Ki mint veti, úgy alussza
Ma beléd vetem az ágyam,
ki mint az álmát,
kényelmesen,
ha úgy veled alszom,
vagy ha nem.
A szándék
Szándékomban állsz,
Vinném neked a szódás számat,
Mikor hideg, vagy ha langyos,
Vagy ha,
Lehetnél te a fontos.
Mondóka
vékony lécen állok
merni sem remélek
majd ha rád találok
tudhatom, hogy élek
benned élni már ok
repülni az égnek
fészkelni a fákon
hogy többé ne féljek
A vége-percek
hajnalban olyan megvetéssel ébredtem
amilyennel nem szabadott volna tán
vége köztünk, mert már szánlak, édes
ki néz hát kire bután?
reggelre se múlt a megvetésem
hogy lehettél ennyire suta
szeretem helyetted majd az estebédem
vagy inkább én legyek ostoba?
és valóban, még délben sem ettem
fogva tart és önmagamba űz
a hányinger, aminek magamat kitettem
belőletek árad ez a bűz?
Vázlat mondókához
azt hitted nem írom meg
a szerelmünket, amit tagadsz,
tudom, visszatart a tömeg
hisz csak parancsszóra haladsz
nem is haladsz, csak úgy ha lépsz
ellenem és magad ellen
felhúzod a falat, nem fogsz
szeretni sehogyan engem