Acsai Roland: Versek

2020. augusztus 21., 03:25
Kuti Dénes: Gyűrt mező (olaj, vászon, 100 × 100 cm, 1980)

KUNHALMOK

Nekünk csak egyszerű dombok voltak.

Fel sem merült bennünk,

hogy alattunk tán holtak

 

fekszenek, és hogy ezeket

a dombokat odahordták

valakik sok ezer éve,

 

letűnt, nomád hordák,

és hogy nekünk rájuk

emlékeznünk kéne,

 

vagy legalább nem zavarni álmuk.

Ami egykor egy vezér sírja volt,

ma fekete tücsök lakása.

 

Ahol egykor őr állt,

hogy a síkot belássa,

ma egy földből kinőtt ág,

 

és rajta egy imádkozó sáska.

Táborhegy, Sashalom, Temetőhegy…

Kitéve esőnek, hónak

 

egyre csak kopnak,

és velük együtt kopunk mi is.

Kicsik,

 

a Holdról nem látni őket,

de róluk látni a Holdat.

Képzeletünkben mégis

 

óriásira nőnek,

és felérnek az égig.

 

TANDORI ÚJRA

Látlak magam előtt, ahogy

hajnalban átkelsz

a hídon gyalog.

 

Pár perc,

és a Vásárcsarnoknál találkozunk…

Rég volt.

 

Te a madaraknak, én a tengerimalacnak

vettem salátát.

Vöröslött a nap, mint egy vérfolt.

 

„A legjobb lovakat is így szokták

eldugni a versenyeken” – mondtad,

és lehajoltál valami olcsó borért

 

polca előtt egy boltnak.

Azóta az a sok madár vigyáz rád.

Budán éltél, de Pesten vagy eltemetve,

 

nem messze tőlünk,

meglátogathatunk, ha kedvünk támad erre,

mióta kiterítetted minden kártyád.

 

Elvesztettünk. Őrzünk.

 

A VÉRES NYÁRFAVATTA

A rigók hangja

szerteszéled,

a madarakat elhagyja

 

az ének,

és a nyárfavatta

véres

 

a fák alatt, ha

üresen ásít a fészek,

mert kirabolta a szarka,

 

és összetört kék tojása az égnek.

Csak a gyertyánok gyertyái égnek.

 

(Karantének)