Október 16-án, szombaton a Margó Irodalmi Fesztiválon Szávai Géza Az életed, Polcz Alaine – Asszony a hátországban című könyvéről Szabó T. Anna beszélgetett a szerzővel. Szabó T. Anna rögtön jó ajánlót adott a hallgatóságnak a könyvről, hiszen, mint elmondta, négyszer olvasta el ezt a több szempontból határfeszegető művet, amely megítélése szerint egyrészt az ismert pszichológusnőről, Mészöly Miklós feleségéről készített, kissé privát fotók miatt, másrészt az őszinteség miatt is határhelyzetben van. Ebből az elbeszélői pozícióból sok újat tud mondani nemcsak Polcz Alaine-ről, de Mészöly Miklósról is, akiket erős, szabad párként emlegetett.
Kettejük viszonyáról, Szávai Géza és felesége, Ilona házaspárhoz fűződő barátságáról, de Alaine és Ilona barátságáról is szól ez a könyv, a fotók ezt a barátságtörténetet is megörökítik. Ezzel kapcsolatosan mondta Szávai, hogy Alaine és Ilona viszonya sorsszerű volt, két sokat szenvedett nő talált a barátságukban egymásra; furcsa volt megmutatni a képek által az intimitásnak minden érzelgősséget nélkülöző viszonyát.
Visszaemlékezése szerint Polcz Alaine-nek túl sokféle elkötelezett tudása és felkészültsége volt, ehhez kapcsolódott az az ötlete is, hogy egy kedves barátnőjével, Bíró Bertával készítsen könyvet. Ebben Szávai Géza is szerepet vállalt a fotóival, a mű címe pedig ez lett: Az életed, Bíró Berta. Ugyanilyen alapon írta rá a címet most a saját könyvére Szávai, ami számára szokatlan beszédhelyzetet teremtett, hiszen Alaine soha nem tegeződött férfiakkal.
Szávai Géza gyerekkora óta szeret fotózni, pontosabban rögzíteni (mint mondta, egy kép nem kiállításra készül az ő tudatában), ezért mindig magával vitte a fényképezőgépet, amely olyan volt neki, mint most nekünk a mobiltelefon. Ezt Alaine is megszokta, így sok megható pillanatot örökíthetett meg, sokféle arcát látta meg Polcz Alainnek. A képek kapcsán több emlékezetes mozzanatot kiemelt, például szerinte Alaine-nek volt egy tipikusan „pszichológus-arckifejezése”, amit kedveltek, ám volt fölényes arckifejezése is. A képeken ennek szinte nyomát sem látjuk, „az indulat és jóindulat egyenletrendszere” jelenik meg előttünk, olyan lenyűgözően intim sorozatokon, mint a Kikerülés a rétre sorozat a kisoroszi természetvédelmi területen. Ahogyan Polcz Alaine találkozik a kikericsekkel, átadja magát a természetnek, kapcsolata Ilonával – egyike a legmeghatározóbb életképnek a könyvben.
A fotó is hozza az életet, mondta Szávai Géza. Ez a gyűjtőszenvedély Mészöly Miklósban is megvolt, akivel együtt alapították a Pont Kiadót. Barátok voltak? – kérdezzük, de Szávai ritkán használja ezt a szót; ahogyan fogalmazott, inkább szokatlan volt a viszonya Miklóssal, aki alkatilag a szerzetesnek és a katonának volt a keveréke. Ez megmutatkozott például a humorhoz való viszonyulásukban is; Mészöly humorértő ember volt de nem gyakorolta a humort. Ennek a viszonynak a jellegzetességeit készül megmutatni következő könyvében Szávai Géza, a készülő könyvben is szigorúan igazságos szeretne lenni és ugyanannyi oldalból áll majd össze, mint a Polcz Alaine-könyv.
Szabó T. Anna hívta fel a figyelmet rá, hogy van egy megrázó vonulata is a könyvnek, ami a Szávai család története, egy szökés és szabadulástörténet, illetőleg Polcz Alaine és a szerző erdélyiségének a története is.
A könyvben látható képek mintha annak tanúságai lennének, hogy mit jelent arcvesztés nélkül élni.
Ma ünnepli fennállásának 25. évfordulóját a Petőfi Irodalmi Múzeum keretei közt működő Digitális Irodalmi Akadémia, közismertebb nevén: DIA. Az immár nagymúltú projekt egyik lényeges hozadéka, hogy teljesen ingyenesen nyújt hozzáférést a magyar irodalom jelentős műveihez, minőségi, ellenőrzött forrásnak számító szövegbázisát évről évről bővítve szolgálja világszerte a magyar olvasókat. Az évfordulós ünnepségen hangzott el Demeter Szilárd főigazgató köszöntőbeszéde.
Volt már szobor, bélyeg, busz, iskola, találkozó, szavalóverseny, egyesület, utca, előadás, 200. Mi az? Pontosabban: ki az? Természetesen Petőfi Sándor.
Lehet-e még Petőfiről újat mondani? Lehet-e még vele és a műveivel úgy foglalkozni, hogy valami olyat mutassunk, amit addig még senki, vagy csak kevesen? Persze, erről biztosan meg van mindenkinek a maga véleménye, de őszintén, a Petőfi-emlékév kilencedik hónapjában már majdnem azt hittem, hogy a fent feltett kérdésre az én válaszom a nem, dehogy, mindent hallottam már, köszönöm lett volna.
Kétszáz éve született, egy esztendőben Petőfi Sándorral. Azokban a mozgalmas márciusi forradalmi napokban ott volt az élbolyban, és később is kitartott a forradalom mellett. Előbb Egressy Gábor délvidéki kormánybiztos mellett volt írnok, majd a szegedi önkéntes nemzetőr-zászlóaljban számvevő hadnagy lett, a forradalom végnapjaiban Perczel Mór főhadnaggyá nevezte ki.
„Túl korai még ez a kötet, túl hirtelen és váratlanul kellett ennek a pályának lezárulnia” – meséli Balázs Imre József, a Szőcs Géza: Összegyűjtött versek című – most megjelent – kötet szerkesztője. A könyv a három éve elhunyt költőre, Szőcs Gézára emlékezik, aki idén töltötte volna be hetvenedik életévét.
A Petőfi Irodalmi Múzeumban ünnepelték a három évvel ezelőtt elhunyt Szőcs Géza költő 70. születésnapját, ahol a Szőcs Géza 70 című emlékalbum bemutatója apropóján látható volt az Írókorzó című portréfilmsorozat Szőcs Gézáról szóló epizódja, és megnyitották a Szőcs Géza arcai című kamarakiállítást és bemutatták a Fekete Sas Kiadó gondozásában megjelent A kolozsvári sétatér című hangoskönyvet, valamint a Helikon kiadó által megjelentetett Összegyűjtött versek című könyvet is.
Hogy ki volt Szőcs Géza, azt tudjuk. Tudjuk? Nem tudjuk. Sok Szőcs Géza létezett, mindenkinek volt egy Gézája. Géza maga is többféleképpen jelent meg, mikor hogy hozta kedve. Ha éppen úgy, akkor magyarként, máskor kínaiként, vagy delfinként, vagy hattyúként, aki indiánként tért vissza Amerikából, jött, mert segítenie kellett Segesvárnál Bem apónak, és így tovább a véges-végtelenségig.
Most az a kérdés foglalkoztat, hogy mi, akik utána itt maradtunk, mennyire vagyunk felkészültek, hogy hozzányúljunk ehhez az örökséghez? Ha leosztva is, ha töredékeire bontva is képesek vagyunk-e folytatni a munkát? Van-e bennünk elég hit, tudás, elszántság és különösen képesség a tiszta gondolkodásra, az önzetlenségre, amellyel személyes és közösségi problémáinkban dönteni tudunk és van-e megfelelő érzékenységünk a szépre, a jóra, ami hitelessé tesz bennünket mindeközben?
Az értelmező és az értelmezett ugyanazt a toldalékot kapja, két megoldás is van, tehát vagy a Kopolyai út második ütemének, a belterületi szakasznak a felújítási tervei, vagy a Kopolyai út második ütemének, a belterületi szakasz felújításának a tervei. De a mostani megoldás nem jó.
Valamikor a kiscserfei hegyen, ahol apám szőleje volt, a szomszéd parasztember hívott: „Gyere velem, gyerök, a másik högyre, van ám ott sok mukucs meg pöle!” Átszekereztünk hát Förhénc hegyre, ahol sajnos mukucsok nem mutatkoztak, viszont a korabeli dalból mókusnak ismertem azokat.
,,A vers a Föld útja a Nap körül”[1] – írja Szőcs Géza 1976-ban. A költészet és a költészet búrájában születő mindenkori vers definiálására hivatott költő a létezés misztériumát az irodalom ágas-bogas, labirintusszerű univerzumán belül igyekezett megérteni, értelmezni, továbbadni és közvetíteni nekünk, halandó embereknek.