Balázs F. Attila: Fényben a hús

M. Fehérvári Judit

Pessoa újholdja és más versek

Lisszabon egéről csillagok hullnak
meztelenek akár a héjuktól fosztott
kagylók és elporladnak ha földet érnek

Kolev András

De mégsem és más versek

Én úgy vagyok, már győzni sincsen kedvem,
csak nézem itt a falfehér szobát.
A több helyett jobb gyógyszert kéne szednem,
hogy az legyek, ki végül megbocsát.

Gyetvai Balázs

Belső növések

A belső vázak mozdulatlanságában
hamuszürkére üszkösödik porhüvelyem.
Idehallani a széttört idő fájdalmát –
a rések szűkösségében nyílok ki;
hol kinövöm a kinőhetetlen magamat.

Farkas Arnold Levente

A tévedés

Szégyellhetném magam, de oly
csodás a zöld, a csöndre nincs
szavam, elkorhad majd a föld.
A tévedés talán ölel

majd másikat, nem folytatom
tovább a néma árnyakat.

Szondy-Adorján György

Ősz – versek

Nagy hegyek meredélyéről leérve,
kis halmon, a fűben, elheveredtem,
valamivel arrébb, a hegy
mögött, divatba jött ismét
a mályvaszín, s a szükségállapot

Léphaft Pál

sánta angyal

némán hulló
almáriumgomb
a fáradtan
szikrázó
öreg tejúton

Petőcz András

Házasság

Meg kéne házasodnom,
hogy valaki majd vigyázzon rám,
amikor magatehetetlenül bámulok magam elé.

Szilágyi Ferenc Hubart

Nyugtalan tüzek és más versek

Kerestem én a jót, amint lehet –
reméltem illatod s a csábos ihletet.
E száj virága múzsa rúzsa lesz,
de jaj nekem, ha szívem gúzsa ez.

Demeter József

Versenkéntiáda és más versek

Az ég kérődzik – nyers műhavat.
Fagyforrón, mit, miért nem szabad.
Gépi pelyhek zendülésében,
Zenél a táj – kacér fehéren?

Zalaba Zsuzsa

Őszi fuvallat és más versek

Látom a végeken túl
az aranyló sivatagot,
katarok, bogumilok
fénylő fáklyáit.