Botyánszki Ágnes: Versek

2021. november 09., 05:41
Fekti Vera: Vízszint (akvarell, papír, 40 × 50 cm, 2017)

Ősz Füred ölén

A liget tagjaiban beérett a tompaság.
Bokrok és fák nedvei
egyre szűkebb erekbe mentik
az öregedő élet titkát.
Míg vállat von az éj
egy-egy komisz hajnal csipkelődésére,
addig a Nap kemencehasát
sok augusztusi zsák húzza a mélybe.
Alant szemérmes dombok
fátyol mögül várják,
hogy a holnapi szél
felhőből gyúrt koronát
toljon a Balaton fölé.
Hullámbölcsője tarka levelek
árbócát ringatja
a kincsekkel megrakott tutajom körül.

 

Szívfonat

Az este szépen
ereszkedett le.
Barázdás tenyerébe
söpörve
a nap vadóc morzsáit,
bezárta markát.
Már a fehér lepedőnk is
megmelegedett,
amikor rám szegezte
tekintetét
egy gesztenye szempár.
Így történt,
hogy lődörgő gondolataim
az elragadó szeretés
célkeresztjébe siettek.
Végül ott szűntem meg,
látva szendergő,
ámde rezzenéstelen,
gyermeteg pillád,
mely azóta is
két egymásba vágyódó
világ pazar kerete.

 

Életem Istennek…

engedő falevél,
karoljon föl akár,
vagy hullasson lefelé…
landoljak kis tavon,
de teríthet dióra,
s ha fölenged
majd a tél
csíráját kibontja.