N. Juhász Tamás és Csillag Balázs: Intro.exe: tudományos kölcsönhatások

2020. október 20., 08:28
A Voyager, a Föderáció egyik legmodernebb hajója, egy Maquis hajó nyomában járva a Delta Kvadránsba kerül – Star Trek (1966) –Forrás: Port.hu

A sci-fi irodalom és a tudomány mondhatni kéz a kézben járnak. Ahogy a sci-fi inspirálódik és felhasználja a tudományos gondolkodás és kutatások egyes elemeit, illetve a művekben azok továbbgondolása az egyik legfontosabb aspektus, úgy ez a kölcsönhatás a fordított esetben is érvényes.

Számtalan olyan használati eszközt fel tudunk sorolni, amelyek elsőként az egyes sci-fi történetekben „láttak napvilágot”, és amelyek megihlették az egyes kutatókat, feltalálókat. Kanyarodjunk a sci-fi irodalom hajnalának innovatív és előremutató megoldásaihoz! A proto sci-fi regények is koruk tudományos áttöréseit vették alapul: példaként a Frankensteint és Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esetét említhetnénk meg. Az 1800-as évek második felében egy francia szerző elsőként írt olyan találmányokról, amelyek egyike a Holdra juttatja az emberiséget, míg egy másik szerkezet pedig alkalmas a víz alatti közlekedésre. Jules Verne volt talán az első olyan szerző, akit a modernkori sci-fi előfutárának tekinthetünk. Modernebb vonatkozásban, elég lenne csak megemlítenünk George Orwell nevét, vagy William Gibsonét és Philip K. Dickét. Előbbi a megfigyelőrendszereket jósolta meg 1949-ben, míg utóbbi szerzők a modern cybertér társadalmát és a digitális adatok fontosságát/ellophatóságát látta előre félelmetes pontossággal. Filmes példaként pedig a Star Treket tudnám megemlíteni: ez a sorozat olyan eszközöket mutatott be, amelyek alapján születtek meg napjaink mobiltelefonjai, tabletjei, és nem utolsósorban az MRI gép is.

Érdekességképp megemlítendő, hogy a tudományosfantasztikus irodalom nemcsak a technológia fejlődésére, hanem a társadalomtudományokra is hatással van. Ez a kettősség szépen megfigyelhető az internet esetében, pláne ha elmerengünk a hat lépés távolság elméletén – ennek van magyar vonatkozása is.

Az említett elv Stanley Milgram szociálpszichológus kicsi világ kísérletén alapszik, amely az elkülönülés hat fokozatáról beszél. A tudós kísérletében az USA területén egymástól távol élő személyeket jelölt ki a feladatra. Az alany azt a megbízást kapta, hogy juttasson el egy levelet B alanyhoz úgy, hogy nem küldhette közvetlenül neki az üzenetet. Csakis olyan személyeket választhatott címzettnek, akik talán ismerhetik B-t. Lehetetlennek hangzik Amerika egyik feléről a másikba eljuttatni valamit ilyen módon? Meglepő módon kilenc vagy tíz továbbítás után a levél eljutott a célba.

A fizikai és a virtuális távolság hasonló elven működik: Hat lépés távolság. Ennyi választ el két ismeretlent egymástól, amit gyakran látunk mi is. Ismerőseink ismerősei a világhálón és a közösségi oldalakon. Stanley Milgram a kísérlete előtt pár évtizeddel egy párizsi tanulmányútja során Manfred Kochennel és Ithiel de Sola Poolal dolgozott a Kapcsolatok és befolyások kéziraton. Ebben a műben rakták le a szociális hálózatok alapjait, sőt magát a social network (szociális hálózat) fogalmát is ennek a munkának köszönhetjük.

Lépésről lépésre az internet láncszemén át eljutunk a szociálpszichológiáig, majd pár lépés után akaratlanul elérkezünk Karinthy Frigyesig és a Láncszemek című novelláig. Megmosolyogtató, hogy mennyire előre tekintő ez a novella. Megtapasztalhatjuk általa, hogy téren, időn és humánumon át is elég csak hat lépés távolság.

Úgy vélem, hogy (a jövő tudományos felfedezései és) a sci-fik világa, az emberi elme barangolása az elképzelt jövőbe, még számtalan meglepetést és érdekességet tartogatnak az olvasók számára. Inspirálhatnak, elgondolkodtathatnak és emlékeztethetnek minket arra, hogy ami ma még csupán képzelet, tudományos fantasztikum, az holnap már a hétköznapok részévé válhat, hiszen pár „lépés” elég hozzá.

 

(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2020. szeptemberi számában)