A szeptember 25. és október 14. között tartandó rendezvénysorozaton 75 ezer négyzetméteren tárják a közönség elé azt, amit szeretne megmutatni Magyarország a világnak és a világ Magyarországnak a fenntartható vadgazdálkodásról – mondta Kovács Zoltán, az Egy a természettel – Vadászati és természeti világkiállítás lebonyolításáért felelős kormánybiztos. Portálunk a vadászat és a kultúra kapcsolódási pontjait keresve a magyarországi és a Kárpát-medencei vadászati kultúra megismertetésével, e hagyomány egyes érdekességeinek felvillantásával kíséri végig a rendezvénysorozatot. Két kiemelt eseményen szándékozunk konkrétabban hozzájárulni a világkiállítás háttérprogramjaihoz: irodalmi és fotóművészeti alkotói pályázatot írtunk ki, melyek eredményhirdetése október 7-én a Benczúr-házban lesz Budapesten, valamint egy irodalmi est előkészítésén is dolgozunk, amelynek helyszínét a Petőfi Irodalmi Múzeum biztosítja. A világkiállítás idején lehetőségeinkhez mérten igyekszünk érdekes, friss és archív anyagokat közzétenni a témában, amelyek az ember és természet viszonyát, a vadászat érdekességeit vagy épp fontosságát taglalják.
– interjú Bíró Zsolt vadászíjásszal
– Te miért vadászol?
– Nálam ez inkább a természet szeretetét jelenti, nem olyan vadász vagyok, aki kiáll a lesre, lelövi, ami a szeme elé kerül és hazamegy… Sokakat nem az érdekel, amit látnak. Mi sokszor kimegyünk, sokszor ugyanazt látjuk, ugyanazokat a vadakat, néha le is fényképezzük őket, úgy válogatunk. Megfigyeljük a szokásaikat, hogy mikor mit csinálnak, merre járnak. Legtöbbször inkább „nézelődni” megyünk, nekem ez az igazi élmény. Persze vannak a társaságunknak is előírásai, tervei, amiket teljesíteni kell, ha nem, az büntetéssel jár, de ez a vadgazdálkodás része. A vadászat lényege nem az, hogy feltétlenül zsákmánnyal térj haza.
– Akkor amit te művelsz, az a sportvadászat?
– Nem nevezném a vadászatot sportnak, magamat sem sportvadásznak. Van benne sport is, amikor cserkelsz vagy fára mászol vagy épp rengeteget gyalogolsz, de én egyszerűen csak vadászatnak nevezném. Bár hivatalosan van sportvadász és hivatásos vadász megkülönböztetés.
– Láttad, hogy a vadászati világkiállítás agancskapuja milyen kommenteket váltott ki az olvasókból?
– Nagyon sokan tudatlanok a vadászat terén, pedig nem titok, hogy a szarvas hullajtja az agancsát. De a tudatlanság ellen sem lehet sokat tenni.
A Petőfi Kulturális Ügynökség programjaként Helyőrség az ezredek fölött című író-olvasó találkozóval érkezett az EgyFeszt kulturális és összművészeti fesztiválra az erdélyi Előretolt Helyőrség irodalmi és kulturális lap szerkesztősége.
Száz éve született Perbetén. Jellegzetes hangját egy egész nemzet ismerte a rádióból. Pozsonyban diákoskodott, Szalatnai Rezső tanítványa is volt, majd túlélve a második világháborút, Budapesten lett színiakadémista. Tanárai fényes jövőt jósoltak neki, pályája első éveiben, a Belvárosi Színházban kapott is főszerepeket. 1951-ben Szatmári Istvánnal és annak feleségével, Lizával leszerződtek a Vígszínházba, amelyet akkoriban Magyar Néphadsereg Színházának neveztek a Szent István körúton. Mindhárman életük végéig hűek maradtak a legendás teátrumhoz, még akkor is, amikor az kevésbé viszonozta hűségüket.
Ahogy egyre terebélyesedik, és egyre korosabb a Sziget, úgy válok egyre csendesebb szemlélőjévé, statisztájává a valaha rólam/nekem (is) szóló dzsemborinak. Nem bánom, hogy így alakult. Az emlékek, amelyek ide kötnek, többé-kevésbé szépek. Megéltem szerelmeket, illanó érzelmeket. Vad tombolást, fejfájós ébredést. Megéltem szemlélet- és sorsfordító pillanatokat; kivételes műhelyekkel ismerkedtem meg a színházi sátorban, furcsa állagú főzeléket kóstoltam mosolygó krisnások helyi konyhájában. Megéltem vitákat, születést, gyászt, megvilágosodásnak képzelt flasht, láttam Slasht.
Idén rendezték meg másodszor az EgyFeszt kulturális és összművészeti fesztivált. A gyergyói-medencei falvak négy napba sűrítették a művészvilág különböző pontjait. Az irodalomkedvelők a Színház- és könyvudvarban válogathattak különböző színházi és irodalmi, illetve a két műfaj keverékeként összeállított eseményekből. Itt juthattunk el péntek délután Farkas Wellmann Endre Hannibal Lecter levelei Clarice Starling ügynökhöz című kötetének bemutatójára is.
A közmondásról mint tapasztalatot, életbölcsességet, tudást magába foglaló hagyományozódó, ismételgetett mondatról azt gondolnánk, hogy a múlt terméke. És elsőként valóban régi, részben más kultúrákból, részben a paraszti világból származó közmondások jutnak eszünkbe.
Különleges és egyben rendhagyó templomban verset mondani – kezdte előadását Tóth Péter Lóránt a Magyar Írószövetség kijelölt rendezvényhelyén. S valóban – nem tudni, hogy csupán a térnek köszönhetően-e, de – a közönség minden porcikájában érezhette a nem kevesebb, mint egy órán át tartó katartikus élménysorozatot.
Rozsnyón, e nagy múltú gömöri bányavároskában akkortájt a „legbecsületesebb” fogadó alighanem a Fekete Sas lehetett, mert Petőfi ott szállt meg. A fekete sas mint Rimaszombat címere úgy került Rozsnyóra, hogy a 19. század közepén a két város két legnagyobb fogadója címert cserélt. Így lett Rimaszombaté a három rózsa. Az iglói barát, Pákh Albert is Rozsnyón született, tán ezért is különös, hogy Petőfi alig ejt pár szót e gazdag történelmű bányavároskáról.
Az előző részben odáig jutottunk, hogy Rácz Sándor az örökösei elmondása szerint ismerte Petőfit, és az erről fennmaradt történet eseményei az 1849. április 5-ei, gyulafehérvári ágyúzással azonosíthatók, ahol mind Petőfi, mind Rácz jelen voltak. A családi legendárium úgy tartja, tíz évet töltött Oroszországban hadifogolyként. Fennmaradt két, a feleségeihez fűződő történet is.
Rácz Sándor 1848/49-es honvéd története teljesen szokványos: először tizedesként szolgált Bem József seregében, majd a tábornok egy új honvédzászlóaljat hoz létre, ahová áthelyezi a tapasztalt katonát, és egyben alhadnaggyá nevezi ki. Különleges viszont a hozzá fűződő legendárium: örökösei szerint ismerte Petőfit, majd tíz évig volt Oroszországban hadifogoly. Ma jelöletlen sírban nyugszik a bölöni (Erdővidék, Háromszék) református templomkert kapujának bal oldalán, évtizedekkel ezelőtt összetört sírköve végképp elkallódott.
A 125 éve született Tamási Áron munkássága előtt tisztelgett a június elején Erdélybe érkező Irodalmi Karaván. A Petőfi Kulturális Ügynökség kiemelt programjának keretében, a budapesti bemutatót megelőzően Gyergyószentmiklóson és Csíkszeredában mutatták be dr. Sipos Lajos irodalomtörténész nemrégiben megjelent „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne” című könyvét.