Ágoston Szász Katalin: Hány József Attila-kötet kell egy háztartásba?

2020. július 04., 08:39
Jánosi Andrea illusztrációja Balázs Ferenc Mesék című kötetéből (A könyvet a Magyar Unitárius Egyház Magyarországi Egyházkerülete jelentette meg.)

Van az a beugratós találós kérdés, hogy miért feketerigó a feketerigó? Amikor a kérdezett azt válaszolja, hogy hát azért, mert fekete a tolla, akkor a kérdező rákontráz, hogy jójó, hogy fekete, de miért rigó?

Éppen ilyen kérdés az is, hogy hány József Attila-kötet kell egy háztartásba?

A könyveinket leltározom. Nem kis munka. Polcról le, portalanítani, polcot is letörölni, száll a por, egyik polcra vissza, másik polcra vissza, még inkább száll a por, átrendezni, ezt ide, azt oda, még mindig száll a por, ennek lett egy párja, akkor ezt nem ide stb. Ha a betűrend talál, akkor a magasság egyenetlen, és fordítva. Ha esetleg valahogy mégis megoldja az ember, akkor biztosan a színharmóniával lesz probléma. Nem lehet tökéletes, muszáj megalkudni.

És akkor ott van a duplumok kérdése. Például rengeteg A Legyek Ura van a polcainkon. Ez eléggé felháborít, tekintve, hogy nagyon nem szerettem azt a könyvet, de úgy látszik, az iskolás éveimben sok ismerős és tanár gondolta azt, hogy megfelelő ajándék. (Ha az lenne ennek a cikknek a címe, hogy Hány A Legyek Ura kell egy háztartásba?, akkor meg sem írtam volna ezt a cikket, mert a választ hamar rövidre zárom: egy még bőven sok is. Ne értse félre senki az elhatárolódásomat, egyszerűen csak nagyon didaktikusnak és életszerűtlennek találtam azt a történetet.) Sok Egri csillagokat is találtam, azoknak már nagyon örültem, gyerekkoromban nyaranta többször is elolvastam, annyira szerettem. De a legtöbbet József Attila-verseskötetből találtam.

Van itt vaskos József Attila-összes, amit csak asztalon lehet olvasni, van itt vékonyka gyűjteményes (némelynek a kivitelezése, némelynek a válogatása), van itt szerelmes tematikájú gyűjteményes, van kronologikusan rendezett, van betűrendes, van eredeti kiadás szerinti, valamint szabadkoncepciós, van itt kis méretű zsebkönyv, elegáns sorozat, és a számomra legkedvesebb, általam legféltettebb: a bőrkötéses, bibliapapírra nyomtatott kincs.

Először kiemeltem őket a többi könyv közül, hogy akkor csináljunk József Attila-sort! Megkomponáltam tematika, szín és magasság szerint – tökéletes polcesztétika. De amint fentebb is mondottam, az elrendezés nem lehet tökéletes, meg kell alkudni. Hiába nézett ki jól, csak nem tetszett a József Attila-sor. Azt éreztem, hogy olyan klinikai, olyan szintetikus, nem lehet ilyen kiinduló helyzetből József Attilát olvasni.

Ekkor jöttem rá, hogy nem is megalkuvás, amit én annak gondoltam. El kell engedni a tökéletességre való törekvésünket, és hagyni a gondviselésnek, hogy irányítsa helyettünk egy kicsit a dolgokat, rendezgesse helyettünk a könyveket. Ezért fogtam a József Attila-köteteket és visszakevertem a többi könyv közé, véletlenszerűen, tervezés nélkül, jusson minden polcra, minden szobába legalább egy.

Itt-ott a házban legyen egy-egy József Attila. Az a legjobb, ha nem is tudjuk, hány van. Az a legjobb, ha nem is tudjuk, pontosan hol vannak. Azért legalább egy legyen mindig kézügyben, lehetőleg az éjjeliszekrényen. Ez legyen az, amiben szívesen gyönyörködünk és ami rögtön a tenyerünkbe simul, de amit mégsem sajnálunk forgatni, agyonlapozni, naponta használni. A többi pedig legyen mindenhol körülöttünk, hogy a házban járva-kelve akaratlanul is a kezünkbe akadjanak, hogy rájuk találhassunk, amikor azt hisszük, nem is keressük őket – miközben a titkos igazság az, hogy mindig mindenki éppen egy József Attila-kötetet keres.

 

(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. július 4-i számában.)