Acsai Roland: Versek

2020. május 10., 09:38

Árkossy István: Szent Antal – Triptichon 1 (olaj, vászon, 120 × 120 cm, 2014)

A névről

Régen, aki nem tudott írni,
egy kereszttel
helyettesítette a nevét:

egy kitárt szárnyú madárral,
egy széttárt karú emberrel,
egy napon sütkérező szitakötővel,
egy hajóárbóccal,
a kereszt alakú Hattyú csillagképpel,
két egymásra tett gabonakévével,
egy célkereszttel,
(amivel a legjobb mesterlövész,
az ég, egyenesen a szívedbe talál),
két egymással találkozó úttal,
egy összeadásjellel,
mert a kereszt ad össze
embert az éggel, eget a földdel.

Ez volt az igazi keresztnév.

Régen, aki nem tudott írni,
a neve helyett egy keresztet rajzolt,
Pedig nem ő helyettesítette
a nevét egy kereszttel,
hanem mi helyettesítjük
nevünkkel a keresztet.

Régen, aki nem tudta leírni a nevét,
valójában sokkal pontosabban
írta le, mint az, aki le tudta írni:

egy kereszt,
ennyi mindenki neve,
ez a neved.

Hiányos rekviem

Ez a vers szóljon nekik,
a régi kutyáknak, macskáknak, madaraknak,
amik már nincsenek itt,

amik mellettem éltek, és haltak.
Voltak neveik,
vagy még mindig vannak.

Topi, Micó, Mini, Argosz…
Színes tollak és szürke bundák,
fogak, csőrök, karmok.

Lemérheted rajtuk a hűség súlyát,
vagy csak lemérhetted, sajnos.
Már a múlhatatlant múlják.

Hogy örültek, ha meghallották hangod.
A kutyák feléd futottak,
megnyalták kezed, mint hullámok a partot.

Túl nagy kontraszt,
hogy itt voltatok, és már nem vagytok.
Hiányos mondat.

Se állítmány, se alany,
se nem, se igen.
se volt, se van:

Ez egy megkésett, hiányos rekviem.

Puskázás

Álltunk valamelyik utca
sarkán, hol máshol,
mint Abonyban,

és egyikünk sem tudta,
hol van,
és mit mondjon,

ha a száj a szívnek nem tolmácsol
folyton.
A tenyeremen tollal írt, romantikus szavak.

Ez volt a puska.
Lehettem vagy hatodikos,
a lány meg ötödikes.

Nem titok.
Hazakísértem, direkt.
A gyerekkor azóta

odavan,
ám a szív még mindig mondja,
de most már neked,

aki itt vagy,
és nem kell puskáznom sem hozzá,
nem is lehet,

mert a tenyerembe írtak –
te vagy a sorsvonalam.

(Karantének)

Előretolt Helyőrség | Karantének – Pályázat

Az Előretolt Helyőrség szerkesztősége a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Petőfi Irodalmi Ügynökség támogatásával nyílt pályázatot hirdet írók, költők számára. A szerkesztők által közlésre elfogadott pályaműveket a lehető leghamarabb kifizetjük, így segítve a magyar szerzőket. A felhívás 2020. május 31-ig érvényes.

Mazula-Monoki Zsuzsanna

Hétköznapi tragédiák és más versek

2024. január 31., szerda

Azt kérted, hogy legyek felhő.
Felakasztottál az égre.
Ismerős arcot kerestél bennem,
lágy formát,
öntudatlan kerekséget.

Klemm József

Vándorúton

2024. január 30., kedd

Isten gyermekei ólomszín
eget néztek, fürkésztek,
parányi rést, netánha repedést
keresve boltozatán.
Mögöttük én is.
Utánuk én is.

Bánfai Zsolt

Születés és más versek

2024. január 28., vasárnap

Mindegy, hogy álmodban,
lósörénybe kapaszkodva, vagy szirom-
csendben futsz alá, mint a vér –
távol a sziklától barlangba torkollik a tér

Partmann Tibor

Építőkockák és más versek

2024. január 27., szombat

Lélegzete szálanként tépi
ki hajad, simítása nyomán
felhasad bőröd, csókja által
egyre kopárabbak lesznek
mondataid, tekintetétől
halványul arcod.

J. Simon Aranka

Az a pillanat és más versek

2024. január 26., péntek

Porszagú régi fiókban mállott papírok,
foszló emlékek riadnak kezem nyomán.
Tétova napjaim közt elfolynak éveim,
könnyem, sóhajom. Halált szül rideg szobám.

Juhász Kristóf

Az erzsébetvárosi csodaszabó

2024. január 26., péntek

Volt egyszer, hol nem volt, réges-régen, a hajdani Magyar Királyság idejében, mégpedig a királyi fővárosban, egy csodaszabó. Ragyogó, bodros szoknyákat varrt úriasszonyoknak, csillogó báli ruhákat színésznőknek, és még udvarhölgyeknek is varrt tengerként hullámzó, uszályos ruhákat. Volt az országnak akkoriban egy kedves, fiatal királynéja, akit Erzsébetnek hívtak, és annyira szerette őt a nép, hogy a fővárosnak azt a városrészét is, ahol a csodaszabó lakott, elnevezték Erzsébetvárosnak.