Pál-Lukács Zsófia: Elmesélni a Himnusz regényes történetét – Interjú Tuza Norbert filmrendezővel

2021. február 10., 07:22

Vannak meghatározó kulturális értékeink, melyekre gyakran evidenciaként tekintünk, s csak ritkán foglalkozunk azzal, mi lehet az eredettörténetük, hogyan váltak alapkövekké, miképp lehetnek ma is az identitásunk részei. Kölcsey Ferenc Hymnus című költeménye is ilyen, ami kétségtelenül Erkel Ferenc zenéjével alkot számunkra egységet (még ha tudjuk is, hányféle átdolgozás született). Vajon milyen indíttatásból készít a téma kapcsán dokumentumfilmet egy fiatal filmrendező, aki társaival nemcsak a Zenélő Budapest 2020, a KameraZene és a ZeneHorizont komolyzenei műsorok rendezője, de ismert reklámfilmek alkotója is? Hogyan lehet „korszerűen” elmesélni, bemutatni a Himnusz regényes történetét, és ki lehet a célközönsége?

Tuza Norbert - Forrás: Ambient Pictures

A Himnusz regényes története című dokumentumfilmet a Budapesti Filharmóniai Társaság és az Erkel Ferenc Társaság készíttette, te pedig a film rendezője vagy. Korábban már dolgoztál hasonló témákkal. Honnan ered az ilyen irányú érdeklődésed, motivációd?

– A Budapesti Filharmóniai Társasággal ez már a sokadik közös munkánk, nagyjából a harmincadik közös komolyzenei filmtartalmunknál járunk. A zene mindig is nagyon közel állt hozzám, kisgyerek korom óta tanultam zenélni, gitáron és zongorán aktívan játszom is a mai napig hobbiszinten. Sok könnyűzenei videóklipet is készítettünk korábban az állandó filmkészítő alkotó társammal, Szín Róbert operatőr-vágóval, azaz a mi Ambient Pictures csapatunkkal, így tényleg mondhatom, hogy számos oldalról kötődöm és kötődünk a zenéhez. A Csáth Géza zenei világát feltáró dokumentumfilmünk bemutatását követően nem sokkal úgy éreztük, elérkezett az idő, hogy elmeséljük a Himnusz születésének történetét is, hasonló módon, számos kiváló zenével, különleges múzeumi felvételekkel, illetve ritka, archív anyagokkal illusztrálva.

Forrás: Ambient Pictures

– Az volt a kiindulópont, hogy egy komplex anyag készüljön a Himnusz történetéről. A közreműködőkön kívül mások is segítették a kutatómunkát?

– A film legfőbb életre hívói Tóth László, a Budapesti Filharmóniai Társaság elnöke és Somogyváry Ákos, az Erkel Ferenc Társaság elnöke. Kettejük motívációja pedig onnan ered, hogy a Filharmóniai Társaságot maga Erkel Ferenc alapította 1853-ban, míg Somogyváry Ákos amellett, hogy Erkel Ferenc szépunokája, az ő örökségét képviselő társaságot is vezeti, így adta magát a terv, hogy kettejük fellelhető információi és történetei alapján már elkezdődjön a film alapjainak és forgatókönyvének összeállítása, Tóth László vezetésével a Filharmóniai Társaság égisze alatt. A célunk kezdettől fogva egyértelmű volt: a valaha készült legátfogóbb anyag összeállítása a Himnuszról, mégis relatíve rövid idő alatt fogyasztható, izgalmas, látványos, „fiatalos stílusú” tartalom formájában. A szerkesztési munkában a két műsorvezető hölgy a filmből, Juhász Anna és Becze Szilvia is óriási segítség voltak a saját tartalmi ötleteikkel és kutatásaikkal. Őket már tulajdonképpen a film előkészületeinek második lépéseként fel is kértük e szerepekre, annyira világos volt már az elején számunkra, hogy ezt velük együtt képzeljük el megvalósítani. 

 – Rendezőként mi volt az alapelved, amit követtél?

– Számomra minden egyes filmünk kapcsán mindig az az első számú alapelv – kissé leegyszerűsítve most –, hogy a néző a világ legtermészetesebb, leginkább magától értetődő dolgának érezze, hogy éppen az adott tartalmat nézi. A filmkészítés nagyon komplex folyamat, filmszakmai szempontból millió kis összetevő és paraméter tökéletes együttállására mondja azt a nap végén a néző, hogy „Na, ez jó film”.  Ami viszont nekünk ez a millió kis összetevő és paraméter, azt a nézőnek egyetlen, remekül kitalált egységnek kell látnia, hallania és éreznie rögtön, ott, abban a szent pillanatban, ahogy találkozik vele – nem hosszas gondolkodást és elemzést követően. Egy olyan szerteágazó és összetett történet esetében, mint a Himnusz keletkezése, erre a közvetlenségi szempontra kiemelten figyeltünk. 

 – A narrátor helyett beszélgetőpartnerek mesélik el a történetet. Miért választottad ezt a megoldást?

 – Ez határozottan az iménti, a nézői befogadást segítő, az alkotói közvetlenséget hangsúlyozó hozzáállásunk eredménye. Jóval személyesebb és „ismerősebb jellegű” élményt biztosít a műsorvezetők párbeszédes „sztorizása” ebben az esetben, ebben a terjedelemben és információmennyiségben, mint egy narrátor hangjának használata a háttérből. Az persze máskor remek módszer. Hozzátéve, hogy Juhász Anna és Becze Szilvia eleve az irodalmi és zenei beszélgetések profi szakértői a saját területeiken, így már a forgatás tervezési fázisában is az ő karaktereikkel próbáltuk elképzelni ezt a közvetlen, szórakoztató mégis informatív-doku hangulatot. 

– Kölcsey Ferenc vagy Erkel Ferenc portréja hangsúlyosabb a filmben?

– Igyekeztünk nagyon komolyan törekedni arra, hogy végig egyensúlyban legyen a szerepvállalásuk a filmben, akárcsak a Himnuszban magában. 

– A film a Himnusz keletkezési körülményeire és utóéletére is rálátást ad. Mit gondolsz, hol ért véget – ha véget ért – a Himnusz története? 

– Szerintem ebben a történetben talán éppen az a legszebb, hogy folyamatosan formálódik és reagál azokra, akiket mindenkor képvisel. Minket is ez inspirált a történet bemutatására, és a filmben is feltettük a kérdést, hogyan szólhat majd száz év múlva és hogyan tekinthetnek majd vissza az odáig vezető útjára. 

– Tervezel még hasonló témájú munkát a közeljövőben?

– Igen, dokumentarista és kultúrtörténeti jelleggel mindenképp. Számomra a sok fikciós munkánk mellett nagyon izgalmas a valódi, történelmi témák megismerése és kidolgozása is film formában. A Budapesti Filharmóniai Társaság és a közreműködő művészek pedig mindig kiváló társaink ezek megvalósításában.