Berde Mária: Asszonysírás

2020. június 22., 08:27

Csurka Eszter: Cím nélkül (olaj, vászon, 2016)

Mint mohó gyermekínyem egykor

Éretlen zöld vadalma, som,

Szép kedvem összehúzta máma

Fanyar, csikarós fájdalom.

Összecsuklottam, mint didergős

Hidegesőn a lóhere,

Igy zárkózik be alkonyatra

Kék anemóna levele.

...Valaha nagyon messzejártál,

Ki tudja, mennyi salakon,

Ki tudja, miben itatódtál,

Mily hullámban, milyen vakon.

Eredj. Megéreztem ma rajtad

Volt asszonyoknak illatát,

Mielőtt tudtam volna rólad:

Vesztettem jónehány csatát.

Vesztettem vámon és a réven,

Hol ad-vesz kurta hevület,

Borod kiforrt, tajtékja megszállt,

Seprője rendre leüledt.

Valaha én is messze jártam,

Már szinte túl az életen,

Álmok gyopárjait vadásztam,

Szédítő szikla-éleken.

Kancsó borod, csokor virágom

egy-asztalunkra szép terű,

De por hullott ma a virágra

és a pohárba keserű.

Egy szó volt tán, mit szádra vettél,

S mit lelked tőlem nem tanult,

Egy lendület, beléjetúrás,

Mellyel ujjad hajamba nyúlt.

Egy merészség, mit sohse mertél,

Sohsem kért balga kérelem,

Sóhaj csak, reppenő mosoly tán,

Mit át nem éltél énvelem.

Nincs pöre ennek, nincs haragja,

Nem igazít meg semmi jog,

Ha felpanaszolom, kinevetnél,

De azért csak tovább sajog.

Eredj magadba. Megyek én is,

Más tájakon, tanácstalan,

Beteg óráim átbolyongom

Lelkem pusztáin társtalan.

Csak most ne érj hozzám szavaddal,

Csak rám ne tévedjen kezed,

Mert nem segít, akár halotton,

Ha a virágot ráteszed.

Hadd, hogy keressek, mint az állat

Sebemre magam jófüvet,

Csorgassak rája tiszta nyálat,

Szívjak zsongító naphevet.

Holt visszajáró asszonyokkal

Hadd vívok egymagam csatát,

Áporodott borpince-szagba

Szűrjem hegyek fuvallatát.

Hogy kifüstöljem kis világunk,

Melybe kisértet tévedett,

S ifjúkorom hóillatával

Váltsalak vissza tégedet.

(Nyugat 1939/1)

(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2019. március 2-i számában.)

Bonczidai Éva | Berde Mária, a lelkiismereti ember

Kolozsvár, 1920. – Képzeljük el a nőt, aki versének sorait körömollóval vési be az elvesztett egyetem falára: „A kőtáblákat Mózes összetörte, / Hanem azért a tízparancsolat / Az igazak szívében megmaradt, / El onnan poklok lángja sem törölte. // S mi sírva nézzük eldőlt csarnokunkat...”

helyi érzéstelenítés

2023. november 27., hétfő

nyitott lengőajtó. a csempékről párolog
a harmat. a beteg gondot visel magára.
már képes egyedül mosakodni. felmerülni.
szalagot kötök a derekamra ha ugrok.

A játszótér éneke

2023. november 26., vasárnap

Hallgatjuk a zakatolását
az elsuhanó gyorsvonatnak.
Nem arra megy, amerre laktam
hajdan, várnak rá másik pályák.

Jegyeket, bérleteket

2023. november 25., szombat

A vonat ablakát csak az eső mossa,
Padjóját csak az elhagyottak könnye.
Mozdonyok, sínek, állomások,
Minden egyetlen hálózathoz kötve.

Legyedem-begyedem

2023. november 24., péntek

Hej, legyedem, hej begyedem,
tengertáncot jársz-e velem?

Csókoltatom kiskegyedet,
a hálóból kiszedjelek?

Kivegyelek, megegyelek?
Egy falattal mire megyek?

Van egy város

2023. november 23., csütörtök

asszonyok járnak ott talpig feketében,
s a gyermekek szeme tágra nyílt vadul,
hol egykor transzparensek tarka fénye táncolt,
a csillagfény bíbor tócsákba hull

Post és más versek

2023. november 21., kedd

Alkalmassá váltam a felfalatásra,
kezem-lábam ép,
liánálom az én múltam is,
fejem nagy,
akár a párnátlan alvó csecsemőké.

kivégzőosztag a kertben és más versek

2023. november 20., hétfő

mintha valami roppant hajócsavar
dohogna odakint a szilvafák alatt
a kataton csillagtalan éjben
mint az elszabadult hidrák
pattognak az elvágott gyökerek
valaki szántja a föld óceánját

Ősz hangjai és más versek

2023. november 19., vasárnap

Szeretnék elmerülni
éj sötétjébe, csöndbe takarózva
bámulni a feszes ég alatt
pislákoló mécslángként táncot járó
titkokat üzenő csillagokat

Meghalt a Francescóék cicája

2023. november 16., csütörtök

szeretett felmászni mindenhová
függönyre fára szekrény tetejére
a felső ablakból mindig a szekrényem
tetejére ugrott
aztán onnan az ágyra

De ezen az estén, olyan szépen, mintha hímeznék a perceket,
egyszerre lépegetnek, egyszerre sóhajtanak,
egyszerre kapcsolják le a villanyt,
egyszerre fordulnak egymás felé ágyukban,
két, nagyon távoli ágyban.

Berde Mária művei

Legfrissebb hírek

2024. április 24., 07:24

Rácz Norbert Zsolt
Káinul is látni

2024. április 23., 07:45

Pozsonyi Ádám
Egy hazudozó számonkérése

2024. április 23., 07:41

Pál-Lukács Zsófia
A kizökkent idő

2024. április 22., 08:05

Póda Erzsébet
Feljegyzések elmenőben

2024. április 21., 08:11

Milivoj Nenin
Várady Tibor kitérői