Egy csíksomlyói házban gyűlnek össze a különböző helyekről érkező zarándokok, miközben a házigazda, Lajos, a közbirtokosság újonnan választott elnöke – a közösség javainak megóvására hivatkozva – eszement ötlettel áll elő a búcsújárásra vonatkozóan, és az sem érdekli, hogy ezáltal az egyházzal is konfliktusba keveredik. Hagyományok, búcsús történetek, egyéni sorsok vannak felsorakoztatva a drámában, mindez bőségesen fűszerezve humorral. A Petőfi Irodalmi Múzeum Örkény István-ösztöndíjasaként írta meg Péter Beáta a Búcsújárást. Az első felvonás 2017-ben, a második a pápalátogatás időszakában, a harmadik a koronavírus-járvány sújtotta pünkösdi időszakban zajlik.
A magyar kultúra napján Kozma Attila, Márdirosz Ágnes, Vass Csaba, Borsos Tamás, Dálnoky Csilla, Giacomello Roberto és Pap Tibor felolvasásában hallhatták az érdeklődők Lajos (közbirtokossági elnök), Magdolna (a felesége), Anti bácsi (moldvai zarándok), Asztrik (ferences szerzetes), valamint Elvira és Zoltán (magyarországi zarándokok) találkozását.
A felolvasás után Boros Kinga dramaturg faggatta a szerzőt, aki, mint kiderült, maga is először hallotta megszólalni a szöveget. A drámaíró mesélt a darab keletkezésének körülményeiről, arról, hogy milyen nehézségekkel szembesült az alkotás során. „Nemcsak az volt a cél, hogy felvillantsam, felsorakoztassam ezeknek az éveknek az eseményeit, hanem, hogy a történeten belül ezek a szereplők eljussanak valahová. Aki tudott róla, hogy írom ezt a drámát, volt, hogy leállított az úton, vagy felhívott telefonon és elmesélte, hogy milyen élmények fűzik őt Csíksomlyóhoz. Rengeteg ilyen történettel találkoztam azóta, ez is azt jelenti számomra, hogy elég sokunknak fontos ez a téma.”
Boros Kinga elmondta, a próbák során élvezték, hogy igencsak színesek a figurák, hogy „van rajtuk, amit játszani”, de egyben nehézség is volt, hogy ne csússzanak át paródiába.
Péter Beáta hozzátette, úgy érzi, ilyen szempontból is pengeélen táncolt a megírás során, a tematika szempontjából pedig mindenképp. „Asztrik mondja: Csíksomlyó mindannyiunké. És ilyen vonatkozásban egy adott pillanatban nagyon éreztem, és most is érzem, hogy alkotói szabadság ide vagy oda, de Csíksomlyóról nem lehet akárhogy és akármit írni. Ez megdolgoztatott, hogy meddig lehet elmenni a poénokkal is úgy, hogy ne legyen sértő. Erre próbáltam odafigyelni, hogy legyen benne, amit elképzeltem, de mégse bántson senkit, mert ez a darab a hit kérdését is boncolgatja, és másnak a hitéletével poénkodni nem szabad.”
Az egyik néző kifejtette, nagyon jólesett számára hallani a poénokat, a darab egyfajta tükröt állított arról, amit mindenki tud. „Azok, akik itt vagyunk, ezeket átéltük. És valójában ezeket az attitűdöket, viszonyulásokat mindannyian érezzük, hogy ez itt benne van a helyben. Ettől nem szentségtelenedik meg Csíksomlyó, de jó ezzel szembesülni is. Sajnálnám, ha nagyon elkomolyodna a továbbiakban a darab” – tette hozzá.
hogy ez így lesz-e, megtudhatjuk március 27-én, ugyanis a színház világnapján hangzik el a Búcsújárás második felvonása, majd a tervek szerint pünkösdkor bemutatnák a teljes darabot.
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2021. februári számában)
Zemplén vármegye egykori székhelye, Sátoraljaújhely lett a magyar nyelv városa. Ezt jelentette be Szamosvölgyi Péter polgármester a magyar nyelv napjához kapcsolódó rendezvényen a magyar nyelv színpadán, a Nemzeti Színházban, 2023. november 11-én. És bemutatta a kiegészített településnévtáblát, amely hamarosan kikerül a város határára. Ne csodálkozzanak tehát, ha arra járnak – egyébként felújított, villamosított vasúti pályán és folyamatosan javuló (Miskolctól Szerencsig négysávúsított) úton.
Ma ünnepli fennállásának 25. évfordulóját a Petőfi Irodalmi Múzeum keretei közt működő Digitális Irodalmi Akadémia, közismertebb nevén: DIA. Az immár nagymúltú projekt egyik lényeges hozadéka, hogy teljesen ingyenesen nyújt hozzáférést a magyar irodalom jelentős műveihez, minőségi, ellenőrzött forrásnak számító szövegbázisát évről évről bővítve szolgálja világszerte a magyar olvasókat. Az évfordulós ünnepségen hangzott el Demeter Szilárd főigazgató köszöntőbeszéde.
Volt már szobor, bélyeg, busz, iskola, találkozó, szavalóverseny, egyesület, utca, előadás, 200. Mi az? Pontosabban: ki az? Természetesen Petőfi Sándor.
Lehet-e még Petőfiről újat mondani? Lehet-e még vele és a műveivel úgy foglalkozni, hogy valami olyat mutassunk, amit addig még senki, vagy csak kevesen? Persze, erről biztosan meg van mindenkinek a maga véleménye, de őszintén, a Petőfi-emlékév kilencedik hónapjában már majdnem azt hittem, hogy a fent feltett kérdésre az én válaszom a nem, dehogy, mindent hallottam már, köszönöm lett volna.
Kétszáz éve született, egy esztendőben Petőfi Sándorral. Azokban a mozgalmas márciusi forradalmi napokban ott volt az élbolyban, és később is kitartott a forradalom mellett. Előbb Egressy Gábor délvidéki kormánybiztos mellett volt írnok, majd a szegedi önkéntes nemzetőr-zászlóaljban számvevő hadnagy lett, a forradalom végnapjaiban Perczel Mór főhadnaggyá nevezte ki.
„Túl korai még ez a kötet, túl hirtelen és váratlanul kellett ennek a pályának lezárulnia” – meséli Balázs Imre József, a Szőcs Géza: Összegyűjtött versek című – most megjelent – kötet szerkesztője. A könyv a három éve elhunyt költőre, Szőcs Gézára emlékezik, aki idén töltötte volna be hetvenedik életévét.
A Petőfi Irodalmi Múzeumban ünnepelték a három évvel ezelőtt elhunyt Szőcs Géza költő 70. születésnapját, ahol a Szőcs Géza 70 című emlékalbum bemutatója apropóján látható volt az Írókorzó című portréfilmsorozat Szőcs Gézáról szóló epizódja, és megnyitották a Szőcs Géza arcai című kamarakiállítást és bemutatták a Fekete Sas Kiadó gondozásában megjelent A kolozsvári sétatér című hangoskönyvet, valamint a Helikon kiadó által megjelentetett Összegyűjtött versek című könyvet is.
Hogy ki volt Szőcs Géza, azt tudjuk. Tudjuk? Nem tudjuk. Sok Szőcs Géza létezett, mindenkinek volt egy Gézája. Géza maga is többféleképpen jelent meg, mikor hogy hozta kedve. Ha éppen úgy, akkor magyarként, máskor kínaiként, vagy delfinként, vagy hattyúként, aki indiánként tért vissza Amerikából, jött, mert segítenie kellett Segesvárnál Bem apónak, és így tovább a véges-végtelenségig.
Most az a kérdés foglalkoztat, hogy mi, akik utána itt maradtunk, mennyire vagyunk felkészültek, hogy hozzányúljunk ehhez az örökséghez? Ha leosztva is, ha töredékeire bontva is képesek vagyunk-e folytatni a munkát? Van-e bennünk elég hit, tudás, elszántság és különösen képesség a tiszta gondolkodásra, az önzetlenségre, amellyel személyes és közösségi problémáinkban dönteni tudunk és van-e megfelelő érzékenységünk a szépre, a jóra, ami hitelessé tesz bennünket mindeközben?
Az értelmező és az értelmezett ugyanazt a toldalékot kapja, két megoldás is van, tehát vagy a Kopolyai út második ütemének, a belterületi szakasznak a felújítási tervei, vagy a Kopolyai út második ütemének, a belterületi szakasz felújításának a tervei. De a mostani megoldás nem jó.
Valamikor a kiscserfei hegyen, ahol apám szőleje volt, a szomszéd parasztember hívott: „Gyere velem, gyerök, a másik högyre, van ám ott sok mukucs meg pöle!” Átszekereztünk hát Förhénc hegyre, ahol sajnos mukucsok nem mutatkoztak, viszont a korabeli dalból mókusnak ismertem azokat.