Borsodi L. László: Kisváros (Oppidum Zereda)

2022. február 23., 09:35
Keszthelyi György: Városrészlet

Nem tudod, aki elment melletted,
azért nézett meg, mert, vagy azért, hogy csak.
Ha kedden délelőtt fél tízkor a gyerek elégtelen osztályzatot kapott,
tíz órakor már haragszik az édesanyja, az édesapja, a testvére,
tizenegykor nagymama, nagytata, az összes nagybácsi, nagynéni,
és nem érted, hazafelé tartva miért fordul el tőled a saját szomszédod is.
Hogy a városnapokat mért fújták le, arra már nem gondolsz.

Ne várd, hogy visszaköszönjön a mama,
ha a sarki közértben nem úgy mosolyogtál rá,
ahogy.
(A tata meg mindig is olyan volt.)

Aki nem ismer, az is ismer: távolról bámul,
de amikor közel ér hozzád, valamiért épp akkor elfordul.

Tudják, a vendéglőben hogyan fogod a kést, a villát,
hogy hétköznap fél deci sörrel, hétvégén száraz fehéret vízzel,
mikor feltéttel, mikor feltét nélkül, és miért nem csípőssel,
a templomban hányadik padban, az utcán az árnyékos
vagy napos oldalon, és miért is nem.

A nadrágméretedet ismeri az utca,
a diagnózisodat a város,
egyesek azt is tudni vélik,
mikor fogsz
lemondani,
lefogyni,
elfogyni.

Amíg gyalog jársz, hogy aszongya: szegénynek autóra se futja,
hát dögöljön meg cifra rongyokban, hogyha spórolni sem képes.
Ha autót vásárolsz: korrupt féreg, ezt biztos nem a fizetéséből.

Amikor kétszer egymás után taxival mész haza és nem a saját autóddal,
ráadásul este későn, egyedül, nyilvánvaló, hogy mennyei selejt vagy,
kocsmatöltelék, a családodat elhagyni készülő kurvapecér, öngyilkosjelölt.

Ki kiről, kin, kire, kiből, kiben, kibe, kitől, kinek, kihez, kivel, hányszor.

Zsarátnok. Ilosva. Sárszeg.
Repose en paix, Madame Bovary!
És éljen Orosz Olga!
De Dobrin City forever!

 

(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2022. februári számában)