Pál-Lukács Zsófia: „Jobban is ismerhettem volna” – Száz éve született Mészöly Miklós

2021. január 19., 02:35
Mészöly Miklós a dolgozószobájában (Budapest, 1987) - Fotó: Kertész Dániel/Forrás: Wikimedia Commons

Mészöly Miklós életműve számomra mindig is komoly munkát jelentett, azonban egyetemista koromban képtelen voltam közel férkőzni hozzá. Hiába olvastam el a Megbocsátás (Szépirodalmi, 1984) vagy a Film (Magvető, 1976) című műveit, melyeknek nemrég megjelent orosz fordításuk is, idegen terep volt ez a próza. Hatástörténetét figyelve még most, ennyi év távlatából nézve sem meglepő a kívülállásom, hiszen ha csak a Műhelynaplók (Kalligram, 2007) című kiadványt kezdjük el olvasgatni, abból is jól látszik, mennyire szerteágazó volt az érdeklődése és persze a tudása. Pedig igazán nagy lehetőségeket tartogatott a pécsi irodalom tanszék azoknak, akik érdeklődtek a Mészöly-poétika iránt. Itt oktatott Thomka Beáta, az életmű elismert kutatója, aki sokat tett azért, hogy hagyatékát a méltó helyen kezelje a magyar kultúra és irodalomtudomány. Itt dolgozott Bagi Zsolt, aki ugyan Nádas Péterrel foglalkozik, de közvetetten a Mészöly-opus értelmezője is, hiszen a két életmű és életút nagy találkozásai, a legendás Kisorosziban töltött közös évek és kivételes barátságuk, a lényegében közös elvonulás meghatározzák írásművészetük alakulástörténetét. (Bagi Zsolt a Szekszárdon és Kisorosziban rendezett emlékkonferenciák és megemlékezések egyik központi alakja, résztvevője máig.) És ugyanitt munkálkodott Szolláth Dávid, aki idén, Mészöly Miklós születésének 100., halálának 20. évfordulóján új megközelítéseken és ismereteken alapuló nagymonográfiát írt (az első monográfia 1995-ben jelent meg, szerzője Thomka Beáta). Érdekes egybejátszás, hogy éppen az író születési helyéhez, Szekszárdhoz közeli campuson formálódtak és indultak útnak ezek a kutatói munkák.

Mégis, talán ennél is szerencsésebb helyzetben van az, aki most szeretné olvasni vagy újraolvasni a Mészöly-életművet, hiszen az utóbbi években-évtizedekben megkezdődött a „rehabiliztációja”, jóvátétele a Rákosi- és Kádár-korszakban tapasztalt kiszorításnak, elnyomásnak (az életmű színházi részét például ellehetetlenítette az akkori kultúrpolitika). Most a primér szövegek mellett hasznos tudományos munkák, konferenciák és emlékkonferenciák, kiadványok, valamint a Petőfi Irodalmi Múzeumban található Mészöly-hagyaték alapján is alaposabban tájékozódhatunk. Ezekhez kapcsolódik a Mészöly Miklós-centenárium[1] vagy az egyes irodalmi folyóiratok tematikus blokkja, köztük a Műút vagy a Jelenkor folyóiraté. Sokatmondó, hogy ezeken a „fórumokon” mint a 20. századi magyar irodalom egyik legjelentősebb írója jelenik meg, akit poétikai sokszínűsége világirodalmi rangú alkotókhoz kapcsol. S a szikár és redukcionista írásmódhoz, pontosságelvű alkotáshoz[2] olyan személyiség és élettörténet társul, amit jó, ha közelebbről figyelünk. Érdemes elolvasni például azokat a feljegyzéseket, visszaemlékezéseket, riportanyagokat, amelyek a Kisorosziban töltött időszakkal kapcsolatosak. Van valami kultuszteremtő hatása annak, hogy egymáshoz közel, egy-egy faházban dolgoztak Nádas Péterrel, ahol rendszeresen megfordultak napjaink jelentős alkotói, sőt olykor busszal érkeztek a látogatók. Ezeket olvasva megérinti az embert a „hely szelleme”[3], valamint az az alkotói és alkati hozzáállás, ami Mészöly sajátja volt. Szolláth Dávid mondja egyik interjúban: irigyli azokat, akik Mészöly barátai lehettek,[4] Krasznahorkai László pedig így emlékszik vissza: „Az ő barátsága, bizalma és szeretete után nagyon sokáig alig voltam képes újra hinni valakiben.”[5] De emberi és irodalmi értékét összességében is jól példázza, hogy Angyalosi Gergely apafigurának nevezi, aki nagy hatással tudott lenni a fiatal írókra.[6] Ezt a hatást érhetjük tetten a Forrás folyóiratban megjelent összesítésben, a Gerőcs Péter–Dér Ásia Privát Mészöly című munkájában. Sokféle Mészöly-élménnyel találkozhatunk itt, melyeket a vele közvetlen barátságba került írók és irodalmárok fogalmaznak meg, így Nádas Péter, Esterházy Péter, Kukorelly Endre, Krasznahorkai László, Márton László, Szigeti László, Szegedy-Maszák Mihály, Szörényi László.[7] Szintén átfogó és izgalmas kitekintést ad Láng Zsolt esszénovellája, a Miniatúr húsdaráló.[8] S persze az irodalmi szövegekben is felfedezhető ez az irodalmi és alkati hatás. Számomra emlékezetes a nemrég megjelent Magyar Copperfield című Bereményi Géza-önéletírásban az a kitérő, amikor feleleveníti, milyen volt suhancként találkozni a nagy nevű íróval a születésnapi ünnepségén. Mikor belépett az ünneplők közé, egy nagyon jóképű embert látott, innen tudta, hogy akit lát, nem más lehet, mint maga Mészöly. Kétségtelen, Mészöly hódító személyiség volt (Márton László)[9], nemcsak írói és esztétikai szempontból, de kapcsolataiban is, ami persze meghatározta a feleségével, a kolozsvári származású pszichológusnővel, Polcz Alainnel való viszonyát, amit kiadott levelezésük is árnyal (A bilincs a szabadság legyen, Jelenkor, 2017). Irodalmi szempontból is jelentős találkozás volt kettejük története, s külön érdekesség, hogy Mészöly halálát követően olvasottabb lett a feleség Asszony a fronton című műve. Házasságukban „két nagy ember” találkozott, egyik közülük akkor született, amikor Pilinszky János,[10] s első novellája Camus Az idegen című művével egy időben jelent meg. Még ma is talány számomra ez a „szép ember.” (Kukorelly Endre[11])

 



[1] https://meszolymiklos.hu/meszoly-100/
[2]http://www.forrasfolyoirat.hu/1202/gerocs-der.pdf
[3] https://www.youtube.com/watch?v=gU_hjWwOUUM&ab_channel=DanubiaTelev%C3%ADzi%C3%B3
[4]http://www.konyv7.hu/magyar/menupontok/felso-menusor/folyoirat/kulonbozo-meszolyok-leteznek--interju-szollath-daviddal
[5] http://www.forrasfolyoirat.hu/1202/gerocs-der.pdf
[6] http://www.muut.hu/archivum/36137
[7] http://www.forrasfolyoirat.hu/1202/gerocs-der.pdf
[8] https://litera.hu/irodalom/elso-kozles/-78483.html
[9] http://www.forrasfolyoirat.hu/1202/gerocs-der.pdf
[10] https://pim.hu/hu/hirek/irodalmi-evfordulok-2021-ben
[11] http://www.forrasfolyoirat.hu/1202/gerocs-der.pdf