Albert-Lőrincz Márton: Versek

2020. szeptember 03., 10:38
Kristó Róbert: Vonalkódok – Árnyék és fény I.

KARANTÉNVERSEK 65 PLUSZ

 

Élet katonai dekrétumok alatt

Petri György mondta:

„redukálódunk hát a mondatokra”.

Lássuk be.

Lássuk csak:

reggel megisszuk a kávét,

délben már ásítunk,

este kocsmába vágyunk,

vagy

ki a Maros partra,

semmi se megy előrébb,

kinn a vírus,

úton zsandár,  

benn a szöszmet kavarodik,

ahogy az ajtó csapódik,

magam a világhálón vagyok,

mondatommal babrálgatok,

teszem-veszem az életem,

telik,

lesz még egy kipipált napom,

lesz egy vírusmentes próba,

redukálva mondatomra.

 

Idill

 

Kevés szabadidejében

meggyes süteményt készít az asszony,

a szomszédasszony

már szagolja illatát.

Rendszerint minek három fogás?

A gyomor szűk, kényes, arrogáns.

Inkább valami moszatos sushit.

Olykor a pizzás fiút várjuk,

morzsát a varjak.

Teleaggatott fogas mellett

besurranhat az ajtón a tolvaj,

(kéznél mindig a kibúvója).

Eltelik ez az idill, este

kitesszük a mondat végére a pontot,

és a kapu elé a szemeteszsákot.

 

A kocsma

 

A kocsma fölmelegítene,

mint régi emberek fejét a kucsma,

nem azért, de volt mit megbeszélni,

elintézni, megszervezni,

s kivel,

és egy-két kupica is,

és kibeszélni való.

Működött a jókedv, a nóta,

szerveződött a kaláka

s a bicskamodor is, na.

 

Férfi tett

 

Szilvás kavart tészta,

Ez az egyetlen omlós sütemény,

Ez a szezonra szabott csemege,

Ez a feledhetetlen sikerélmény,

Amikor kiveszed a sütőből,

Amikor belehasít a késél,

Amikor az ízek felbomlanak a szádban,

Amikor megdicsérnek,

Ez férfi tett. Naná…

 

Takarítás

 

A parkettán hömpölyög a szöszmet,

sivatagban guruló növényzet,

szélt kavar a szobába zárt tiltás,

s engem meghív a nagytakarítás.

 

A porszívó lustább, mint a hajnal,

búg motorja fülszaggató zajjal, 

fogyhatna a szőnyeg szélte-hossza, 

s a por is az ágy alatt, sarokba’. 

 

Szája elidőz a poros kárpit csókján 

s elrestelli magát pórias gusztusán, 

kígyó kebelez be tétova állatkát

ilyen szenvedéllyel, traktálva önmagát. 

 

 Aztán jön a klórittas feltörlő, 

(vele csoszog kedvetlen a költő,) 

hosszú nyélen a medúza lepcsenc,

útjában asztal, széklábak, kredenc. 

 

Most leülhetek a zárt szobában,

meghívattam, s látni, nem hiába,

megilletne tán babér vagy mirtusz,

de kuncog a kukába dőlt virtus.

 

Kiürültség

 

Van ez a kiürültség állapot.

Bele kellene gyömöszölni legalább

egy réges-rég elmúlt réveteg álmot,

amely az élet legalján megmaradt,

amely a lapot,

a tabula rasa-t nem pöttyözte ki,

mint egy pointilista,

de melyiket ragadjam meg s ki,

nyilván hosszú a lista,

láthatón

alakot nem ölt, de ölni tud, ha

elárul, ha elkárhoztat, ha

kurva vágy-bohózat,

mit el nem érsz,  és mennyi van.

Az álmodozás nem férfitett,

de férfi öröm, férfi bú is,

Ikarusz-szárny és Jákob-létra,

sohasem egyszemélyes, úgy, mint

a mondat, amelyre nyilván

redukálódunk Petri-mód megírván.

 

Ajánlás

Herceg, a mondat komplikált,

Ha tőmondat, lásd H. GIZELLÁT,

Ha vannak benne vesszők, egyebek,

SISZ rezegteti meg a hegyeket,

S ha némán gyilkos vírus les rád,

mondatod vág, mint egy remeterák.

 

(Karantének)