony van különbség -ba/be és a -ban/ban ragok között, nem mindegy például, hogy valakinek vagy valaminek az irányába (tehát felé) vagy irányában (tehát ott, nála) történik valami.
*A bukósisak is lángolt a motoroson. A baleset kedd reggel történt az 53-as főúton, Kiskunhalastól néhány kilométerre, Balotaszállás irányába.
Balog Lajos kiskunhalasi olvasónk (a példák beküldőjének) megjegyzése: „Először azt gondoltam, hogy a motoros Balotaszállás irányába, Balotaszállás felé haladt. De a folytatásban ez olvasható: A beszámolók szerint Kiskunhalas felé tartott a motoros, amikor egy úthiba megdobta a motort… Tehát valójában az eset Balotaszállás irányában, Balotaszállással egy vonalban történt…
Klasszikus költői műfajok művelője, aki hexameterekben nemcsak verset írni, de akár beszélni is tud. Mostanában leginkább alkaioszi sorokban gondolkozik, az emberi DNS-t leképező lírai eposzát kutyasétáltatás és jógázás közben, fejben írja. Egy kis bakonyi faluban él felesége, kutyája, macskái és aranyhalai társaságában, ahol különleges, egzotikus növényeket is nevelget kultúrdzsungelében. A kortárs írók kortárs szerzőkről sorozatban Babics Imrével beszélgettünk.
Meghatározni nem fogom magam, de azok számára, akik foglalkoznak ilyesmivel, a következő támpontokkal szolgálok:
• támogatom a magyart a magyartalannal szemben és az embert az embertelennel szemben
• a bölcső pártján állok a koporsóéval szemben
• a megszólaló harangok pártján az elnémult harangokéval szemben
Zürichben megtudtam a hírt, hogy barátom többé már nem lesz velünk. Szőcs Géza kiemelkedő és bonyolult egyéniségéről sokan írtak és beszéltek, és mindezt sokkal hozzáértőbben, mint ahogy én erre képes vagyok. Miközben a festményen dolgoztam, számtalan gondolat és emlék merült fel bennem
Újabban egyes szerzők előszeretettel használják a tűpontos jelzőt. Főleg akkor, ha nagyon egyetértenek valakinek az álláspontjával. Például így:
• Péter tűpontos tájékoztatást adott H. Á.-nak arról, mi várható egy ellenzéki győzelem esetén
Eléggé szerteágazó az érdeklődésem, nagyon sok minden foglalkoztat – mondta Papp Attila Zsolt egy interjúban Varga Melindának. Ez a sokféleség a munkáiban is jól látszik: költő, a kolozsvári Helikon film- és interjúrovatának szerkesztője, a Főtér munkatársa, korábban főszerkesztője, a Filmtett munkatársa. Jellegzetes stílusú publicisztikáival is gyakorta találkozhatunk a különböző fórumokon. Saját elmondása szerint bizonytalan(kodó) alkat, óvatos, mélabús.
Szente Anita 1995-ben született Székelyudvarhelyen. Diákként festészetet, színjátszást tanult, később diplomát szerzett pedagógiából és biblioterápiából. Jelenleg a Magyar Képzőművészeti Egyetem papír- és bőr-restaurátorművész szakos hallgatója, a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársa, az A38 hajó Deck-sorozatának szerkesztője. Novellái, recenziói, naplójegyzetei, interjúi megjelentek többek között az Előretolt Helyőrségben, az Életünkben, a Bárkában, az Irodalmi Jelenben, a Hajónaplóban, a Pannon Tükörben és a Kultúra.hu-n. De vajon hogy látják mások Anitát?
Bereményi pontos szavait hosszan idézi Csengey 1981-ben: „Mi akkor valami egészen újat akartunk. Felnevelkedtünk, főleg az ötvenes években, ugye, és aztán ennek hatása alól próbáltunk szabadulni, s így tájékozódni a világban, a szellemi életben. A hatvanas évek elején tényleg egy nyitottabb korszak kezdődött, és jól mondod, mi abba úgy léptünk be, mint talán az utolsó történelmi nemzedék.