Kincses Krisztina: A Magyar Kultúra magazin a Quasimodo összművészeti és kulturális fesztiválon

2022. szeptember 17., 12:00
Regős Mátyás, Bonczidai Éva, Bék Timur / Fotó: Kincses Krisztina

A 30. Quasimodo költőverseny háromnapos díjkiosztó gálája nyitányaként érkezett Balatonfüredre a Magyar Kultúra magazin képviseletében Bonczidai Éva főszerkesztő, aki a huszártémájú lapszám ismertetése mellett két fiatal szerzővel is beszélgetett – többek között – férfifigurákról, személyes élettörténetekről és a világ megismerését szolgáló „releváns” témákról. S bár az előadás kissé későn kezdődött, a közönség érdeklődve szemlélte a kiállított tematikus lapszámokat, miközben a főszerkesztőnő a lelemény-, a kutya- és a macskatémájú lapszámok létrejöttének történetét is elmesélte.

A Magyar Kultúra különlegessége nem csupán a sokoldalú szövegvilágban érhető tetten, a vizualitás éppúgy hangsúlyos szerepet kap a szerkesztésben, ami első ránézésre már a borítókról is szembeötlik. Ahogyan azt Bonczidai Éva is kiemelte, a Huszár előlapján látható – saját grafikusuk által tervezett – legófigura a dizájn mellett még a lap alapkoncepcióját is szépen tükrözi: a huszár és a popkultúra találkozását. Olyan találkozás ez, melyből egy életszemlélet, életfilozófia felismerése bontakozik ki számos történet megismerésével.

– Nagyon érdekes dolog, hogy Jimmy Hendrix huszárruhában lép fel. Nagyon érdekes, ahogyan huszárok jelennek meg különböző popkulturális termékeken vagy művekben. Nagyon érdekes, hogy ez egy életszemlélet, egy életfelfogás – magyarázza a főszerkesztőnő, majd a lapszám egyik legnehezebben létrejött eleméről mesélt a hallgatóságnak, ami nem más, mint egy huszártörténeti idővonal. Mint kiderült, ennek fontossága szintén a popkulturális kapcsolódásokban válik értelmezhetővé: Háry János, a történelmi traumák lecsapódásai, János vitéz, valamint hasonló személyek és tematikák várták, hogy rákerüljenek az említett kronológiai láncra. A pár órás munkának tűnő projekt azonban többhetes kutatássá nőtte ki magát, mely végül a Huszártörténeti Kutatócsoport jóvoltából válhatott teljessé.

Szeretünk úgy gondolni rájuk, hogy honvédő, keresztény, bátor, vitéz férfiak – emelte ki a huszárokról Bonczidai Éva, aki a lapszám másik vonulatáról mesélt a résztvevőknek, melyben a hősfigurák kapnak hangsúlyos szerepet. Hétköznapi hősök felkutatása volt tehát a cél, akik némiképp magukon hordozzák a huszárság különböző jegyeit; így jutottak el többek között Hankóczy Gergely alezredeshez a kecskeméti repülőbázisra, Ferenczi Györgyhöz, akit a világ egyik legjobb szájharmonikásaként tartanak számon – és aki az előadást követően fellépett Balatonfüreden a Kisfaludy Galériában –, de közöttük volt Somogyi Győző Kossuth-díjas festő is, a Nemzet Művésze.

Az előadás második fele szintén hősökről és személyes történetekről, életutakról szólt, de immár két igazán tehetséges költő szemszögéből: Regős Mátyás és Bék Timur válaszolt a főszerkesztőnő kérdéseire és olvasott fel saját verseiből.

– Huszárnak készültem, azt gondoltam három-négy éves koromig, hogy huszár leszek, ha nagy leszek – emlékezett vissza Regős Mátyás, majd hozzátette: felnőttfejjel már a sportolókat tekinti elsőrangú hőseinek. Elmondása szerint a huszárok szeretetben és csodálatban is részesültek, nem beszélve a nagyfokú szabadságról, melyet szintén mindvégig hozzájuk tudott társítani. Bék Timur emlékeibe is betekintést nyerhetett a nézőközönség, azonban a piros, szúrós huszárruhában fotózkodó óvodás már kissé másképp értelmezte ennek az életfilozófiának a jelentőségét. Talán ebből adódóan nem is meglepő, hogy a költőnek sokkal inkább az antihősök váltak izgalmasabbá, jelentőségteljesebbé.

Fotó: Kincses Krisztina

A férfiminták, férfialakok gyermekszemmel való megítéléséről folytatódott a beszélgetés, ahol kiderült: Bék Timur vidéken élő nagyapját férfias, dolgos embernek látta, ám ugyanakkor érzékenynek is. Az általa felállított férfiideált másrészt édesapja alakjából építette fel, aki viszont elképesztő szilárdsággal és tartással vitte hátán az életet, melybe nem igazán fért bele az érzékenység, az érzelmi dolgok. Az érzelmek kimutatásának felvállalása Regős Mátyás férfiideáljában is fellelhető, ám édesapja személyéből hangsúlyosabban a történetmesélés pillanataira emlékszik vissza:

– Nekem a férfi mintám ez volt; hogy az a férfi, vagy az én apám, beszél a világról és nagyon sok mindent tud. Hozzátette azonban, hogy a mesélő apa szerepéből némiképp kiszorult a személyesség, a személyes vélemény, ami nála már fordítva működik. A nagyapák, apák azonban nem csupán emlékek szintjén váltak jelenvalóvá, hanem a fiatal költők megrendítő versei is megmutatták, előhívták őket.

Hetvenkedhetek, ha a füst, a kávé
mellett mattot adok hetvenkét évnek,
mert mind a hetvenkettő nagyapámé.
Rendes a ház. Az ablakban növények,
odakinn tuják nyújtózkodnak hosszan,
a sarokba is mindig jut virág,
amióta egy mahagóni dobozban
odafektettük egyetlen fiát.

(Bék Timur: Nagyapám)

 

A halálos ágyán a drága Paksot emlegette, és apámat nem ismerte meg,
bár szép dolog, hogy rokonszenves fiatalembernek találta.
A temetése furcsa volt, senkit nem ismertem, Apa énekelt, és negyven fokos
meleg volt a paksi temetőben, mi egy fekete márványsíron játszottunk.

(Regős Mátyás: A paksi Regős)

Miután Bék Timur felolvasta A nemlét alakváltozatai, Regős Mátyás pedig az Apám szíve című versét, Bonczidai Éva korszerű témákról faggatta meghívottjait. A Huszár lapszám kapcsán szintén felmerült a korszerűtlenség vádja, azonban a szerkesztőnő mégis határozottan állítja:

Nem lehet valami korszerűtlen, hogyha van még kivel beszélni róla.

Regős Mátyásnak a korszerűség nem jelent egyértelműen pozitív fogalmat, azonban azt is hozzátette, hogy szerinte mindent meg lehet fogalmazni korszerű módon, illetve annak a versnek lehet tétje, amelyiknek az alkotója számára van tétje. Bék Timur a Földre és környezetünkre gyakorolt hatásunkat emelte ki mint korszerű témát, amelyről érdemes és kell is beszélni: – Ennél nincsen most komolyabb, mert ahogyan reagálunk erre e jelenségre vagy problémára, az meghatározza a következő generációkat és évszázadokat.

Az előadás utolsó részében a költők arról beszéltek, hogy a jövőben mit látnának szívesen maguk körül. Regős Mátyás az empátia előhívásának és az elszellemtelenedés visszaszorításának fontosságát hangsúlyozta, amivel Bék Timur is egyetértett, és elmondta, hogy globálisan legfőképp a túltermelés visszafogását látná szívesen. Az estet további két vers zárta, majd a közönség szabadon választhatott a kiállított Magyar Kultúra-lapszámokból.