Borsodi L. László: Talált füzetlapok (Feljegyzések a kommunizmusból)

2021. április 19., 07:55
Sárosi Csaba karikatúrája

 

Változatok környezetvédelemre (kollázs, 1970-es évek) „Hazánkban a párt és állami szervek legmagasabb fórumai nagy jelentőséget tulajdonítanak a természet- és környezetvédelemnek. Az RKP KB Végrehajtó Bizottságának 1973. áprilisi határozata értelmében törvénytervezetet bocsátottak nyilvános megvitatásra. Annak általános rendelkezései többek között előírják: »Románia Szocialista Köztársaságban a környezetvédelem országos érdekű probléma. A környezetvédelem szerves része az ország tervszerű gazdasági-társadalmi fejlődésével kapcsolatos általános tevékenységnek, amely a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom építésében alkalmazott párt- és állampolitika alapvető elveire támaszkodik. A környezetvédelmi politika megvalósítása alapvető kötelessége az államhatalom és államigazgatás szerveinek, a szocialista egységeknek, az összes állampolgároknak.«”

*

„A Bázelben 1947-ben megtartott Nemzetközi Természetvédelmi Konferencia hivatalosan is közzétette, hogy az utóbbi kétezer évben 77 emlősfaj tűnt el, napjainkban pedig 600 különböző rendszertani kategóriákba tartozó állatot fenyeget végleges kipusztulás. Hazánk faunáját ugyancsak jelentős veszteségek érték az őstulok (Bos primigenius), a szélesorrú antilop (Saiga tatarica), a havasi mormota (Arctomys marmota), a havasi zerge (Capra ibex), a hód (Castor fiber), a tarpán (Euquus caballus), a bölény (Bison priscus) teljes eltűnésével. Az élőlények kíméletlen pusztítása országunk valamennyi életterére kihatott a Duna-deltától a Kárpátok legmagasabb csúcsaiig: évről évre csökken a pelikán (Pelicanus onocrotalus), a nemeskócsag (Casmerodius albus), a kanalas gém (Platalea leucorodia), a túzok (Otis tarda), a zerge (Rupicapra rupicapra), a növények közül a sárga tárnics (Gentiana lutea), a havasi gyopár (Leontopodium alpinum), a tiszafa (Taxus baccata) stb.”

*

Ki mond majd új hegyi beszédet? És ki ír új naphimnuszokat?

Harmatcseppek

(a ragadozó növényekről)

A tőzeglápjainkon élő harmatfűfélék levelei sulykolóhoz hasonlítanak. A levéllemez felületét kis bunkókban végződő szőröcskék sűrűn borítják, botanikai nevükön tapogatók. A bunkók tulajdonképpen mirigysejtekből állnak, amelyek ragadós anyagot választanak ki, ezért a növény levelei olyanok, mintha számos harmatcsepp ragyogna rajtuk. A csillogó harmatcseppek megtévesztik az apró rovarokat, amelyek a levélre szállva hozzáragadnak a tapogatókhoz. Sőt, szabadulni akarva, vergődésük közben egyre több szőröcskét érintenek. A tentakulumok lassan-lassan ráhajlanak az áldozat testére. A mirigysejtek pedig szerepet változtatnak, és olyan emésztőnedvet választanak ki, amely egyrészt óvja a rovar testét a rothadástól, másrészt a benne levő fermentumok feloldják annak fehérjetartalmát. Az emésztés következtében keletkezett egyszerű anyagok ugyancsak a szőrszálakon keresztül felszívódnak a növény testébe.

A bolha természetrajza

(1969)

A rovarok családjába tartozik. Gerinctelen. Különös ismertető jelei: sötét, parányi, többnyire ugrál saját korlátai között. Leginkább felfelé szökdösik, szemtelen. Gyakran megcsúszik, s ezért megesik, hogy rajtakapják.

Élősködő fajta, áldozatai is emberszabásúak. Csíp, fullánkját a gyengébb testrészekbe fúrja. Egzisztenciáját csak így tudja biztosítani.

Irtására az emberek különböző fegyverekkel próbálkoztak, ennek ellenére megőrizte alkalmazkodó képességét. Éppen ezért az utóbbi időben rendkívül elszaporodtak. Klubéletet élnek „én is fúrok, te hiába fúrsz” alapon. Ennek tulajdonítható, hogy mindenhová befészkelik magukat, de sehol nem örvendenek különösebb közkedveltségnek.

A tudósok egyöntetű véleménye szerint gazdasági hatékonyságuk nincs.

Kígyómarás

(Számozott mondatok)

1.

A keresztes vipera élő állatokat, rágcsálókat, rovarevőket, kétéltűeket, esetleg rovarokat pusztít el. Az áldozatokat méregfogaival megharapja, azok testébe mérget juttat. Az állatok kezdetben még keveset szaladnak, majd rendszertelen mozgásokat végeznek, aztán remegnek, reszketnek, végül mozdulatlanná válnak. Miután áldozata megdermedt, azt egészben lenyeli.

2.

Amelyik kígyót György-nap előtt meglátjuk, azt megütjük, mert a bőre nagyon orvosságos. És akit megmar a kígyó, hogy ha meg tudjuk ütni azt a kígyót, amelyik megmarta, annak a kígyónak a bőrével dörzsöljük meg a marást. Ha nem, más kígyóbőrrel.

3.

A kígyó belebújt a fűbe, a fűből a bőrbe, a bőrből a húsba, a húsból a vérbe, a vérből az ízekbe. Váljék semmivé.

4.

Görget a földre, villámlik az égre, megszúrta a kígyó a nyelvével. Akit megszúrt, olyan tiszta maradjon, amilyen tisztán adta a jó Isten!

5.

Itce, itce treitce,

muszka tere, sase tere,

kujon rika, kasza rika,

reakur, kasza reakur,

nyiva szkurka.

 

A biológus imája

Uram! Érdemes volt megteremtened az embert? Megérte neked ekkora szabadsággal felruháznod a kétmillió élőlényféléből éppen ezt a fajt? Ezt, aki veled tudatosan szembefordul, téged szidalmaz, káromol, aki képes fajtársait nyomortelepre juttatni, börtönbe dobni, megkínozni, gázkamrába küldeni, agyonlőni, és aki saját utódját még megszületése előtt megöli?

Uram! Nem bántad meg, hogy embernek nevezett lényt teremtettél, aki fajtája lakóházát kirabolja, földig rombolja, templomodat meggyalázza, porig égeti? Olyan élőlényt, aki a természetet nem uralma alá hajtja, hanem kizsákmányolja, aki a karácsonyfából keresztfát ácsol?

És mondd, Uram, bírod még, megéri neked magaddal hurcolni? Hinni és elhitetni, hogy a halott fából is virág sarjadhat? Mikor jutsz fel a Koponyák hegyére?

  

Az Estére megöregszel című készülő kötetből. A ciklus darabjai Édesapámnak a kommunizmus évtizedei alatt írt feljegyzései alapján születtek. A füzetlapokat különböző fiókokban, könyvekben rejtette el, amelyeket évtizedekkel később találtam meg. (A szerző jegyzete)

(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2021. áprilisi számában)