Bölcskei Zoltán: Versek

2022. március 07., 09:40
Mara Kinga Villő: Örök áramkör (olaj, vászon, 50 × 50 cm, 2011) – Fotó: Farkas Dávid

éberség

most lehunyom
a szemem
te mesélj mert én
csak a sorban állásról
vagy a mosogatásról
tudok mélyen hallgatni
és semmi sem
unalmasabb a házimunkánál
te mesélj
én emlékezem
mint a fák gyűrűi
magamban őrizve az ölelést
rostjaimban a vizet

ugye már álmodom
biztosan álmodom

nem a hangod hallom
a szíved dobbanását se
semmit
lehunyt szemmel
térdelek előtted
én az örökkön alvó
könyörgöm

ébressz fel
ébressz fel

 

vallomás

Fekete út fehér hóban,
véremben élsz, érezlek,
ajkamon a jégkristály vagy,
mélyről jövő lélegzet.

 

vihar után

Ideülök melléd.
Nem szólsz, nem
kérdezel. Csendben
cigarettázunk,
összeér a vállunk,
ahogy nézzük
az eget és a fákat,
a szürke kékbe vált,
kisüt a nap, még
őrzik a reggeli esőt
a tócsák, mint az esti
szóváltást az agy.

 

mielőtt elindulnék

Veled álmodtam.
Képzeletből
és vágyból alkottam.

Felkeltem,
még remegek,
még játszanak az idegek,
még verik
az álombéli ütemet,
még itt vagy,
fogod a kezemet.

A reggeli kávém iszom,
összehúzódik s elernyed
a szívizom.

Dobban.

Indulok,
de magammal viszlek,
mint csillagait
a múló éjszaka.

 

(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2022. februári számában)