Pál-Lukács Zsófia: Úri elegancia – Százhúsz éve született Szerb Antal

2021. május 01., 08:46

Ki mindenkinek a történetét mondja el Szerb Antal élettörténete? Így is közelíthetünk a százhúsz éve született magyar író, irodalomtörténész életművéhez, amit én most e kérdés felől szeretnék kicsit áttekinteni. Pontosabban nem is az egész életműnek a kiemelkedő történéseire figyelek, amelyekhez valamiképpen kapcsolódni tudunk (olvasmányaink, irodalmi érdeklődésünk vagy tanulmányaink révén, például az irodalomérettségire készülve stb.), inkább csak egy kultúrtörténeti jelentőségű mozzanatra.

Szerb Antal portréja. MTI Fotó: Czimbal Gyula

Aki járt a marosvécsi kastélyban, tudja, hány neves író kötődik valamiképpen az ottani, valamikor pezsgő élethez, hiszen a kastély sokoldalú irodalmi és kulturális tevékenységnek volt a helyszíne. Érdemes kiemelnünk például a báró Kemény János kezdeményezésére 1926 júliusában megszervezett első Erdélyi Helikon találkozót, illetve az ehhez kapcsolódó későbbi irodalmi szerveződéseket, aminek eredményeképpen ezt a korszakot Erdély legfontosabb kultúrtörténeti időszakaként is emlegetik. Az írótalálkozókon részt vevő alkotóknak maga Kemény János küldte el a felkérőlevelet, s a báró érdeklődése és kultúra iránti elköteleződése révén neves írók, költők csatlakoztak a találkozóhoz, amelyet 1944-ig minden nyáron megszerveztek. Ezekkel kapcsolatosan nemcsak az lehet meglepő, hogy az Amerikai Egyesült Államokban született, majd apja halála után amerikai édesanyjával Erdélybe települt báró kész volt nagy összegekkel támogatni a irodalmi, kulturális és tudományos életet (a kultúra mellett élete végéig kitartott, saját fizetését ajánlotta fel például az ellehetetlenített színészeknek), hanem hogy olyan irodalmi programot tudott kialakítani, ami révén az erdélyi Helikon mint „kultúrbomba” vonulhatott be a köztudatba. Így például az Erdélyi Szépmíves Céh könyvkiadó a helikoni munkaközösség tizennégy könyvsorozatában adott ki jelentős műveket. Ehhez a Kemény János, illetve felesége, Augusta Paton által képviselt szellemiséghez csatlakozott Szerb Antal, amikor jelentkezett 1930-ban az Erdélyi Helikon folyóirat által hirdetett pályázatra, amelyet a magyar irodalom történetének megírására tettek közzé.

Makkai Sándor püspök, a zsűri tagja (Babits Mihály és Bánffy Miklós mellett) így fogalmaz az irodalomtörténeti pályázattal kapcsolatosan: „A mű szóljon az egész magyar társadalomhoz, de elsősorban a kisebbségi sorban élő magyarsághoz. Hozza közel a jelentős magyar alkotásokat főként a mai nemzedékhez, s mélyítse el a magyar irodalom tanulmányozásának vágyát.”
Tudjuk, hogy ennek a felhívásnak Szerb Antal a legjobb tudása szerint eleget tett, nem csoda, hogy a bírálók neki ítélték oda a díjat, amellyel a könyv megjelenésekor a 100 000 lejes pályatételen felül a Kuncz Aladár hagyatékából származó 30 000 lejes jutalom is járt. Szerb Antal az előszóban így reflektál a korabeli viszonyokra: „Irodalmunk történetével foglalkozni, mint Kazinczy és Kölcsey korában, ma újra a kulturális lojalitás kérdése.”

Az irodalomtörténeti munka Szerb Antalnak országos hírnevet szerzett, s Erdélyhez való kötődését a marosvécsi kastély is őrzi valamiképpen. Érdemes megnézni a szalonokban található fontos képi anyagot, könyveket, kiadványokat, noha elkeserítő szembesülni azzal a változással, amit a kastély elszenvedett. De a korabeli helyszín és az itt képviselt értékek egyébként is jól illenek Szerb Antalhoz is, polgári világlátásához, nagyvonalúságához, úri eleganciájához. Ezt az eleganciát a művei hordozzák, ugyanakkor életvitelével – pontosabban életstílusával – szintén igazodott hozzá. Havasréti József irodalomtudós „elegáns intellektualizmus”-nak nevezi ezt a minőséget. Ezt érhetjük tetten az irodalomtörténeteiben. Igaz, ő írónak tartotta magát, „akinek témája átmenetileg az irodalomtörténet volt”. Ezt láthatjuk az Utas és holdvilág című lélektani regényben vagy A Pendragon-legenda című művében, hogy csak a legismertebbeket említsük. Persze tudjuk, hogy Szerb Antal irodalmi munkássága jóval több volt ennél. Már fiatalkorában foglalkozott alkotással, a budapesti piarista gimnáziumban Sík Sándor magyartanár támogatta irodalmi érdeklődését, ezt vitte tovább az egyetemi tanulmányai során, amit követően doktorrá avatták. Később publikál a Nyugatban, ír, fordít, tevékeny szellemi életet él.

Bonczidai Éva | A szemtanúság meghittsége – Kemény Jánosné Augusta Paton önéletírásáról
„A falu bábája, félig görög, félig török nő, kidugta fejét az ajtórésen, és elkiáltotta magát: Kislány! Kislány!” – így kezdődik a báró Kemény Jánosné Augusta Paton önéletrajzi írásaiból a Szépmíves Könyvek-sorozatban megjelent sajátos emlékirat. Az eddig kiadatlan vagy elfeledett kéziratok feltárását célul kitűző, XIX. és XX. századi emlékiratok, naplók, kultúrtörténeti munkák megjelentetésére specializálódott kiadói műhely vezetőjével, Kovács Attila Zoltánnal beszélgettünk.

Érdekes, hogyan változik mai napig ennek a sokoldalú, a színvonalas lektűrirodalomhoz sorolt alkotónak a megítélése, kanonizálása. Ma már többen foglalkoznak azzal, hogyan épül be a neve az irodalmi (köz)tudatba, s mintha egy újfajta érdeklődésről lehetne beszámolni, de ha jól sejtem, Szerb Antal ebben a kánonban még most sincs egyértelműen jelen, életműve most is a magaskultúra és a populáris kultúra között helyezkedik el (persze ezek a leíró fogalmak ma már szintén vitatottak). Jól tudjuk, nemcsak az ő élete végződött tragikusan a Helikon szellemiségét képviselők közül, noha a legtragikusabb vég neki jutott. A háború Kemény János családját is tönkretette, de nem csillapíthatta alkotói kedvét, a kultúráért vívott harcát. Ez a mindenekfelett álló cél közös kettejük történetében.