Péter Beáta: Fohász

2020. április 09., 10:24

Kuti Dénes: Hárman (olaj, vászon, 125 × 100 cm, 2019)

Vártuk már, Uram, nagyon vártuk, hogy reánk tekints, vacogva vártuk barlangjainkban ezt a tavaszt, mert hosszú volt a tél, Uram, kegyetlenül hosszú, a gyertya is halványan pislákol, szörnyű árnyjáték táncol a falon, borzongva gondolunk erre a hétre is, félünk, bizony félünk, ha megroppan egy ág, ha kint sakál visít fel, félünk, hogy haragod villámként sújt le ránk, ha meglátod mivé lettünk ezen kicsiny idő alatt,

mert bizony gyarlók és bűnösök vagyunk, és igen, hazudunk és lopunk és csalunk, marakodunk az utolsó szárított húson, félrelökünk öreget és ﬁatalt, csak azért, mert öreg vagy ﬁatal, és dühösen rázzuk az öklünket az ég felé, hogy nekünk ilyen sors jutott, és káromkodunk, ó, Uram, téged emlegetve,

mert mondom, hogy gyarlók és bűnösök vagyunk, és már elfelejtettük, hogy a Te képedre formáltál minket, elfelejtettük, milyenek is voltunk, saját magunkkal is harcban állunk, talán ez a legkegyetlenebb harc mindközül, miközben szelﬁzünk és műmosolygunk, és azt hazudjuk, hogy jól vagyunk, de csak a sötétben tapogatózunk, és így talált ránk az a piciny sugár, ami ma besütött, áhítattal néztük és valami felsejlett, hogy talán még van remény, talán még sikerülhet elgörgetni a nagy sziklát a bejárattól, csak még egyszer bízzál bennünk, Uram, noha a mi hitünk már megfogyatkozott,

de Te jó vagy, Uram, szabadíts meg minket a gőgtől, a görcsös egymásnakfeszüléstől, a siránkozástól, a tehetetlenségtől, a lidérces lázálmainktól, ments meg, Uram minket, és ó, ha nem nagy kérés, néha szabadíts meg a határidőktől, lassítsd le ezt a rohanó világot, csak néhány órára, hadd nézzünk nyugodtan önmagunkba, hadd takarítsuk ki a házat, az udvarunkat, üljünk le játszani a földre, játszani a gyermekeinkkel, énekeljünk nekik, mint csecsemőkorukban, hogy ránk ismerjenek, hallgassuk őket, vagy csak sétáljunk ki a mezőre, hol éppen szárba szökken a fű, váltsa fel, ha csak egy kis időre is a madarak éneke telefonjaink pittyogását, ﬁgyeljünk egymásra anélkül, hogy fél szemünkkel valamelyik képernyőre sandítanánk,

és ha majd ismét kezdődik a rohanás, kérlek, Uram, adj erőt a mindennapi harchoz, légy velünk, hogy minden reggel újra tudjuk kezdeni (és egy kis kávét is adj hozzá), hogy kihúzott háttal, felemelt fejjel lépjünk ki az ajtón, és egy kis mosoly, derűs szempár is jól jönne, egy kézfogás, és a humorunkat is tartsd meg, kérve kérünk, mert mivé lennénk nélküle, de ha mégsem bíznánk abban, hogy a tenyeredben ülünk, és ha már végképp elhagyott a hitünk, feladtunk mindent és már kenyér sincs itthon, és nincs aki fogja a kezünket, ha már az utolsó, megkarcolódott lemezre sem tudunk ugrabugrálni tánc gyanánt, és kacagni sem saját magunkon, ha már végleg belerokkantunk, kérlek, add meg nekünk a feltámadást, ámen.

(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2019. áprilisi számában)

Bonczidai Éva

Regéc, a jó példa

2020. július 25., szombat

A várrekonstrukciókról szólva kétféle emberrel találkoztam: az egyik ujjong, hogy épül-szépül az ország, a másik dohog, hogy művi és hazug a romok helyén emelt vár. Nehéz igazságot tenni, mert mindkét csoport tud érveket sorakoztatni.

Tóth László

Száz év a „világfelfordulás” után – Trianon a szlovákiai magyar irodalomban?

2020. július 24., péntek

Mert kényszerpályát nyitott a kisebbségbe kerülés, ami különösen az első években járt súlyos személyes tragédiákkal, meghasonlásokkal, az élet minden területét és vonatkozását újragondolni késztető következményekkel s ebből a sokkból kétségtelenül nehéz volt az eszmélés.

Szentmártoni János

Irodalmi helyőrségek a Kárpát-medencében

2020. július 22., szerda

„Magyarország akkora, a-mekkorára a magyarul beszélők nyújtják.” – vallotta a magyar költészet utolsó apostola, a két éve eltávozott Kányádi Sándor. Mernénk mi vitatkozni a mesterrel? Nyújtsuk inkább minél nagyobbra hazánkat, ameddig a szívünkben elfér. Ott ugyanis nem húztak trianoni határokat, sőt, még a tengeren túl is dobog sok-sok magyar mellkasában. Versében él a nemzet – hajolhatunk vissza játékosan e gondolat mentén egy korábbi költőhöz is –, és prózájában, képzőművészetében, zenéjében…, egyszóval: kultúrájában.

Bonczidai Éva

A recski tábor, a pokol egyik bugyra az erdő mélyén

2020. július 19., vasárnap

Már a bejáratnál felirat fogad: „A Rákosi-rendszer munkatáborai közül Recsk volt a leghírhedtebb. A magyar Gulagnak nevezett Recsken 1950 és 1953 között bírósági ítélet nélkül tartottak fogva mintegy ezerötszáz politikai foglyot. Szökése után Michnay Gyula 1951-ben a Szabad Európa Rádióban felsorolta közel hatszáz rabtársa nevét, így tájékoztatva a világ közvéleményét a tábor létezéséről.” Ez a pár mondat jó drámai alapanyag – nem csoda, hogy Michnay Gyula története több filmkészítőt is megihletett.

Leczo Bence

Mégis miért olvassunk kortárs magyar irodalmat?

2020. július 17., péntek

Egyrészt az irodalomszemlélet tehet róla, hogy mindenki tudja, ki volt Babits szerelme, viszont kevesen olvastak tőle bármit is. Másrészt a kötelezők között nem szerepel – a számonkérés fajtájából és formájából adódóan, gondolok itt az érettségire –, vagy csak alig kortárs, még inkább kortárs magyar irodalom.

Klamár Zoltán

„…Maradok a mesze távolban mind saját fijuk”

2020. július 14., kedd

Beszélhetünk-e még személyes érintettségről az első világháború kapcsán, hiszen ebben az évben már a békediktátum kihirdetése, a vesztesekre kényszerítése is száz év messzeségben van. Ahogyan az egyéni emlékezet pereméről lassan, egyre fakuló emlékfoszlányokként elillan a dédapák alakja, úgy viselt dolgaik: az ünnepélyes rukkolások, harctérre indulás, vitézkedések, sebesülések, hadifogság és a szerencsések hazatéréséhez kapcsolódó narratívák is kikopnak a megritkult családi beszélgetések szövetéből.

Zorkóczy Zenóbia

A gyermekekkel nem kell gügyögni – beszélgetés K. Kovács István szabadúszó bábművésszel

2020. július 09., csütörtök

Előadásait saját maga írja, dramatizálja, rendezi és adja elő. Úgy véli, minden produkció egyszeri és megismételhetetlen, és hogy a bábszínház és minden előadóművészet lényege az itt és most ünneplése. K. Kovács István korábban a kolozsvári Puck Bábszínházban dolgozott, az utóbbi években pedig szabadúszó előadóként örvendezteti meg a gyerekeket.

Miklóssi Szabó István

Kolbászból könyvet. Delfinest

2020. július 09., csütörtök

1988 telén történhetett, amikor Ceaușescu őrülete új magaslatokba hágott minden romániai falu lerombolásának megtervezésével. Akkoriban délután jártunk iskolába valamiféle takarékossági terv miatt, ezért az édesanyám által felcsomagolt ebédemet az elvtársi képek és szlogenek alatt fogyasztottam el.

Ágoston Szász Katalin

Repülés és metafizika

2020. július 05., vasárnap

Ilyen lehet az irodalom is. Kedélyesen hömpölyögnek a mondatok az író keze alatt, szenvedélyesen szaladnak a költő szavai, patak csobog, fű zöldell, virágok mosolyognak. És egyszer csak leszakad az ég, szörnyű villámok csapkodnak, s a múzsa sértődötten elvonul.

Miklóssi Szabó István

Veress Gerzson igazolatlanul van jelen az irodalomban

2020. július 01., szerda

1995 Sepsiszentgyörgyének kis világában az egyetlen hatalmat számomra a költészet jelentette. E betegségen több jóérzésű ifjú hamar átesik, én azonban számtalan próbálkozás után döbbentem rá: Apollón lantján legfeljebb néhány görcsös, reszketeg hangot, akkordot tudok lepengetni. Tudta ezt Gerzson is, mert az Ezer énekből vérzem kötetét (1995) így dedikálta nekem: „Szabó Isti mezei prófétánknak több (jó)kívánsággal is. Csak kettőt: A.) Ne engedjen SOHA a könnyebb műfajok csábításának... (sic!) B.) Ne dőljön be azok blődijének, akik nem is oly szerénytelen nemzedékét szidják!!! Barátsággal Gerzson”.

Péter Beáta művei

Legfrissebb hírek

2020. augusztus 11., 08:34

Márkus András
Az állóvíz panasza

2020. augusztus 11., 08:30

Lakatos Mihály
Gladiátor

2020. augusztus 11., 08:16

Viola Szandra
2287. 04. 15.

2020. augusztus 11., 08:14

Szurkos András
Versek

2020. augusztus 11., 08:06

Leczo Bence
„Azért érvényesültem, mert az ember gyökerei kimutatkoznak”

2020. augusztus 11., 07:55

Helyőrség
A Pilátus is versenybe szállhat a Golden Globe-díjért

Legnézettebb

2020. augusztus 07., 12:13

Szilágyi-Nagy Ildikó
Fél évszázad fény – Prágai Tamásra emlékezünk

Helyőrség