Benyhe István: Erózió (egy szín pusztulása)

2020. augusztus 04., 06:47
Holesch Dénes: Fedezékbe

A partra ha kifut a hullám
torlódik s átbukik magán,
kemény sziklát bontó taréja
elhal homokpart hajlatán.

Fehér hab, benne mennyi színből
szivárványba font szín-lidérc;
sötét, sárga, vörös s a kék is
csak prizma-bontotta fehér.

A színeváltozás csodája
tengerbe hulltan szomjazik,
s hajótöröttként átkarolja
az élet úszó rönkjeit.

Kisiklik most a múlt kezéből,
bolond szelek hátára kap,
amíg a szárnyát bontó kések
szivárvány íve szétszakad.

Pára kel, baljós sötétlő
a hajdan csendes víz felett,
nem összeférhetetlen cseppek,
gonosz anyagkísérletek.

A tenger árad, forr kavargón,
de többé vissza nem fogad,
elüldözi kit ringatott rég,
mint sas fiát, ha szárnyra kap.

Felül izzón fehér az ég is,
de forró hab tajtékai
vakítják meg s vihardagály
zúdítja barna árnyait.

Túlélt már annyi nagy vihart,
s most önmagában kavarog,
végül a sós habok színén
szépen, lassan elpárolog.

 

(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. augusztus 1-i számában.)