Baricz Dezső: Versek

2020. augusztus 26., 08:47
Kaliczka Patrícia: Dum (olaj, vászon, 110 × 99 cm, 2014–2016)
álom

 

gyakran álmodom azt,

hogy egy égő erdő felett

az éjszínű füstbe

Isten tekintete vegyül.

 

a menekülő tájban fák

és virágok állnak tiszta

lelküket égbe mutatva.

égő bogarak szárnyainak

szaga szakad fel legelsőként,

szenes testükön finom

erezetként futnak a repedések.

 

felnézek a fákkal,

kifújja levegőjét az Isten,

s fölöttünk megmelegszik.

 

zűrzavarok

 

a föld alatt

néma kövek élnek.

milyen magányos

veled az ember.

világít a foszfor

csontjaidban.

a kabátok sarkai

mosott lelkekként

lebegnek a szélben.

álmodozó emberek

az utcasarkon,

de nem vált zöldre

az élet, csak a lámpa.

 

eszembe jut egy régi

emlék, tóparton állok.

nézem ahogy egy

ember fölsegíti csónakjába

a halakat a vízből,

de azok megfulladnak

a rengeteg levegőtől.

 

(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2019. június 29-i számában.)