Celler Kiss Tamás: Versek

2020. április 16., 08:20
Lázár Tibor: Festmény a nappalim falára (olaj, akril spray, akril, vászon, 120 × 100 cm, 2015)
az ateista sakkozó a 65. mező lehetséges létezéséről töpreng

 

az égbolt lehet tiszta, pehelyfelhős,

bárányfelhős, fátyolfelhős és gomolyfelhős,

lehet lepelfelhős, párnafelhős, rétegfelhős,

esőfelhős és csillagos, lehet borult, zivatarfelhős,

viharos, lehet világos- és sötétkék, narancssárga,

fekete, lehet kondenzcsíkos, zúghat,

mennydöröghet, csiripelhet és gágoghat.

az égbolt sokféle, ahogy meghalni is sokféleképpen

lehet, példának okáért: erőszakosan, balesetben,

békében, ágyban, fronton, a saját

vagy épp más keze által, megszégyenülve, büszkén,

öregen, fiatalon, gyáván és bátran, magányosan és

gyászolókat hagyva magunk után, lezárva mindent

vagy dolgavégezetlenül, teljesen mindegy, mert

végül mind ugyanoda kerülünk:

megnyugtatóbb gondolat híján az égbe.

 

ha egyszer én is kiköltözök

 

ha egyszer kiköltözök én is Németországba,

ezt a várost hagyom el először.

a papucscsoszogós boldogulást hagyom el.

de attól ez a város marad olyan, amilyen volt:

egy dohányszagú öregúr, aki ül, egyre csak ül

a Duna–Tisza–Duna-csatorna partján,

jóval az aranykorán túl, ha kérdezik, unokája

nincsen, csak néhány testvérvárosa, de mind közül

ő vihette volna a legtöbbre, ha nem hal meg Tito,

ha nincs az a fránya háború, csak ezek ne történtek volna –

ül így a csatorna partján, Újvidék és Szabadka

közt, és egyre csak relativizál.

Ha egyszer kiköltözök én is Németországba,

megtanulok valami szakmát. majd csempét

rakok, mert ha ránézek a csempékre,

annak a munkának látható eredményei vannak.

ott nem lesz más, csak centiméterek és milliméterek.

ezt a verset itt például hiába nézem már napok óta,

egyre csak kiáll belőle, egyenetlenné teszi a honvágy –

így hát áthúzom, mintha várostáblán a helységnevet.

 

történet a kráterről

avagy hol lakik az igazság?

 

három napja történt egy csoda ma már csak mindenki röhög rajta

mint egy becsapódott meteorit hűlő helye

lyukat égetett a tények közepébe

 

az első napon csak álltak ott álltak a közepében és nézték

körülöttük tényszilánkok de ahol álltak hiába nézték

onnan hova lettek a tények

 

és felszólalt az első szónok

habár ez itt egy lyuk mondta jól látjuk valami helyett van itt

de ha megnézzük mégiscsak tényszerű

és emlékezhetnénk rá jobban

milyenek voltak a tények a csoda előtt

de akik hallgatták már az első napon elkezdtek felejteni

 

a második napon már senkit nem érdekeltek a tények

sokkal inkább az hogy ezért a csodáért ki lehet a felelős

kinek a jóvoltából állnak ott a semmi közepén

 

és felszólalt a második szónok

tudom mi a dörgés mondta a dörgés a politikusok

böfögése és ti voltatok a vacsora

zsidók oroszok amerikaiak morajlott a tömeg

kommunisták fasiszták valaki megemlítette Istent is

de őt egy tényszilánkkal agyonszúrták

 

a harmadik napon már senkit nem érdekelt a csoda

méghogy csoda? röhögött a harmadik szónok hát nem látjátok

hogy ez itt egy meteorit helye?

és tényleg bólogattak és röhögtek vele ők is

 

a negyedik napon érkezett meg a helyszínre az Igazság

de mivel meteoritot nem talált ezért ahogy mindenki más

ő is hazament

 

(Megjelent a vajdasági Előretolt Helyőrség 2020. március 14-i számában.)