Vass Veronika: Fapapucs

Azt gondolta, majd feszélyezetten fog ülni a nézőtéren helyet foglaló öncélú közönség kollektív tudatának közepén, pont a baloldal, nyolcadik sor 9-es székében. A karfás, egykoron finom tükörbársonnyal bevont, mára inkább kopottasnak mondható szék még talán kényelmesnek is tűnhetett volna, de ebben a színházban a sorok közötti helyeket nem ilyen nyurga lábakra tervezték, mint ami neki jutott. Így többször el is gémberedett, és muszáj volt a darab közben óvatosan megmozgatni elült alsó végtagjait, mert már mélyen szurkodták tagjait az alamuszi süntüskére hajazó idegek figyelmeztető zsibijei. Hosszú lábai inkább vágytak a szélső székek lezser pózokat kínáló lehetőségeire, mintsem ezekre a rövid időre lízingelt skatulyányi darabokra. Egyébként a karfás szék megfelelt más vonatkozású méreteinek. Nem volt elhízott, valamennyire izmos, na nem túl nagyon, csak amennyire az élet elvárta tőle. Nem tartozott gyakori tevékenységei közé a színházlátogatás, most csak azért van itt, mert munkatársai rátukmálták a jegyet a szülinapján. Jópofák akartak lenni, hát hagyta őket, és a kedvükért el is jött. Középszerű darab, középszerű színészek, mondhatni története is volt, egy órácska az egész, szünet nélkül. Elég volt egyszer. Igazából jót tett neki, néha el is mosolyodott közben. Egy jelenetről a középiskolai drámaórák jutottak eszébe, ahol mindenki annyira izgult, mit fognak szólni a szülei, ha előadják nekik a fél évig nyúzott komédiát. Ám abból inkább tragédia lett. Az egyik srác úgy orra bukott az előadás végén, hogy mentőt kellett hívni. Az orrából ömlő vér pár perc alatt elöntötte a színpadot, a drága pénzért kölcsönzött jelmezek eláztak. Egy kis agyrázkódás, orrcsont- és könyöktörés. Ennyivel megúszta. Hangosan sápítozott valamennyi szülő, főleg a sajátjai. Pillanatok alatt káosz lett a kis színházteremben, és a máskor oly vagány drámatanárnő zokogva bukdácsolt le a lépcsőfokokon egyik kezét a szájára tapasztva, míg a másikkal fejtetőjére ütögette folyamatosan a színdarab papíralapú példányát. Na ez volt az a pont, amit harsogó röhögés követett – a részéről természetesen. Ezt a régi emléket egy kis kínai hölgyet alakító színésznő idézte fel benne, amikor megbotlott magas talpú fapapucsában. Hogy csúnya jövőjű esését megakadályozza, a színpad szélére kicsit belógó függönyben kapaszkodott meg. Arca pirulását fehérre festett kínai maszkja óvón takarta, és annyira egyensúlyban tudta tartani magát, hogy a jelenet folytatásaként egy röpke táncot is produkált. Mulatságos volt és szemet gyönyörködtető, ahogy a kicsi színésznő kijátszotta magát a mások számára talán kivédhetetlen kellemetlenségből. Noha mellékszereplő volt, mégis nagy tapsot ajándékozott neki a közönség.

Most, hogy szorító székéből kiszabadult, elhatározta, beül abba a mexikói kis kocsmafélébe, ami innen a második sarkon foglalta a gyönyörű art deco épület alsó szintjét, kitűnve színességével a környék sznob ivói közül. Elszopogat egy tequilát, aztán fog egy taxit és alvás. Ahogy odaért rögtön megakadt a szeme a harsogóan kivilágított névtáblán: „MEXIKÓI BUZOGÁNY”. Színes koponyák virultak a neon cikázó fényében, igényes díszek, tisztaság a kocsma előtt. Ajtó helyett egy tollakkal díszített felső függöny, rajta a hajdani azték uralkodók profiljai. Elég sok vendég ült belül. Mexikói zenészek – kezükben gitárok, pengetős vihuela, nyeles csörgő, fejükön a használattól meghajlott sombrero – a requinteros zene romantikus melódiáival kápráztatták az őket hallgató kisebb-nagyobb társaságokat, és azokat is, akik – mint ő – egy reposado tequila fahéjjal és naranccsal körített ízére vágytak. Talált egy helyet a pultnál. A bárszék mexikói motívumokkal díszített falábakon állt, ülőkéje marhabőrrel borított. Ráhuppant. Kényelmesnek ítélte meg, lábait lazán a keresztfán pihentette. A pultos éppen egy hölgyet szolgált ki. Reposadót tett elé az őáltala is áhított fahéj és narancs társaságában. A nő megnyalta kézfejének hüvelykujja felőli részét, kevés fahéjjal szórta meg. Mély lélegzetet vett és a szertartás folytatódott. Nyelvével lenyalta a fahéjat, a tequilát egy hajtással utánaküldte, és olyan gyorsan, mint ahogy a nyári zápor elered, a narancsba harapott. Elégedett arcán mosoly sétált, ahogy a zenekarra emelte tekintetét és a hangszerekből előcsalt zene latinos ritmusára izmai lágyan ringani kezdtek. A férfi végignézett a kis nőn. Tetszett neki. Kerekded arc, hullámos, hosszú barna haj, finoman ívelt szemöldök, kissé hosszú orr, de az arc kereksége és enyhe napbarnítottsága ezt tökéletes egyensúlyba hozta. Talán barna szemek, a fények csillanása nem engedi méterek távolából a szín pontos meghatározását. Fehéres laza felső térd feletti farmerszoknyával és… és a magas talpú fapapucs!