Benyhe István: Merülés

2020. június 01., 07:51
Kádár Tibor: Kalotaszegi sors

Mélyebbre is szállhat, ki bírja még,

de nem láthat mást, lefogja szemét

egy volt-tengert beborító sötét.

 

Csak bőrén érezheti, mint a hal,

az abroncskemény préselő nyomást,

és pattog a fül, mint jól kifent kard

ha csorbul a süllyedő part fokán.

 

Holt tengerágy, ma olaj-üledék,

a habok helyén lankás süllyedék,

alföldje csendes folyók asztala,

áradás sem jelzi: itt tenger élt,

s visszaveszi majd, ami az övé.

 

A hordalék, mint belé vert faék,

szilánkosan tágítja csúf sebét,

ég, fáj a hús, míg hűssel hív a mély.

 

Holttestként kábán merült, és a víz

baljós nyomása nőtt a mély felé,

hol légszomj és bomló emlék feszít,

félt, de nem sejtett halálos veszélyt.

 

Azt mondták halott, nem hitte, mégis

kopjafákból koporsót faragott,

temetését megrendezni saját

vérén vette az emlékoszlopot.

 

Oldott nitrogén bódulatában,

mi búvárok álmodjuk a jövőt?

Légpalackunk, ha fogytán is, kitart,

s a vég talán még elkerülhető?

 

Megállhatunk, hogy múlttal betelve

hullám mossa el a kábulatot,

míg a rozsdás horgonylánc elenged

s elnyelt szigetünk ismét úszni fog?

 

Száz év, felbukkan, s a tenger mélye

visszaadja egyszer a halottakat,

kik velünk vannak, ha eltűntek is?

Hívjuk őket, hogy meghallgassanak!

 

Hogy elmondjuk nekik, megbűnhődtünk,

már láttuk a mélyt és tudjuk, maga

az örvény taszít, a tengerár, ha

önként megyünk, de nem sejtjük hova.

 

A vizek bénító mélyére leszállok

pörömmel. Új törvényt az ős igazsághoz!

Nevemben senki se döntsön, fellebbezek

az idők szavához, az élet nevéhez,

az Isten fiához, emberhez, az Éghez,

a mélységben szunnyadó ősi gyökérhez

ami még éltet! Nem hagyjuk elfeledni!

Addig merülünk majd, amíg újraéled!

 

(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. május 30-i számában.)

Legnézettebb
2020. augusztus 09., 09:53
2020. augusztus 06., 10:49
2020. augusztus 06., 09:12
2020. augusztus 08., 10:43
2020. augusztus 07., 09:54
2020. augusztus 06., 09:46