Bardócz-Tódor Enikő: Versek

2021. október 16., 07:09
Tenk László: Éjszaka, Velence (olaj, tempera, farostlemez, 120 × 80 cm, 2008)

Ki mint veti, úgy alussza

Ma beléd vetem az ágyam,
ki mint az álmát,
kényelmesen,
ha úgy veled alszom,
vagy ha nem.

 

Bardócz-Tódor Enikő | Versek
Az első osztályra ígértél jegyetKényelmetlen ez a szerelem utáni– a fapad csak a kapu előtt lehet –Szóval ez a csend, haláli.

A szándék

Szándékomban állsz,
Vinném neked a szódás számat,
Mikor hideg, vagy ha langyos,
Vagy ha,
Lehetnél te a fontos.

 

Mondóka

vékony lécen állok
merni sem remélek
majd ha rád találok
tudhatom, hogy élek
benned élni már ok
repülni az égnek
fészkelni a fákon
hogy többé ne féljek

 

A vége-percek

hajnalban olyan megvetéssel ébredtem
amilyennel nem szabadott volna tán
vége köztünk, mert már szánlak, édes
ki néz hát kire bután?

reggelre se múlt a megvetésem
hogy lehettél ennyire suta
szeretem helyetted majd az estebédem
vagy inkább én legyek ostoba?

és valóban, még délben sem ettem
fogva tart és önmagamba űz
a hányinger, aminek magamat kitettem
belőletek árad ez a bűz?

 

Vázlat mondókához

azt hitted nem írom meg
a szerelmünket, amit tagadsz,
tudom, visszatart a tömeg
hisz csak parancsszóra haladsz

nem is haladsz, csak úgy ha lépsz
ellenem és magad ellen
felhúzod a falat, nem fogsz
szeretni sehogyan engem