Celler Kiss Tamás: Versek

2020. május 07., 08:06
Vass Szabolcs: Peszticid mérgezés széria z2
interjú a megterített asztallal

 

a megterített asztalt kéne megkérdezni.

az asztalt, amely azoknak lett megterítve,

akik évek óta kerülik egymást. akik

leülhetnének, de nem ülnek le. ezt az asztalt,

ha kérdeznéd: neked mi maradt?

a hűlő székek ropogása éjszaka, válaszolná,

de ne gondold, nem a testek melegítették fel

őket. hanem a nap, a langyos nap, amely alá

néhány sótlan figura mégis eljön olykor.

és itt kevergetik levesüket, azt képzelve,

hogy ez az idegesítő szürcsölés valójában

párbeszéd. hogy mit csinálnak még? egy másik

Orbánt idézgetnek: a hülyeség a kibírhatatlan,

mondják, hogy ebben telik el az életünk.

ragacsos szavak állnak össze fohásszá

a szájukban: ó, szent irodalom,

ó, szent szakmaiság, ó, szent kívülállóság –

így ez a néhány sótlan figura a langyos nap alatt.

de nem vagyok megsértődve, és nem hibázatom

őket, válaszolja a megterített asztal, csak egyszerűen

unom. és most már meghallgatnám azokat is,

akik leülhetnének egymással, de nem ülnek

le. azokat is, akik eljöhetnének, de nem jönnek el.

 

A szövegben utalás található Orbán Ottó A létező szocializmusról című versére.

 

mese a szilárd talajról

 

hogy két lábbal álljak rajtad –

szilárd talaj, te földi kert,

lehet három kívánságod,

de ez legyen az egyik.

 

mert én anélkül is hajlamos

vagyok állítani, hogy két

lábbal állnék rajtad. és ha

már nem lesz mit állítanom,

itt dőlök ki én is.

 

itt nevelem érveimet,

ezeket a kevert fajú

kutyakölyköket –

még nem tudom,

mekkorára nőnek.

 

viták zajlanak rólad, szilárd talaj,

hogy létezel-e egyáltalán,

és mind, aki rólad vitázik,

rajtad áll.

 

vizeletszag jelöli a

nézetkülönbségek határait,

a tények helyét lábnyomok.

az egymáshoz való közeledés:

hangos csaholás. megpróbálni

megérteni a másikat:

birtokháborítás.

 

és néhányan fényéveket utazva

visszajönnek, és azt mondják:

a jövőben se vár ránk más,

csak ugyanez.

sötét emberi órák, ameddig

a szem ellát.

 

és olykor téged kérlek,

józan eszem, ábrándjaim

földi helytartóját: áruljuk el

a szilárd talajt, hagyjuk

sorsukra érveinket,

és költözzünk a csillagosba.

 

Az alkotó az Emberi Erőforrások Minisztériumának Móricz Zsigmond-ösztöndíjasa.

(Megjelent a vajdasági Előretolt Helyőrség 2019. június 15-i számában.)