Adam Zagajewski: Versek

Igazság

Állj fel nyiss ajtót bogozd ki ezt a zsineget
kászálódj ki az idegek hálójából
Jónás vagy aki pusztítja a cetet
Tagadd meg a kézfogást ezzel az emberrel
egyenesedj fel szárítsd ki a nyelv tamponját
távozz ebből a gubóból kapard szét ezt a hártyát
kapaszkodj meg a legmélyebb légrétegben
és lassan emlékezve a mondattan szabályaira
mondd ki az igazságot ezt kiérdemelted
bal kezedben a szeretet és jobbodban a gyűlölet

Platón állama

Platón államában ritmikusan lélegeztünk.
A gyapjas tájon, a leggyönyörűbb völgyekben,
a patakokban, melyek a legüdítőbb vizükről
voltak ismertek, a lassú sétákon, melyek
a legjobban megtervezett sétákként
híresültek el, a pontosan kimért viták
során, amikor fürge nyelvünkkel
ajkunkon, sebesen okító szemhéjunkkal
önmagunk elől régi szakácskönyvekbe rejtettük
a holtak nevetésének korából megőrzött
kiszáradt fintorokat, az ingaórák
katonának álltak, a költők tenyerén erdő nőtt.

Halottak napja

November elseje az a nap
amikor minden tisztességes költő
ír legalább egy verset
Mindannyian ünnepi ruhában
kimozdulnak a helyükről
a városból megjön a friss virágszállítmány
A porosz megszállás keresztekre
aggatott halottai
tanácstalanul széttárják a karjuk
Az osztrák megszállás halottai
kigombolt egyenruhában fekszenek
szájukban újságpapírral
Az orosz megszállás halottai
a föld alatt varsói módra
laposkúsznak

Előadás

Isten nincs
mondta másodszor is
az előadó
és megbökte feuerbachhal
a közönség első sorában
elszunyókált nőt
isten nincs
a vitát megnyitom
a terem sarkából egy kamasz megkérdezte
hogy ezek szerint mise már nem lesz

Virágvasárnap

Krisztust már hajnalban megfeszítik
s egy héttel korábban, nyíratlan szakállal
és piszkos ruhában, beesett arcán
a döbbenet vonásaival,
kigombolt egyenruhájú
katonák gyűrűjében,
sebtében a fára szögezve.
A Nagyhét felindultsága visszavonatik:
a szerdai komorság és a pénteki harag,
elmaradnak a lelkigyakorlatok
és az ifjúság misztikus szárnyalásai,
elveszítjük a hétnapos aszkézis
lehetőségét, nincs többé idő
a bűnbánatra, új ünnep közeledik:
a tűzvészek sohasem tapasztalt öröme.

Többes szám első személyben

Használt szavakat cipelünk, idegen szájakban
megrágott pátoszt és kétségbeesést,
mások rettegésének forgószínpadán járunk,
a lexikonban feltárjuk az öregséget,
esténként eljátsszuk, hogy kitört a háború,
Baczyńskival társalgunk,
sebtében csomagolunk,
hajdani költőket idézünk,
kimegyünk a pályaudvarra, elítéljük a fasizmust,
majd pedig diadalmasan,
egy első osztályú fülkében,
többes szám első személyben
kinyilatkoztatjuk éleslátásunkat,
mintha nem lennénk megáldva
abszolút hallással a hallgatásra.

Zsille Gábor fordításai

(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2021. áprilisi számában)