RONDEL/32
RÉGI ROKONOK
Régi rokonok csontjai
az abonyi nagytemetőben.
Sokuk nevét nem őrzi kő sem,
csak egy fakereszt romjai.
Régen elkezdtek porlani,
nem is hallottak ők felőlem.
Az abonyi nagytemetőben
régi rokonok csontjai.
Erről nem kell mást mondani.
Az életükbe belenőttem.
Mindörökké forogni körben
hívott a sok múlt századi.
Régi rokonok csontjai.
RONDEL/30
REMEGŐ LEVELEK
Remegő levelek a fán.
A nap mind magasabbra kúszik,
aztán lemegy majd este úgyis,
hogy másnap felkeljen talán.
Szerda reggel van, még korán.
Vesszük a kabátot, a pulcsit.
A nap mind magasabbra kúszik.
Remegő levelek a fán.
Eszembe jut a régi szán,
aztán eszembe jut a múlt is.
Gyerekkor Déli-sarka múlik,
nem kíméli az olvadás.
Remegő levelek a fán.
RONDEL/31
A LEVÉLEN
A levélen átsüt a nap,
látszik az erezete rajza.
Kezdődik majd az őszi hajsza,
kihűlnek a gyíkos falak.
Majd végül csak az ág marad,
és a múltnak fekete varja.
Látszik az erezete rajza,
a levélen átsüt a nap.
A régi fán dió-lakat,
mintha senki nem járna arra.
De áll még a fa és alatta
ott áll az a régi alak.
A levélen átsüt a nap.