Azaz fogyasztottam volna, ha meg nem akad szemem egyik osztálytársam könyvén. Ehhez tudni kell, könyvért akkoriban már mindenre képes voltam, az osztálypénzt is elköltöttem Tamás bátya kunyhójára, melyhez hozzácsaptak két kiló fagyasztott halat is a mészárszékben – csak így lehetett könyvet vásárolni. Hiába na, a diktatúrának volt gondja rá, hogy kellő mennyiségű rohadt hal álljon a lakosság kötelező rendelkezésére, az omega zsírsavakat pótolandó. A kötelezőt úgy kell érteni, hogy az amúgy is alig fogyasztó vásárló (semmit sem lehetett kapni!), ha netán talált valami vásárlásra érdemlegeset, akkor kénytelen volt hozzá megvenni, teszem azt, két kiló halat. Vagy lejárt szavatosságú halkonzervet, romlott marmaládét, zöldséget.
Osztálytársam nagydarab legény volt, látszott rajta, meg sem kottyant neki a zsíroskenyere. Nekem kolbász volt a kezemben, hála nagyapám feketevágásának (vagyis amikor úgy vágták le a disznót, hogy nem tudott róla az a nemes párt; ellenkező esetben be kellett volna szolgáltatni a felét), azt nézte mohón. Én meg a könyvét, úgyhogy mondanom sem kell, a csere hamar megtörtént. Indián és medve a borítón, a felső jobb sarokban egy delfines ábra. Szerzője neve: Hosszú Toll, a könyv címe: A Sós sziklák völgye. Akkor még nem tudtam, hogy egyszerre több tízezer emberrel estem szerelembe. Erre csak akkor döbbentem rá, amikor lassan mindent tűvé tettem a Delfin könyvekért.
Az a sorozat, amely százezres nagyságrendben rontotta örök olvasásra a fiatalokat, 1964-ben született meg a magyarországi Móra Ferenc Kiadónál, Rónaszegi Miklós értő gondoskodása alatt. Élt egészen 1990-ig. Halála után történt próbálkozás a feltámasztására, kevés sikerrel. „Rövid” élete alatt a Delfin könyvek sorozatban nem kevesebb, mint 167 cím jelent meg, vagyis csúnyán általánosítva a kiadó minden második hónapban jelentkezett egy-egy könyvvel! Egyes címekből második, harmadik kiadás is született, nem ritkán a százezret is meghaladó példányszámban. Napjaink csaknem halódó könyvkiadóihoz viszonyítva ezek döbbenetes számok. Bár az ifjúságot vette célba, a műveket bárki szívesen olvasta. Rónaszegi gondoskodott a sokszínűségről: alig volt nemzet, melytől ne jelent volna meg egy-egy jól sikerült mű, alig volt terület, melyet nem fedett volna le a sorozat (magyar- és világtörténet, kaland, krimi, tudományos, fantasztikus stb.) Többségében persze szórakoztató kiadványok voltak ezek, ezért ritka volt köztük a suta, unalmas; azóta is tudom, hogy bármit mondanak egyesek és kettesek, a jó irodalom szórakoztató is lehet. Kőszegi Imre műve, az Összkomfortos Robinson már-már profetikus is volt, nem csupán szórakoztató (a mű a fogyasztói társadalmat figurázza ki, a benne fölvetett problémák mára valósággá váltak).
A Delfin könyvek sorozat a minőségi szórakozás etalonja lett. A valamikori nagy példányszámoknak köszönhetően napjainkban is könnyedén be lehet szerezni darabjait, már kolbászt sem kell adni értük. Ha meg valaki netán könyvritkaságokat gyűjt, fölhívnám a figyelmét, hogy a két részből álló delfinesek az igazán értékesek, abból is az első kiadások. Ha pedig valaki egy antikváriumban nem tudja, mit vásároljon, kérdezzen a Delfin könyvek után. Szavamra, nem fog csalódni (ha netán mégis, vendégem egy kolbászos ebédre).
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2020. júniusi számában)
A Szlovákia Magyar Írók Társasága folyamatosan építi a kapcsolatot az oktatási intézményekkel, író-olvasó találkozókat szervez, hogy ezzel is közelebb vigye az irodalmat a fiatalokhoz. Október 31-én a dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galériában megrendezte az irodalomnépszerűsítés lehetőségeit boncolgató szimpóziumát, közösen a Szlovákiai Magyar Könyvtárosok Egyesületével.
A legmagasabb magyar és szlovák állami, illetve irodalmi díjakkal kitüntetett Grendel Lajos személyében – aki születésének idei 75., illetve halálának 5. évfordulója alkalmából meghirdetett képzőművészeti pályázatra beérkezett pályaművekből rendezett kiállítás megnyitójára ma, itt, a Csallóközi Múzeum kiállítási csarnokában összegyűltünk – köztudomásúlag azt a csehszlovákiai, szlovákiai magyar írót tisztelhettük, tisztelhetjük.
A Német Nyelvtudományi Társaság (Gesellschaft für deutsche Sprache) 1977 óta választja ki a német nyelvben az év szavait. Jómagam az 1980-as évek végétől dokumentálom az év magyarországi szavait. A Magyar Nyelvstratégiai Kutatócsoport 2010 óta több kategóriában és mindig nyelvi magyarázattal teszi közzé javaslatait. A fokozódó hírverseny miatt az év szavainak kiválasztása és kihirdetése már ősszel elkezdődik. De ez nem baj, mert ha egy szó decemberben bukkanna föl, igazából már csak a következő évben lehetne felkapott szó. Ahhoz ugyanis idő kell.
A 2012-ben tragikus hirtelenséggel elhunyt Danyi Magdolna a ritkán megszólaló költők közé tartozott, ám a mintegy négy évtized alatt született opusa bonyolult, sokszínű és sokmélységű költői pályaív megrajzolását teszi lehetővé. Összesen három önálló verseskötettel jelentkezett életében: Sötéttiszta (1975, Forum), Rigólesen (1988, Forum) és Palicsi versek (1995, Forum), illetve 2013-ban Enyhület és felröppenés címmel a Forum és az Életjel együttműködésének köszönhetően jelentek meg összegyűjtött versei.
„Az íróra a természet, a társadalom, a kulturális környezet sajátos hatást gyakorol, az írónak pedig az a feladata, hogy ezeket a hatásokat is figyelve keresse a Vajdaság életében »az általános emberit«. Az írónak meg kell kapaszkodnia valami pozitívumban. A határtalanságba, a színtelenségbe, a talajtalanságba nem lehet gyökeret ereszteni” – vallja a lírai alkatú prózaíró, Szenteleky Kornél. Az orvosi hivatás és praxis az emberi test bajaira, míg az írói, szerkesztői, irodalomszervezői életmű a lélek, a szellem állapotára próbált gyógyírt nyújtani.
Fenyvesi villánk verandáján éveken keresztül koronás keresztespók (Araneus diadematus) lakott. Az esti villanyfényben röpködő rovarokból bőséges vacsorái voltak, így nem is mindennap szőtt új hálót, raktározta a pókselyembe bugyolált élelmet. Néha valamilyen rovarral mi is tápláltuk, amelyet kezünkből ragadott el.
A történelem lapjain sokszor szereplő budapesti Rákos-patak forrása a Gödöllői-dombvidéken, Szada és Gödöllő között található. A patak átfolyik Gödöllőn, Isaszegen, Pécelen, a Rákosokon (Rákoscsaba, Rákosliget, Rákoskeresztúr). Itt terül el a történelmi Rákosmező. Majd a kőbányai–zuglói kerülethatáron átkelve, 44 kilométeres útját befejezve Angyalföldnél, az Árpád híd fölött torkollik a Dunába.
Valószínűleg nem véletlen, hogy épp advent első vasárnapján, az egyházi év kezdetének első estéjén mutatták be a székelyföldi Etéden a település ikonikus hangszerét, a frissen rekonstruált timborát. Könnyű dolgom lenne, ha egyszerűen egy hangszerbemutatóról kellene most írnom, ám a történet valami sokkal bonyolultabb és fontosabb lényeget hordoz magában: sok évtized után most újra megszólal az a hang, amely hosszú időn át az etédi közösség önkifejezésének összetéveszthetetlen hangja volt, s amely az idők során végképp elhallgatni tűnt, egészen mostanig.
Benedek Dezső professzor legalább annyira csodabogár a tudományos szférában, mint egykori barátja, Szőcs Géza az irodalomban. Hiszem, hogy nem azért voltak barátok, mert Kolozsváron összekötötték őket a diákévek, hanem kapcsolatukban volt valami különleges, valami sorsszerű, ami sírig tartó szövetséget és bajtársiasságot jelentett, néha közös munkát, közös gondolkodást és közös cselekvést is.