Mi a vonzat? A legegyszerűbb meghatározása: kötött bővítmény. Szorosan (elválaszthatatlanul) hozzátartozik az alaptaghoz (többnyire igéhez), lényeges mozzanattal egészíti ki. Persze a vonzatok egy része sem örökkévaló: az alaptag elveszítheti vonzatát vagy kicserélheti másra. Pontosan ugyanúgy, mint az életben… Így jártunk, járunk a számonkér igével is.
A számonkér ige kötelező vonzata a tárgy és a határozó: (valaki) számonkér valakitől/valamin valamit. Az értelmező szótárban is így szerepel, igaz, a számonkérés címszó alatt: az a tény, hogy valamit számonkérnek valakitől. Akkor lássuk a példákat:
* Egy férfinak az eladó elmondta, mi történt, mire a férfi a vádlott után eredt kocsival, és a közelben utolérte, majd számonkérte a kifizetetlen számla miatt.
* Mindketten leittasodtak, a nő más férfiakkal is táncolt, a vádlott ezért számonkérte és lökdöste.
Nem hiányzik ezekből a mondatokból valami? De igen. A vonzat. Számonkérni nem pusztán valakit szokás, hanem valakitől/valakin valamit. De úgy látszik, hogy a határozói vonzatok visszaszorulóban vannak:
*Eldugta a pénzét, de a nő megtalálta. Nem sokkal később a férfi élettársa is megjelent nála, hívás nélkül bement a lakásba, majd számonkérte az idős embert, amiért nem adott pénzt a párjának.
* A zárt kapun keresztül bemászott az udvarba, ahol ordibálni kezdett, számonkérte a sértettet, amiért otthagyta őt.
Mindkét esetben hiányzik a határozó. Így lenne jobb:
*…majd számonkérte az idős emberen, hogy miért nem adott pénzt a párjának.
*…ahol ordibálni kezdett, számonkérte a sértetten, amiért otthagyta őt.
Ha valamiért ez a számonkérés problémás, lehetne más igéket és vonzatokat találni: felelősségre von vagy kérdőre von valakit.
Lássunk más vonzathibákat!
*Neki is tartalékolnia kell az energiával.
Helyesen: tartalékolni valamit, jelen esetben tartalékolnia kell az energiát. A vonzathibát ebben az esetben szerkezetkeveredés okozza: a tartalékolni az energiát és a takarékoskodni az energiával szerkezetek vegyültek igen szerencsétlenül.
*A normandiai partraszállás évfordulós megemlékezései Franciaországban. A koronavírus-járvány miatt a II. világháború 77 évvel ezelőtti legjelentősebb hadműveletére már második éve nem tudnak méltón megemlékezni.
Helyesen: megemlékezni valamiről, tehát jelen esetben: …a II. világháború 77 évvel ezelőtti legjelentősebb hadműveletéről már második éve nem tudnak méltón megemlékezni. Vagy: emlékezni valamire: …a II. világháború 77 évvel ezelőtti legjelentősebb hadműveletére már második éve nem tudnak méltón emlékezni. Ez a rossz, azaz téves vonzatot tartalmazó mondat is szerkezetkeveredésből jött létre.
* az adott időjárási körülmények mellett – a generátorok kiesése, az akkumulátorok kimerülése miatt – már nem volt többé műszaki lehetőség a biztonságos leszálláshoz.
Helyesebben: lehetőség valamire, tehát: nem volt többé műszaki lehetőség a leszállásra.
* felhívta a figyelmet, hogy ma már egyértelmű, csak az oltások segítenek a koronavírus ellen.
Helyesebb lenne, ha ki lenne téve a vonzat: felhívta a figyelmet valamire, tehát: felhívta a figyelmet arra, hogy…
A vonzatok nemcsak ragok, hanem névutók is lehetnek – s itt talán még több a tévesztési lehetőség. Főleg akkor, ha a névutó helyett raggal is kifejezhető a mondanivaló.
*A sertéstelep bűze miatt panaszkodnak
Nem helytelen a miatt névutó, de azért magyarosabb lenne így: a sertéstelep bűzére panaszkodnak… Hasonló a következő eset is:
* Nem bírt a jó erőkből álló Veszprém csapata ellen a KTE-Piroska Szörp.
Mennyivel jobb lenne raggal: Nem bírt a Veszprém csapatával…, de még ez is jobb lenne: nem bírt győzni a Veszprém ellen.
* A különböző helyszínek könnyebb elérése szempontjából pedig BKK-bérletünk volt a hétre.
A szempontjából helyett sokkal jobb vonzat: céljából, érdekében.
*Az idő kegyes volt a nézők és a rendezők számára, bár előző éjszaka nagy zápor volt a térségben, igaz, a homok az utolsó csepp vizet is elnyelte.
Sokkal természetesebben, magyarosabb hangzik raggal: Az idő kegyes volt a nézőkhöz és a rendezőkhöz…
Sokszor ostorozott példa a hivatalos nyelvben a terjengős (terpeszkedő) szerkezet, amely kiválható lenne raggal, s abban az esetben még egyértelműbb is lenne a közlés:
*a falu vezetője elmondta, hogy a helyiek rendszeresen tesznek bejelentést az önkormányzat vagy a rendőrség felé, eddig több tucat migránst fogtak el a településen vagy a közelében.
* elmondta azt is, hogy a lakosok rendszeresnek jelzik a hivatal, a körzeti megbízott vagy a polgárőrség felé, amikor feltételezett migránsokat látnak a faluban és a környékén.
Jelzik a rendőrség, a polgárőrség felé. Ragos vonzattal így hangozna: jelzik a rendőrségnek, jelzik a polgárőrségnek. Ilyenkor szoktuk azt mondani, ha nem valaki/valami felé intézkednének, hanem valakinek vagy valaminek mondanák el a panaszt, akkor talán el is érne a címzetthez!
Bizony van különbség -ba/be és a -ban/ban ragok között, nem mindegy például, hogy valakinek vagy valaminek az irányába (tehát felé) vagy irányában (tehát ott, nála) történik valami.
*A bukósisak is lángolt a motoroson. A baleset kedd reggel történt az 53-as főúton, Kiskunhalastól néhány kilométerre, Balotaszállás irányába.
Balog Lajos kiskunhalasi olvasónk (a példák beküldőjének) megjegyzése: „Először azt gondoltam, hogy a motoros Balotaszállás irányába, Balotaszállás felé haladt. De a folytatásban ez olvasható: A beszámolók szerint Kiskunhalas felé tartott a motoros, amikor egy úthiba megdobta a motort… Tehát valójában az eset Balotaszállás irányában, Balotaszállással egy vonalban történt…
Zemplén vármegye egykori székhelye, Sátoraljaújhely lett a magyar nyelv városa. Ezt jelentette be Szamosvölgyi Péter polgármester a magyar nyelv napjához kapcsolódó rendezvényen a magyar nyelv színpadán, a Nemzeti Színházban, 2023. november 11-én. És bemutatta a kiegészített településnévtáblát, amely hamarosan kikerül a város határára. Ne csodálkozzanak tehát, ha arra járnak – egyébként felújított, villamosított vasúti pályán és folyamatosan javuló (Miskolctól Szerencsig négysávúsított) úton.
Ma ünnepli fennállásának 25. évfordulóját a Petőfi Irodalmi Múzeum keretei közt működő Digitális Irodalmi Akadémia, közismertebb nevén: DIA. Az immár nagymúltú projekt egyik lényeges hozadéka, hogy teljesen ingyenesen nyújt hozzáférést a magyar irodalom jelentős műveihez, minőségi, ellenőrzött forrásnak számító szövegbázisát évről évről bővítve szolgálja világszerte a magyar olvasókat. Az évfordulós ünnepségen hangzott el Demeter Szilárd főigazgató köszöntőbeszéde.
Volt már szobor, bélyeg, busz, iskola, találkozó, szavalóverseny, egyesület, utca, előadás, 200. Mi az? Pontosabban: ki az? Természetesen Petőfi Sándor.
Lehet-e még Petőfiről újat mondani? Lehet-e még vele és a műveivel úgy foglalkozni, hogy valami olyat mutassunk, amit addig még senki, vagy csak kevesen? Persze, erről biztosan meg van mindenkinek a maga véleménye, de őszintén, a Petőfi-emlékév kilencedik hónapjában már majdnem azt hittem, hogy a fent feltett kérdésre az én válaszom a nem, dehogy, mindent hallottam már, köszönöm lett volna.
Kétszáz éve született, egy esztendőben Petőfi Sándorral. Azokban a mozgalmas márciusi forradalmi napokban ott volt az élbolyban, és később is kitartott a forradalom mellett. Előbb Egressy Gábor délvidéki kormánybiztos mellett volt írnok, majd a szegedi önkéntes nemzetőr-zászlóaljban számvevő hadnagy lett, a forradalom végnapjaiban Perczel Mór főhadnaggyá nevezte ki.
„Túl korai még ez a kötet, túl hirtelen és váratlanul kellett ennek a pályának lezárulnia” – meséli Balázs Imre József, a Szőcs Géza: Összegyűjtött versek című – most megjelent – kötet szerkesztője. A könyv a három éve elhunyt költőre, Szőcs Gézára emlékezik, aki idén töltötte volna be hetvenedik életévét.
A Petőfi Irodalmi Múzeumban ünnepelték a három évvel ezelőtt elhunyt Szőcs Géza költő 70. születésnapját, ahol a Szőcs Géza 70 című emlékalbum bemutatója apropóján látható volt az Írókorzó című portréfilmsorozat Szőcs Gézáról szóló epizódja, és megnyitották a Szőcs Géza arcai című kamarakiállítást és bemutatták a Fekete Sas Kiadó gondozásában megjelent A kolozsvári sétatér című hangoskönyvet, valamint a Helikon kiadó által megjelentetett Összegyűjtött versek című könyvet is.
Hogy ki volt Szőcs Géza, azt tudjuk. Tudjuk? Nem tudjuk. Sok Szőcs Géza létezett, mindenkinek volt egy Gézája. Géza maga is többféleképpen jelent meg, mikor hogy hozta kedve. Ha éppen úgy, akkor magyarként, máskor kínaiként, vagy delfinként, vagy hattyúként, aki indiánként tért vissza Amerikából, jött, mert segítenie kellett Segesvárnál Bem apónak, és így tovább a véges-végtelenségig.
Most az a kérdés foglalkoztat, hogy mi, akik utána itt maradtunk, mennyire vagyunk felkészültek, hogy hozzányúljunk ehhez az örökséghez? Ha leosztva is, ha töredékeire bontva is képesek vagyunk-e folytatni a munkát? Van-e bennünk elég hit, tudás, elszántság és különösen képesség a tiszta gondolkodásra, az önzetlenségre, amellyel személyes és közösségi problémáinkban dönteni tudunk és van-e megfelelő érzékenységünk a szépre, a jóra, ami hitelessé tesz bennünket mindeközben?
Az értelmező és az értelmezett ugyanazt a toldalékot kapja, két megoldás is van, tehát vagy a Kopolyai út második ütemének, a belterületi szakasznak a felújítási tervei, vagy a Kopolyai út második ütemének, a belterületi szakasz felújításának a tervei. De a mostani megoldás nem jó.
Valamikor a kiscserfei hegyen, ahol apám szőleje volt, a szomszéd parasztember hívott: „Gyere velem, gyerök, a másik högyre, van ám ott sok mukucs meg pöle!” Átszekereztünk hát Förhénc hegyre, ahol sajnos mukucsok nem mutatkoztak, viszont a korabeli dalból mókusnak ismertem azokat.