– Miért éppen Várpalotán van az ország – ha jól tudom – egyetlen Trianon-múzeuma?
– A múzeum létrejötte, létezése és a magyar emlékezetpolitikában betöltött növekvő hatása az elsődleges. Az természetesen értelmezendő, magyarázható és bizonyos értelemben szimbolikus is, hogy nem Budapesten született meg a legnagyobb magyar nemzeti tragédiát elemző és bemutató intézmény és közgyűjtemény, de a Bakony és a Balaton ölelésében, a Kárpát-medence szívében, az Ybl Miklós által megálmodott várpalotai Zichy-kastély így is ideális közösségi zarándoklat lehetőségét teremti meg a kiállításainkat megtisztelő érdeklődők számára.
– A látogatottságot tekintve mekkora az intézmény vonzásköre?
– A Trianon Múzeum az összmagyarság találkozási pontja, ahogy egy látogatónk múzeumi vendégkönyvünkben megfogalmazta: a magyar lelkiismeret menedéke. A világ minden részéről érkeznek vendégeink, a magyar emigráció valamennyi nagyobb európai és tengerentúli közösségéből, az ország minden tájáról jönnek hozzánk, ám érthető módon az elszakított területek magyarságától árad a legnagyobb érdeklődés és szeretet a múzeum irányában. Az erdélyi, felvidéki, bácskai és kárpátaljai magyarok valóban zarándokhelynek tekintik és annak is használják a Trianon Múzeumot. Az elégtétel, az önbizalom, a megrendülés és erősödés spirituális pontjaként és történelmi bázisaként tartják számon.
– Hogyan reprezentálódik más, határon túli hasonló profilú létesítmények tevékenysége az önök programjaiban?
– A Trianon Múzeum elsődleges célkitűzése, hogy kezdeményező szerepet vigyen abban az emlékezetpolitikai újjászületésben, amely a történelmi Magyarország szétszakítását, a magyarság 20. századi kisebbségbe szorulását és a Kárpát-medence 21. századi magyar lehetőségeit hatékony tudományos eszközrendszerrel, megfelelő fogalmi apparátussal, kollektív történelmi közhelytelenítéssel, közösségi alternatívaképzéssel és – ne legyenek kétségeink –, merészséggel, innovációval és türelemmel újraértelmezze és újrateremtse. Múzeumunk talán Trianon századik évében került abba a helyzetbe, hogy immár alkalmas erőforrások állnak rendelkezésére ennek a sokrétű vállalkozásnak a megindítására.
– Hogyan készül az intézmény a centenáriumi évre? Milyen programok, programsorozatok várják a látogatókat?
– Legfontosabb kulturális rendezvényünk a Második ezer év című, a királyszállási Nagy-Magyarország Parkban megrendezésre kerülő összművészeti kulturális fesztivál, amely belső motivációjában az 1896-os millenniumi megemlékezések optimizmusával tekint az előttünk álló időszakra és a kárpát-medencei magyarság elmúlt száz évben felmutatott kivételes teljesítményére. Kétnapos rendezvényünket ajándéknak és meglepetésnek szánjuk azoknak a magyaroknak, akik szerepvállalásukkal, teljesítményükkel és hitükkel hozzájárultak ahhoz, hogy a Kárpát-medencében a magyar jelenlét és magyar kulturális intézményrendszer az egész térségben pozitív hatást kifejtve, ma is nélkülözhetetlen módon járul hozzá a közép-európai gazdasági, társadalmi és kulturális kapcsolatok erősítéséhez. Ennek megfelelően rendezvényünkre a Kárpát-medence legjelentősebb külhoni településeiről 1100 kiemelkedő közéleti teljesítményt felmutató magyart szándékozunk meghívni és vendégül látni. 2020-ban fontos programnak ígérkezik a Lesz, lesz lesz címmel elindított zenei vállalkozás, amelyben a 12 legszebb magyar irredenta dalt hangszereljük újra rockzenei alapokon, szimfonikus zenekarra, gyermekkórusra és terveink szerint, az ország legkiválóbb előadóművészei szerepvállalásával, még idén egy különleges nagykoncerten mutatkozik be a produkció. A koncert anyagát külön nyomtatott kottában, CD-melléklettel is megjelentetjük és eljuttatjuk valamennyi érdeklődő Kárpát-medencei magyar iskolához és zenetanárhoz.
– Melyek a legerősebb hazafias üzenettel bíró tárgyi emlékei vagy szellemi produktumai a múzeumnak?
– Számos – az összetartozást új eszközökkel és dinamizmussal feldolgozó – üzenetet kívánunk megjeleníteni Trianon centenáriumi évében. Ide tartozik a 10 könyv Trianon 100. évében, az 1000 éves Magyarországról reprezentatív könyvsorozat, amely egyebek mellett először fogja kiadni és az érdeklődő nagyközönséggel megismertetni az 1920-as magyar béketárgyalások teljes iratanyagát a csatlakozó összes térképpel együtt. Fontos gesztusnak szánjuk, hogy 2020-ban a Trianon Múzeum valamennyi végzős felvidéki, kárpátaljai, erdélyi, délvidéki és őrvidéki diák számára egy exkluzív ajándékcsomagot állít össze és juttat el az érintettekhez. Az ajándék része az általunk kiadott reprezentatív Kárpát-medence útikönyv és nemzeti olvasókönyv, amely reményeink szerint új megközelítésben képes a Kárpát-hazát a magyar olvasók számára bemutatni és megszerettetni. Az ajándékcsomagban található egy egyedileg tervezett Trianon-kártya, valamint minden végzős diák megkapja a centenáriumra készített szuggesztív erejű 3D-s animációnkat, amely madártávlatból járja be a Kárpát-medence emblematikus helyszíneit. A Trianon Múzeum valamennyi munkatársa magáénak vallja múzeumunk egyik jelmondatát és elhivatottan készül a magyarság számára különösen fontos megemlékezésekre: „Csak a lényeget kell őriznünk. A többi jön magától.”
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. május 30-i számában.)
Az Etyekwoodként is emlegetett 35 hektáros terület látogatható részein izgalmas látványosságok várják az érdeklődőket: Will Smith nyomdokain a posztapokaliptikus New York utcáin sétálhatunk, vagy betérhetünk a 15. századi Itáliába, ugyanis itt forgatták a Borgiák-sorozat számos jelenetét is.
Trianon és a székelység, a háború után magukra maradt lányok, asszonyok, nagyanyák fájdalma örökre velünk marad. Hordozzuk magunkban a traumát, a hiányt, a szétszaggatottságot, „a darabokra tépett tájat”, az „emberevő békét”, az „egy nehéz vonalat”, a „repedések mögötti sötétséget”, a „béke iszonyú pillanatát”, a „félelemgyereket”.
Vannak vidékek, ahol a kenyeret Isten arcának tekintik: ha egy kenyérdarab leesik, felkapják a földről és megcsókolják, nehogy magukra haragítsák a Teremtőt. Bibliai jelképek sora erősíti, hogy a kenyér az élet szimbóluma: a megváltást hozó Krisztus a mennyből alászállt kenyér, a mindennapi kenyérben – amelyért a Jézustól tanult imában is fohászkodunk – Isten gondviselése érhető tetten. Ez a lélek mélyéből fakadó tisztelet lehet az oka annak, hogy az új kenyér feletti örömöt nem lehetett pusztán politikai célokra kisajátítani.
A negyvenes-ötvenes évek hitelesebb jellemzésére egy mostanig levéltárban lappangó dolgozatból idéznék egy rövid részletet: „A kommunisták uralomra jutása azonban még a megmaradt kisebbségi jogokat is eltörölte, mégpedig a demokrácia, az egyenlőség és szocializmus jelszavaira hivatkozva. (…) Soha ilyen nagy kereslete nem volt még jellemtelen, gerinctelen, nemzetietlen magyaroknak, és más mindenféle és mindenre elszánt emberi söpredéknek."
Írogatsz még? – teszik föl a kérdést a rég nem látott ismerősök. Ilyenkor az első gondolatom, hogy az ilyen miért nem marad meg rég nem látott ismerősnek. Írogatni a szomszéd néni szokott, amikor a konkurens háziasszony titkos receptkönyvéből másolgat tészta-, leves-, angyalbögyörő-költeményeket. Más írogatásról nem is nagyon tudok, hiszen még az adóhivatalban is nagy gonddal töltögetik ki a „formulárokat”.
Prágai Tamást gyakran emlegetik évfordulóktól függetlenül is. A faluban a helyiek ragadványneveket osztanak egymásra, őt úgy hívták, Petőfi”, meg úgy, hogy „Koszorús Költő Barátom”.
Petőfi állandósult megnevezésévé vált „a forradalom költője”, és ez találó volt Prágai Tamásra is, mert képes volt minden munkáját forradalmi lendülettel végezni.
És akkor megjelensz te a tisztáson, majd sorra érkeznek a szerzőink, régi ismerősök és azok is, akikre az elmúlt két évben figyeltem fel. Egymást üdvözölve, nagy vigasságban, kacagva fordultok a kamerába, lebegteti a nyári szellő a hajakat és ruhákat, lefúj egy-két szalmakalapot, meglebbenti a gomblyukakba tűzött mezei virágokat.
Mert kényszerpályát nyitott a kisebbségbe kerülés, ami különösen az első években járt súlyos személyes tragédiákkal, meghasonlásokkal, az élet minden területét és vonatkozását újragondolni késztető következményekkel s ebből a sokkból kétségtelenül nehéz volt az eszmélés.