Báder Judit: Versek

2020. október 07., 14:49
Fekti Vera: Horizont (akvarell, papír, 60 × 70 cm, 2019)

Álom az ezerjófűről

 

Álmodtam.

Tölgylevelek felett mentünk az erdőn.

Napnak erejéből narancsra futotta,

fák törzsére festve.

Válladon ásó.

Kereszt.

Úgy láttam pillanatra szép arcod,

mint Jézust,

nem fájdalom,

csak sors előtt fejet hajtó bizonyosság.

Hallgattam hallgatásod.

Kerestük Ezerjófű csodáját.

 

Bokrok hűse alatt,
harmatot könnyez a föld,
erős száron
apró étercsillagok.
Te, mint Kheirón,
gyógyulást kerestél
nem múlt szerelemből,
én magányodból lopott időt.
téged,
ha kell, pokolra szálljak érted.
Vajákos cigányok mesélték,
nyáréjszaka, a füvek felett
lidércfények égnek.

 

Ébredek.

Az éjjel halkan esett,

észrevétlen oltott el bennem

szerelmet, tüzet.

Fenyők karjai közt

ázott pók szédeleg.

Hálójába szőtt

színes-csillogó esőcseppeket.

Utat.

 

Feléd lépkedek.


Őrzők
Hallgatag hegyek

mozdulatlan

csenddé ölelik a folyót.

Ágak karcolnak bőrömbe

skarlát betűt,

míg naponta hangoddal

repüléssé szelídíted zuhanásom.

Könnyeim fényesen hullnak ölemre,

fényfehér virágokká nőnek

szélfútta álmaidban.

Belőlük fakad

ébredés utáni első mosolyod.

 

(Karantének)