Csóka Zsófia: Versek

2021. október 08., 11:42
Utcai Dávid: Cím nélkül (akril, vászon, 190 × 260 cm, 2019)
Kő – papír – olló

Az hogy gyerekkoromban
hat másodperc
öt szótag kimondása alatt
izgatott vigyorral az arcomon
ökölbe szorított kézzel
csillogó szemmel nézve a másik csillogó szemébe
figyelve arra hogyan vegyek levegőt
feltételezve mit fog tenni az a másik
remélve hogy nem azt amit én
(mert akkor meg kell ismételni
és az még egyszer ennyi izgalom)
választani tudtam három lehetőség közül
úgy hogy az életem múlott rajta
felfoghatatlan


ha mikroszkóp alatt
megvizsgáljuk a homokot
kristályokat ásványokat
sziklák darabkáit
kövületeket
sok kis kagylót
apró állatokat
maradványokat
csontokat
szálkákat
fémhulladékot
mikroműanyagot
gyárak szemetét
gyári munkások szemetét
gyári munkásokat
túlvilági szellemeket
istent
látjuk


moldavit

azt mondják a moldavit
ha megtalál
– mert ő talál meg –
olyan döntést kényszerít rád
amely régóta várat magára


azt mondják a moldavit
csehországból származik
vajon hogyan találta meg
a moldavit csehországot?


azt mondják az epekő
akkor alakul ki amikor
nem tudunk megemészteni valamit
vajon az epekő moldavit?


ököl

az öklömet
ha mikroszkóp alatt megvizsgáljuk
bőrt szőröket
szöveteket sejteket
csontokat inakat
izzadságot munkát
baktériumokat
gyógyszertári etilalkoholt
nikotinfoltot
gyermekkori betartatlan ígéreteket
látunk


papír

amikor legyártanak
csak azt tudják
hány százalékod cellulóz
hány százalékod újrahasznosított


amikor legyártanak
csak azt akarják
legyél hasznos
mindenki táskájában
zsebében ott legyél


amikor legyártanak
a gyártósorról kiselejteznek
ha összetapadsz társaiddal


amikor megvesznek
senki se gondol arra
hány százalékod cellulóz
hány százalékod újrahasznosított


amikor megvesznek
azt gondolják kellesz
a táskájukba zsebükbe


amikor elhasználnak
váladékukat beléd dörzsölik
többszörösen összegyűrnek
a sötétben összetapadsz társaiddal
jobb híján együtt bomlotok le


olló

kiegyenesített ujjak
szorosan egymás mellett
nem fér be közéjük semmi
elvágja az olló
vagy becsomagolja a követ
sorsa a műszakvezetőtől
függ


konzerv

a konzerv tonhal saját levében csak kétszáztíz kalória
kétszáztíz kalória ennyi a napi adagom
ezerötszáz kalória egy átlagos felnőtté
nem vagyok átlagos felnőtt


itthon jobb lenni mint az iskolában
az iskolába el kell menni
menni kell itthon maradni kell
ez a maradás a jó benne


két előadás közt elnyomtam a csikkem
belenyomtam a tonhalkonzervbe
legalább a hamu tartós legyen


a hamu tartós de mi porrá leszünk
felőröl mint a malom
szétszabdalják a gyárban
hogy jobban beleilljen a konzervbe
a konzervben aztán tartós marad
a maradás nulla kalória


ajándék

anyu azt mondta
kapott egy bicskát
de a tulajdonos megkérte
fizessen érte tíz centet
nem illik éles tárgyat ajándékozni


azóta azzal vágja a paradicsomot
nem folyik ki a belseje
mint az én késemtől


azzal bontja leveleit
nem tépődnek el
mint az én késemtől


azzal vágja a haját
                    – a japánok is így csinálják –
nem törik a vége
mint az enyémnek


nekem is ajándékozhatna
valaki egy bicskát
adnék érte húsz centet is
és többet nem kéne szenvednem
az én késemmel

 

(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2021. szeptemberi számában)