Bagdal Zoltán: Versek

2021. augusztus 23., 09:04
Szabó Ottó: Pathmos

a végeláthatatlan

ónos eső vagy

nem szabadul tőled

senki itt laksz

a hajszálerekben itt

folysz a nyirokban a

vérben

 

bele tudunk nyugodni bármibe

iszapba folyóba mocsárba

homokba hóba a lavina

alatt is találunk némi levegőt

a végek alatt nincs semmi

csak a süppedés napról napra

a kapálózás a nem engedés mint

egy fal ami évtizedek óta omlik és

sehogy sem össze

 

közösen folyunk a hallgatásba

folyunk a megszűnésbe az időtlenségbe

folyunk oda ahol gyors az elmúlás

és várni arany oda ahol az aranyszar

másodperceket evőkanállal kell enni

 

szeretnék hinni

levegőt szívni a tüdőmbe

nem gondolni semmire

hogy a levegő ne akadhasson

meg bármelyik hólyagocskában

és ne repeszthesse szét váratlanul

a szegycsontom

hogy ne kelljen gátat építenem

ne történhessen meg hogy a gát

nemcsak az esőt de a levegőt sem

engedi át hogy ott ragadjon és megint

későn

a roppanás hangja után értsem meg

mi történt

 

ónos eső vagy

nem szabadul tőled

senki itt laksz

a hajszálerekben itt

folysz a nyirokban a

vérben

 

bőr¹

vedd le tegnapi bőröm

használt – nincs rá szükség

lépj közelebb hámozz meg

a sebezhetőség

udvarában táncolsz

amíg nem voltál elég közel

nem tudhatsz többet a távolságról

 

vedd le tegnapi bőröm

hogy kisebb súllyal mondhassam

nem tudom hogyan zuhanjak

és elkerülni sem tudom

a repülés mint a kézfogás –

nem tartható fenn örökre

 

az esés pedig nem

kavar fel annyira –

az egyetlen dolog ami szúr –

azt mondtad olyan vagyok

mint egy fa de idelenn

a fák állva halnak meg –

kivágásom helyett

megmozgattad a gyökereimet

én pedig évgyűrűim

napról napra újra ujjamra húzom

 

vedd le ragyogó bőröm

vedd le mielőtt rám olvad

mielőtt megszilárdul és

többé nem újul meg

mielőtt még le kéne

törnöd rólam

szólj úgy hozzám hogy

többé ne kelljen kérlelnem téged:

vedd már ki számból a mézet

 

vedd le tegnapi bőröm

és ahogy mozognának

ahogy törnének

a ragyogások tiéden

úgy hallgass

és egyszer –

talán –

nélküled nem tudok semmit

 

[1]  A dőlt betűs sorok Arca Piel című számának szabad fordításai (Arca: Arca, 2017).

(Megjelent a vajdasági Előretolt Helyőrség 2021. júliusi számában)