Baricz Dezső: Versek

2020. augusztus 26., 08:47

Kaliczka Patrícia: Dum (olaj, vászon, 110 × 99 cm, 2014–2016)

álom

gyakran álmodom azt,

hogy egy égő erdő felett

az éjszínű füstbe

Isten tekintete vegyül.

a menekülő tájban fák

és virágok állnak tiszta

lelküket égbe mutatva.

égő bogarak szárnyainak

szaga szakad fel legelsőként,

szenes testükön finom

erezetként futnak a repedések.

felnézek a fákkal,

kifújja levegőjét az Isten,

s fölöttünk megmelegszik.

zűrzavarok

a föld alatt

néma kövek élnek.

milyen magányos

veled az ember.

világít a foszfor

csontjaidban.

a kabátok sarkai

mosott lelkekként

lebegnek a szélben.

álmodozó emberek

az utcasarkon,

de nem vált zöldre

az élet, csak a lámpa.

eszembe jut egy régi

emlék, tóparton állok.

nézem ahogy egy

ember fölsegíti csónakjába

a halakat a vízből,

de azok megfulladnak

a rengeteg levegőtől.

(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2019. június 29-i számában.)

Meghalt a Francescóék cicája

2023. november 16., csütörtök

szeretett felmászni mindenhová
függönyre fára szekrény tetejére
a felső ablakból mindig a szekrényem
tetejére ugrott
aztán onnan az ágyra

De ezen az estén, olyan szépen, mintha hímeznék a perceket,
egyszerre lépegetnek, egyszerre sóhajtanak,
egyszerre kapcsolják le a villanyt,
egyszerre fordulnak egymás felé ágyukban,
két, nagyon távoli ágyban.

Sükei Károly

Áttekintek és más versek

2023. november 12., vasárnap

Neked hajnalálom még az élet,
Vágyaidnak édent fest a képzet,
S nyájasan néz szép tündérkertjébe
A kígyó is a madár szemébe.
Álmaidnak legyek éber őre,
S ha fölébredsz sivatag jövőre –
Altató dalt mondjak jó szívednek:
Angyalom! Csak tégedet szeretlek.