Kitátva óriás pofáját a világra,
az égre írva szürke felleg háborog,
s kacéran összefolynak ím a verssorok,
miként az oldószer a festéket lerágja.
Az égre írva szürke felleg háborog,
röfög, és éhes száját hatalmasra tátja,
miként az oldószer a festéket lerágja,
úgy kavarog. Izeg és egyre mind morog,
röfög, és éhes száját hatalmasra tátja:
mintapoéta – gyáva hős, hanyag, konok.
Úgy kavarog, izeg és egyre mind morog,
csak nyáladzik bután, mert elvonulni kába,
mint a poéta: gyáva, hős, hanyag, konok,
kitátva óriás pofáját a világra,
csak nyáladzik bután, mert elvonulni kába,
s kacéran összefolynak ím a verssorok.
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2018. április 7-i számában.)