Bárhol
Bárhol vagyok, a Föld bármelyik pontján
rejtegetem a meggyőződésemet:
n e m i d e v a l ó v a g y o k.
Minthogyha valahonnan csak azért küldtek volna ide,
hogy minél több színt, hangot, illatot magamba szedjek,
kipróbáljak mindent, ami az emberrel megtörténhet,
s a megélt dolgokból-sorsokból bűvös listát formálva
elvigyem őket magammal oda,
ahonnan jöttem.
Elmerülés
De nem mindenkinek adatik meg az igazi öregség.
Jellemző rá (az öregségre) az emlékek raja,
melyek arról a büszkeségről szólnak, amely valaha
a mai, s mégis más testünkben feszült.
Fölöttébb komikus lehetett, ahogy a nők
hajukat igazgatták a tükör előtt, gondban:
illik-e arcukhoz a kalapjuk,
vagy nyelvük hegyével ajkukat megnedvesítve,
rúzsozni kezdték szájukat;
a férfiak meg nyakkendőt kötöttek,
arcukon az állatok királyának méltóságával.
Hogyan mulathatott rajtunk a Föld Szelleme!
Pedig ha az egyén a forma s a faj az anyag,
ahogy Duns Scotus fejtegeti,
csak a faj akaratát teljesítettük,
fülig merülve az anyagba – ahogy mondják.
S később a délibábból szintetikus város nőtt ki,
a gótikus tornyok között fecskék röpködtek.
Az ablakban álló agg férfi, maga mögött immár
számos várossal, felszabadultan nevet –
és sehová nem óhajt visszatérni.
Ellentétek
Az egyik oldalon a világ, a másik oldalon az emberek és az istenek.
A világ rendíthetetlen, könyörtelen, közömbös.
Kő, mely, ha mezítláb futsz, gyakran véresre sebzi nagylábujjadat.
Az emberek és az istenek állandóan mozgásban vannak, a bűn és a megbocsátás között ingáznak.
Meleg torkukból fel-feltör az átok és az áldás habja-szava.
Gyengék és állhatatlanok, egymástól várják a segítséget.
Ruházatuk, maszkjaik s koturnuszaik bizonyítják, hogy nem óhajtják magukat alávetni a természet törvényeinek.
Azok, kik egy időben halandók s halhatatlanok, úgy lakják a tájat hogy csak lebegnek fölötte.
Ti, akik vagy emberek vagytok vagy istenek, ne feledjétek, micsoda megtiszteltetésben részeltet benneteket a Nap és a galaktikák – azzal, hogy éltek..
Mit tanultam Jeanne Herschtől*
1. Hogy az emberi értelem az Isten nagy ajándéka, s hogy hinni kell: ez az értelem képes a világ megismerésére.
2. Hogy azok, akik az értelembe vetett hitünket aláásták, tévedtek, mikor azt állították: az értelem az osztályharctól, a libidótól, a hatalom akarásától függ.
3. Hogy tudatában kell lenünk: be vagyunk zárva megismerésünkbe, de ez nem ok arra, hogy a valóságot álmaink és káprázataink részének tartsuk.
4. Hogy az igazmondás a szabadság argumentuma, s a rabszolgalét a hazugságai alapján azonosítható.
5. Hogy a léthez való helyes viszonyulás a lét tisztelete, kerülni kell tehát azoknak a személyeknek a társaságát, akik szarkazmusukkal lealacsonyítják a létet és a semmit dicsőítik.
6. Hogy ha arroganciával vádolnak is bennünket, az élet szellemi szféráiban mindenkit kötelez az ott uralkodó szigorú hierarchia.
7. Hogy a huszadik század értelmiségijeinek rossz szokásuk volt a baratin, a felelőtlen fecsegés.
8. Hogy az ember aktivitásainak rangsorában a művészet magasabb fokot képvisel, mint a filozófia, de a rossz filozófia megronthatja a művészetet.
9. Hogy létezik objektív igazság, azaz két ellentétes állítás közül az egyik igaz, a másik nem, kivételt képeznek azok a bizonyos esetek, amikor az ellentét fenntartása megalapozott.
10. Hogy a filozófiai hitet, azaz a transzcendenciát a vallások sorsától függetlenül is meg kell tartanunk, mert ez az emberi lét meghatározó ismérve.
11. Hogy az idő a kezünknek és szellemünknek csak azokat a termékeit selejtezi ki és ítéli feledésre, amelyek a századok során, a civilizáció nagy épületének építése közben haszontalanoknak bizonyulnak.
12. Hogy hibáink és bűneink miatt nem kell kétségbeesnünk, mert a múlt jelentése nyitott, s lehet, hogy a mi jövőbeli tetteinktől is kap valamiféle értelmet.
Tőzsér Árpád fordításai
* Jeanne Hersch (1910-2000), franciául író svájci, lengyel-zsidó származású filozófus, évekig Czesław Miłosz barátnője és vitatkozó társa, prózáinak franciára fordítója.
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2020. júliusi számában)