Hogy életet adhass, el kell venned legalább egyet.
Elsüllyedünk kudarcaink mélyre ásott üregében,
a vértengerben elmerülünk.
Úszom, alattam halraj-koszorú, körülöttük
fehér hasú, bűzlő szörnyek szegélyezik a tördelt alakzatot.
Már rég halottak, csak a látványt rombolni maradtak ott.
Gyermekem, csak azt tehettem, amit a madarak is
megadhattak volna neked. Öreg vagyok
az ifjúság korában, sírok a boldogság éveiben.
Gyűlöltelek, mikor még nem kellett ennyi bátorság
szeretnem téged.
Drávucz Zsolt fordítása
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2020. júniusi számában)