B. Tomos Hajnal: Versek

2022. április 05., 08:38
Verebes György: Stigma

Vasárnapi bagatell

Csikorgó hágón
kellene most kaptatni
kipirulva, hógöncös bakanccsal,
feszülő, ezüstkék ruhában
lesiklani a jegesre taposott
szikrázó pályán,
sötét szemüveggel
a napon nyújtózni,
teát inni apró
menedékházak teraszán
kreolosra sülni,
nem itt húzni az időt,
lazsálni óraszám
a pállott hálóingben
s mímelni az újságolvasást,
miközben azon agyalsz,
hogy ismét elfelejtetted bevenni
a reggeli véralvadásgátlót.

 

Egy vallató estéi

Esténként hosszan nézi
azt a kezet,
mely régen ártatlanok
testét püfölte
és husángot markolt,
hogy vallomást facsarjon.

Esténként hosszan nézi
aszott kezét,
mely asszonyok haját
tépte csomóslag,
hogy beköpjék
menekvő gyermeküket,
apjukat vagy férjüket.

Esténként hosszan nézi
májfoltos kezét,
mellyel asztalba verte fejét
az igazaknak, ha tagadtak,
és százegyig mondták ugyanazt.

Ma rácsordul a könnye
reszketeg, öreg kezére,
mely anno ártatlant ütlegelt,
és asszonyok haját tépte.

 

(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2022. márciusi számában)