2022. március 19-én töltené be 85. életévét Gergely József költő, a lévai Pedagógiai Szakközépiskola mellett működő legendás Juhász Gyula Irodalmi Színpad ikonikus rendezője, amatőr színész, aki 2007. január 9-én oly szerényen és magányosan távozott el közülünk, mint ahogy élt.
Gergely József kiváló költő volt és a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának tagja. Az 1960-as években a Nyolcak csoportjával indult és publikált az Irodalmi Szemlében. Hosszú kényszerhallgatás után 1997-ben megjelent Milyen szél címen a verseskötete.
„Ritkán írt és ritkán ír. Amit azonban papírra vet, az míves munka. Költőt avatunk? A költők kortalanok, a versek élnek. Neki ilyen sors jutott. Viseli, mint minden ember a keresztjét. Mint a bibliai Elítélt.” Ezt Mészáros Károly írta Gergely József kötetének utószavában.
Az 1960-as években megalapította a lévai Juhász Gyula Irodalmi Színpadot, és rendezője lett. Megreformálta az irodalmi színpadot, új irányt teremtett, amely ma is mozgatóereje a mozgalomnak. Számos belföldi és külföldi sikert ért el. 1960–1973-ig a lévai Pedagógiai Szakközépiskolán magyar nyelvet és irodalmat oktatott. Kiváló pedagógus volt, mesteri módon, sokoldalúan formálta egyéniségünket. Oktatói módszerei messze meghaladták a középiskolai fokot, kreatív és magas színvonalú élményórái sok-sok új ismeretanyaggal gazdagítva jóval megelőzték korát. Hivatását magas fokú felelősségtudattal és hozzáállással végezte, hisz a tét a jövő pedagógusai voltak. Tette mindezt oly korban, amikor bűn volt a tudás és a gondolkodás! A tanítványai számára négy kiváltságos, boldog, de egyben „Godot-ra váró” évek voltak ezek. Ő volt számunkra a kezdet, általa lettünk, vagyunk és leszünk.
A Gergely-kód hordozói vagyunk, időnként kiközösítettként, de büszkén! 1968-ban nyilvánosan elítélte Csehszlovákia szovjet megszállását, ezért, és igényes, bátor irodalmi színpadi rendezései miatt, feketelistára kerül. Meghurcolták, majd tanári állásából elbocsátották. Több mint húsz évig munkásként dolgozott. A 90-es években, nyugdíjazásáig, visszatérhetett tanári hivatásához.
Gergely Józsefet az egykori tanítványai in memoriam kitüntetésre javasolták. A Szlovákiai Magyar Pedagógus Szövetség posztumusz Vankó Terike-díjat adományozott neki pedagógiai munkásságáért a „szlovákiai magyar óvónők oktatásában kifejtett eredményes munkája elismeréseként”. 2009. május 30- án, Füleksávolyban került sor emléktáblája ünnepélyes leleplezésére a sávolyi általános iskola falán, ahová egykor gyermekként járt, és ahol néhai édesapja, id. Gergely József iskolaigazgatóként működött. Ezen a napon személyesen adtam át a posztumusz Vankó Terike-díjat a Gergely családnak. Mint volt tanítvány, az ember, a tanár és a költő emléke előtt szeretnék tisztelettel fejet hajtani.
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2022. januári számában)
Más időket élünk. Járványidőket. Öregjeink félig vagy egészen oltatlanok. Találkozásról szó sem lehet. Találkozás nélkül viszont kártyázásról sem. Márpedig nem játék a játék, ha nem játsszák. Nem játékleírás a -leírás, ha nem tudják játszani is; ha rögzítője nemcsak hatasszonyozni nem tud, de kártyakedvét, rutinját is gyerekkorában hagyta. Így hozta az élet: nem hozta vissza eddig. Most viszont, ha körülményesebb is, de megtanulom. Telefonon keresztül kártyázunk. Lévai Lajcsi bácsi meg én.
Dálnoky Réka, Elise Wilk és Székely Csaba drámát írt a #metoo mozgalom témájában, Nem történt semmi címmel. Egy olyan, az utóbbi években hangsúlyos, sokakat érzékenyen érintő kérdéskörről van szó, mely rendkívüli módon megosztja a közvéleményt.
Kisebbségi sorban minden magyar embernek megvan a maga Himnusz-élménye, lévén a nemzeti imádságunk vállalása egyben közösségi hitvallás is, melyet olykor – elkeseredettebb időkben, ahogyan keletkezésének pillanatában is – rejtegetni kellett. Erkel Ferenc emelkedett, ünnepi zenéje olykor eljutott hozzánk a rádió hullámain, de Kölcsey Ferenc versének megismerése már komolyabb kihívást jelentett a délvidéki ifjú nemzedékek számára.
I. Sándor jugoszláv király nyugati szövetségeseinek nyomására, valamint hogy a diktatúra helyzetét megszilárdítsa, 1931. szeptember 3-án új alkotmányt bocsátott ki. Ez volt az úgynevezett oktrojált alkotmány, amely megteremtette a feltételeket a parlamenti választás megtartására. A november 8-án megrendezett esemény azonban egypárti szavazás volt csupán, amelyen csak a Jugoszláv Radikális Paraszt-Demokrata Párt indulhatott el.
Nézem a könyvespolcot, a rajta sorakozó Gion-köteteket… azokat, amelyeket még az újvidéki Forum adott ki, no meg az újabbakat, amelyek a pesti Osiris és Noran kiadásában láttak napvilágot. Hihetetlenül korán lezárult alkotói életpályája tárgyiasult darabjai sorjáznak a családi könyvtárban.
Sokan neheztelnek a bolti eladókra, a gyorséttermi személyzetre, hogy nem eléggé udvariasak. Pedig talán el sem hisszük, hogy mennyi pontatlan rendelésből, meghatározásból kell kihámozniuk az értelmet, és mennyi olcsó tréfához, jópofáskodáshoz kell jó képet vágniuk.
Altorja hosszú főútján haladva különös látvány a történelem viharait megélt Apor-birtok: félig befalazott barokk kapuzatok, tégla-, kő- és betonkerítések, az egykori „társas” által építtetett istállók és raktárak sorakoznak egymás mellett. A telekre lépve a valamikori park öreg fái közül alig találunk egyet-kettőt, ami azt sugallja, hogy itt is láncfűrésszel kezdte térhódítását a kommunista rezsim.