Balog Zoltán: Nagypéntek után húsvét, áldozatból győzelem

2020. április 12., 06:20
Aknay János: Emlék (akril, vászon, 50 × 40 cm, 2018)

Akik jártak már nagyon mélyen az életükben, talán olyan mélyen, hogy azt hitték, nincs tovább, azoknak a nagypéntek nem egyszerűen egy újabb munkaszüneti nap, hanem az az ünnep, mely nélkül húsvét nem csak kegyes önbecsapás, de valójában értelmetlen is.

Nagypéntek ünnep? Igen. Ünnepelni nemcsak örömteli eseményeket, győzelmet lehet. Lehet méltósággal és hálásan megemlékezni olyan történésekről is, melyek ugyan vereséget hoztak, de belőlük azután mégis új élet, szabadság fakadt, mert ha nem is azonnal, de idővel bekövetkezett a győzelem. A győzelem, mely talán nem olyan volt, mint amilyennek az érte küzdők várták, de mégis válasz volt arra, amit érte elszenvedtek.

Az első nagypénteken sokan szenvedtek. A két lator a Jézus melletti kereszten, a tanítványok, akik elveszítették mesterüket, az édesanya, Mária, aki fiát siratta... Talán még Pilátust is mardosta a lelkiismeret, hiszen „elárulta az ártatlan vért”. Győzelem egyik szenvedésből sem született, csak a názáreti Jézuséból.

De az is milyen győzelem volt? Nem látta senki a Jézust követő asszonyokon kívül, akik Jézus holttestét keresték a temetőben. Bár ők továbbadták az örömhírt, a tanítványok félelmükben megtartották maguknak. A zsidó vezetők az üres sírt magyarázandó álhírekkel próbálkoztak. „Tanítványai ellopták a testét” – ezt terjesztették. Évszázadokkal később az úgynevezett felvilágosodás által ihletett tudós írásmagyarázók elevenítették fel újra ezt a racionális és hazug legendát.

Milyen győzelem? Tanúságtevői csak ötven (!) nappal a feltámadott Jézussal történt találkozás után mernek kiállni a nyilvánosság elé. Most már szenvedéllyel hirdetik, Jézus ugyan nincs közöttük „testileg”, de lelkileg-szellemileg biztosak a jelenlétében. Az örömhír, az evangélium futótűzként terjed, és meghódítja először Kisázsiát, majd Európát és az egész világot. Egyre többen biztosak abban, hogy Jézus élete, munkája, tanítása nem vesztette érvényét, nem ért véget nagypénteken. Ma is életet változtató ereje van.

A keresztény tanítás, életszemlélet, kultúra, világlátás átalakítja a közösségek, a nemzetek életét. Jézus története azonosulási lehetőséget kínál azoknak, akik kudarcot vallottak az életükben, kiutat keresnek egy zsákutcából vagy egyszerűen csak tanácstalanok a „honnan hová” kérdéseiben. De azoknak is üzenet a halál és feltámadás misztériuma, akik egyszerűen csak megúszni akarják az életüket. Megúszni akarják a szenvedést, a bajt, az áldozatot, kikerülni a nehéz döntéseket, helyzeteket, embereket, s minél olcsóbban boldognak lenni.

Jézus nem úszta meg, ő beleállt. Vállára vette a keresztet, vállalta a halált, küldetése teljesítését. De ezért a döntésért neki is, mint nekünk, gyarló embereknek, meg kellett küzdenie. Elkerülte volna a „keserű poharat”, ha lehet. De nem lehet. Igazi győzelem, új kezdet, feltámadás nincs áldozat, önfeláldozás nélkül. Az új életbe neki csak a halálon keresztül vezetett út. József Attila sorai ennek az életnek és halálnak a visszhangjai majd kétezer év távolából: „aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni”.

Nagypéntek, nagyszombat azt üzeni, hogy Jézus előttünk ment a pokolba. Ha neked kell megjárni a poklokat, akkor már nem vagy egyedül. A világ megváltója előtted megy. S ahogyan az ő áldozatából élet lesz, úgy te is megtapasztalhatod a győzelmet, a feltámadás erőit, a te nagypénteked után.

Felismerni Jézus életében, szenvedésében, halálában és feltámadásában saját emberi életünk alapigazságait nem kizárólag egyéni sorsunk lehetősége. Kétezer év óta keresztény közösségek, üldözött, szabadulásra vágyó népek, nemzetek látták meg ebben a történetben saját közös életük mélységeit és felemeltetésüket. Az áldozathozatal és a győzelem összetartozása, mely nem más, mint az igazi élet megnyerése - érvényes akkor is, amikor saját közösségünk, egyházunk, nemzetünk jelenére és jövőjére gondolunk.

Igazi győzelmet akarsz a keresztényeknek, a magyaroknak? Vállald az áldozatot, ha kell, a nehezebb utat, a Krisztushoz méltó életet, s akkor megszületik az új kezdet, akkor lesz feltámadás és új élet. Itt és most.

 (Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2018. március 31-i számában)