Pál-Lukács Zsófia: A művészet és a nyelv születése

2021. október 14., 09:37
Forrás: Facebbok/Balázs Géza

A nyelv mérhetetlen gazdagsága. Bemutatták Balázs Géza A művészet és a nyelv születése című könyvét a Nemzeti Színházban

Hogyan lehet visszamenni a nyelv eredetéig, megtalálni a művészet és a nyelv kialakulása közötti párhuzamokat? – ezzel az összetett kérdéssel foglalkozik Balázs Géza professzor új könyve, A művészet és a nyelv születése, melyet október 12-én mutattak be a Nemzeti Színházban, a magyar kultúra „fellegvárában”, ahogy erre a bemutatón utaltak.

A könyvbemutatón részt vettek dr. Arató Balázs, a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága elnöke, Terdikné dr. Takács Szilvia nyelvész-antropológus, a Petőfi Kulturális Ügynökség Kazinczy Műhelyének munkatársa, dr. Hauber Károly, a pápai Türr István Gimnázium középiskolai tanára valamint Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház főigazgatója. A könyvbemutatóhoz kapcsolódó kiállítást Prokopp Mária Széchenyi-díjas művészettörténész nyitotta meg, a rendezvény házigazdája pedig dr. Pölcz Ádám nyelvész, az ELTE TÓK egyetemi adjunktusa, a Petőfi Kulturális Ügynökség Kazinczy Műhelyének programigazgatója volt. Az eseményt dr. Arató Balázs nyitotta meg, aki Balázs Géza munkamódszerét a világutazó jártasságához hasonlította; meglátása szerint lényeges, hogy Balázs Géza professzor a munkáiban nem kinyilvánít, hanem érvel, és ez sajátossá teszi a megközelítését.

Balázs Géza neve a magyar kultúrában fogalommá vált, sokoldalú tevékenységét jól ismerik szerte a Kárpát-medencében, egyedi stílusa és tudományos megközelítésének újszerűsége már az egyetemista éveinek témaválasztásaiban is megmutatkozott. Amint a könyvbemutatón részt vevők kiemelték, Balázs Géza tudományos életpályájának elején is tabudöntögető témákkal foglalkozott, így választotta kutatási témának a firkálások és a tetoválások nyelvtudományi alapokra helyezését. Balázs Géza ma is meglepődve tapasztalja, hogy „mennyire belterjessé válik az akadémiai tudományos közélet” (8.), ahogyan erre a könyvének előszavában is utal, s ezt a szemléleti sajátosságot a könyvbemutatón többen kiemelték.

Mivel meggyőződése szerint a napjainkra jellemző paradigmakövető módszerek „béklyóba kötik a szabad szellemet, megölik a kíváncsiságot” (8.), új könyvében a „metafizikai, szerves megközelítéséket” helyezi előtérbe. A nyelvi jel természeti alapú vizsgálódásában Karácsony Sándor és Hamvas Béla filozófiája, Czuczor Gergely és Fogarasi János nyelvészeti kutatásai, Tánczos Vilmos és Szilágyi N. Sándor munkássága jelenti számára a kiindulópontot. Ezek a gondolkodók azért különlegesek Hauber Károly tanár úr szerint, mert a tudományos megközelítésekben is az embert keresték. Hamvas Béla gondolatrendszerének hatása ugyanakkor a könyvbemutatón jól látszott: a beszélgetéseknek Hamvas Béla gondolatainak felolvasása adott ütemet, a magyar gondolkodó nyelvelméleti téziseit a Nemzeti Színház művésze, Bordás Roland mutatta be.

Lehetséges, hogy új nyelvtudomány jön létreÍ? – kérdezte Terdikné dr. Takács Szilvia. A modern ember fél a metafizikától, vagy legalábbis zavarba jön tőle, de nem igaz ez az állítás Balázs Géza professzora, aki holisztikusan vizsgálódik, az intuitív tudásnak kiemelt jelentőséget tulajdonít, nem csak a racionálisnak (az intuitív tudásról lemondott a tudomány, ezért deszakralizálódott) – emelte ki a könyvet méltató beszédében.

Több szempontból is inspiráló lehet az olvasónak a könyv. Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház főigazgatója számára az olvasás felelevenítette a filológusi tanulmányaihoz kapcsolódó élményhalmazt, ugyanakkor több párhuzamot fedezett fel a könyvben kifejtett gondolarendszer és a színpadi munka között. Mint mondta, mindkettőnek ugyanaz a célkitűzése: megtalálni az ősnyelvet (a színház az ősgesztust keresi a színpadon, valamint az összhangot a szóval, hogy megtalálja a választ arra, hogyan tud egy szó erősen szólani). De Vidnyánszky Attila a könyv olvasása során arra a hihetetlen felelősségre is gondolt, amelyet a megtalált szó révén magunkénak kell éreznünk, hiszen mint mondta, az elmúlt harminc-negyven év éppen arról szólt, hogyan súlytalanítsuk a szót.

Dr. Hauber Károly szerint minden igazi tudós azért vizsgálja a tárgyát, mert a keletkezésről akar megtudni valamit. Balázs Gézát nyelvészként is a teljesség foglalkoztatta, ezért fordult az antropológia és a néprajz felé. Amikor azt kutatja, hogy a természet és az ember kapcsolata miként érhető tetten – álmokról, mítoszokról, folklórról gondolkodik –, a témakört nagyszerűen kapcsolja össze a művészetekkel, mivel meggyőződése szerint a művészet és a nyelv egy tőről fakad, első sorban az absztrakció révén kapcsolódnak össze.

Prokopp Mária művészettörténész egy lényeges útravalót is megfogalmazott a bemutató kapcsán: ne alacsonyítsuk le az anyanyelvünket, tudjunk az emberi létünkből adódó méltóságunknak a nyelvünkben is mindennap megfelelni.