Leczo Bence: Mi ér meg öt órát?

2020. július 12., 07:30
Jánosi Andrea rajza a Mátyás, Mátyás című animációs filmhez (2010)

A minap egy barátom javasolta, hogy üljünk le beszélgetni egy kávézóba. Egy franchise-ba. Ódzkodom az ilyen helyektől, így megpróbálta vonzóbbá tenni: van ott egy kávé, amit ki kell próbálnod, öt órán keresztül csöpögtetik, diffúzióval csinálják – itt kezdtem zavarba jönni –, ráadásul laborkávé. Amellett, hogy ennyi ideig készül, erős és finom, ráadásul hideg is. Számomra a kávézás odáig silányult, hogy reggel benyomom a gombot a gépen, csinál nekem egy presszót, néha hideg tejet loccsantok bele, és egy cigi mellett megiszom. Gyakorlatilag a koffeinért. Ami mégiscsak durva a laborkávéban, az az öt óra. Meg hogy hideg, bár állítólag elég elterjedt így inni.

Vajon mi éri meg azt az öt órát? Legyen étel vagy ital. Egy laza étel másfél-két óra alatt megvan, pont annyi idő alatt, hogy ne unjunk rá a főzésére, de közben azért tudjunk mást csinálni. Egyébként egyértelmű a válasz: a húsleves és a pacal. De míg a húslevesnél látjuk, ahogy összeáll, az elején, ha megkóstoljuk, csak egy zsíros-vizes lé, a végére meg csodálatosan egybeállnak az ízek, s ha nem gyújtottunk alá nagyon, még átlátszó is. Szép a szemnek. Nem hiába itt kezdődött Kis János kálváriája.

A másik a pacal. Van az a tévhit, hogy a pacal rossz, és van az a tévhit, hogy aki nem szereti, az nem evett még jó pacalt. Persze nagyon könnyű megbecsteleníteni a gyomrot, elég kevés ideig főzni. Aki szereti a jó pacalt – és remélem, többen vannak, akik szeretik, de eddig csak rosszul elkészítettet ettek –, az tudja, hogy megéri várni, megéri szenvedni vele. Ha boltban is vásárolom a gyomrot, két-háromszor abálom negyedórát, hiába van előfőzve. Arányosabban fő a csülökkel, ráadásul elveszíti a gyomorra jellemző szagát. Az első két vízcserekor borzasztónak érződik, harmadikra már jó, s amikor elkezdjük főzni, igazán jellegtelen kis fehér csimbókokat láthatunk úszkálni a fazékban. És ez így van jól, négy óra múlva omlósra, lágyra fő, rágni sem kell, mellette nagyon karakteres az íze is. Az elkészítésnek meg tényleg annyi módja van, hogy csak na. Érdemes a nyugati gasztronómiát is tanulmányozni, mellé pedig Cserna-Szabó András pacalkönyvét.

Minél tovább fő a húsleves, annál finomabb, nincs ez másként a pacallal sem. Hát a kávé? Általában két perc alatt kész egy adag. Igaz, az nem laborkávé. Meg nem hideg. Sem erős.

Az említett két ételt viszont nem azért főzzük eddig, hogy megmutassuk, mennyire tudjuk eltartott kisujjal fogni a bögrét. Hanem mert az úgy jó, úgy finom, meg nem utolsósorban úgy ehető. Lehet szürcsölgetni a vizes-zsíros folyadékot, mikor még nem váltak ki az ízek, a kraft a húsból, lehet szopogatni a rágógumi-jellegű pacalt is. Lehet, de nem érdemes. Ugyanez igaz az ötórás kávéra. Nem éri meg. Ráadásul végig se kell szenvednem, amíg elkészül, nem tudok közben mást csinálni, nem felejtem el és kap oda az alja, mindenféle rizikó kivész belőle. Csak leülök, és megiszom azt, amivel más öt órát kínlódott. Semmi értelme.

 

(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. július 11-i számában.)

Legfrissebb hírek
2020. szeptember 22., 09:36
2020. szeptember 22., 09:25
2020. szeptember 22., 09:20
2020. szeptember 22., 07:02
Legnézettebb
2020. szeptember 21., 11:19
2020. szeptember 18., 10:34